בס”ד

Ha valaki munkásokat bérel, de megtévesztik egymást.¹ Panaszon kívül, nem tartoznak egymásnak semmivel.
²

Táromet/Tááromet – תרעומת/תערומת

Panasz.

A táromet fogalma olyan panaszra utal, amely valakinek felesleges energiabefektetést okoz anélkül, hogy hasznot hozna, vagy megakadályozza, hogy valaki más előnyt szerezzen. Ezenkívül vonatkozhat egyéb, jogos és szabályos módon okozott kárra is, amely nem minősül pénzügyi vagy jogilag elfogadható panasznak.³

A Talmudban többször találkozunk olyan kifejezéssel, hogy valaki csak táromet-tel vádolhat, tehát jogilag nem tartozik neki semmivel, csak panaszra jogosult.

A Talmudban:

A Misna (Bábá Meciá 6:1) így szól:

Ha valaki munkásokat bérel, de megtévesztik egymást.⁴ Panaszon kívül, nem tartoznak egymásnak semmivel.⁵

A Talmud⁶ több magyarázatot is ad arra, hogy milyen megtévesztésről lehet szó. Először is, a Talmud azt állítja, hogy talán a “munkások tévesztik meg egymást,” és nem feltétlenül az, aki bérelte őket. Tehát, ha valaki egy vállalkozót bíz meg, hogy béreljen munkásokat, és a vállalkozó téveszti meg a munkásokat, akkor “panaszon kívül nem tartoznak egymásnak semmivel.” Ez a megtévesztés abban állhat, hogy a megbízó kevesebb pénzt ajánlott, míg a vállalkozó annál többet ígért, de a megbízó csak annyit fizet, amennyit ő ajánlott.

Ha a munka értéke az, amit a vállalkozó ajánlott, a munkásokat ennek megfelelően kellene fizetni, és nem lenne panaszuk. Azonban ebben az esetben a szokásos ár az, amit a megbízó ajánlott, ezért nem kell a munkásoknak a magasabb összeget fizetnie. A munkásoknak mégis lehet jogos követelésük. Ha a magasabb összeg (amit a vállalkozó ajánlott) néha szintén elfogadott, a munkások állíthatják, hogy nem vállalták volna el a munkát a kisebb összegért, és inkább egy magasabb összegű szerződést próbáltak volna elérni. Alternatívaként lehetséges, hogy pszichológiai okok miatt nem fogadták volna el a munkát az alacsonyabb összegért⁷ méltóságuk miatt. Emellett állíthatják azt is, hogy elfogadták volna a kisebb összeget is, azonban a munka minősége alacsonyabb lett volna, és nincs mód bizonyítani, hogy jobb minőségű munkát végeztek, amiért magasabb fizetést érdemelnének.

Alternatívaként az is lehetséges, hogy a munkások egy igazságos szerződést fogadtak el a vállalkozótól, de a megbízó magasabb összeget ajánlott, és a munkásoknak jogos követelésük van a vállalkozóval szemben, mert megfosztotta őket ettől a lehetőségtől. Mint írva van (Példabeszédek 3:27) “Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet.”⁸

A Talmud hozzáteszi, hogy lehetséges az is, hogy a vita nem a munkások és a vállalkozó között van, hanem közvetlenül a megbízóval. Amikor valamelyik fél visszalép a munka vagy a szerződés megkezdése előtt, bár jogilag nincs törvény, amelyet megszegne az, aki visszalép egy még nem létező potenciális szerződéstől, jogos panasz merülhet fel vele szemben, mivel ez további erőfeszítést igényel egy új szerződés megtalálására.⁹

A táromet fogalmát más helyzetekben is megtaláljuk. A Misna (Bábá Meciá 4:6) írja:

A becsapott fél részéről mikor lehet felbontani az alkut?… Ha a (pénzváltó) felismeri a vevőnek adott pénzt, tizenkét hónapon belül megkaphatja a neki járó pénzt, ha nem, csak bosszúság marad azután.¹⁰

Ezt a Misna-részt fordítva is lehet értelmezni: tizenkét hónap után már nem kell visszaadni a pénzt, és ha mégis visszaadja, az “midát chászidut”, azaz kegyesség. Ha azonban nem adja vissza, akkor “én lo áláv elá táromet”, tehát panaszon kívül nem kötelezhető semmire.¹¹

Hasonlóan, Rává (Bábá Meciá 77b) azt mondja, hogy ha az adós kis összegekben törleszti a tartozását, a hitelezőnek joga van panaszt tenni. A hitelező mondhatja: “Te okoztad, hogy veszteség érjen.”

Vagy például,¹² amikor valaki hajót bérel, és az út felénél úgy dönt, hogy talál egy helyettest az út második felére. Ilyenkor az eredeti bérlő felel az út első felének kifizetéséért, míg a helyettes a második feléért. Bár a hajó bérbeadóját nem éri anyagi veszteség, mégis joga van panaszt tenni, mivel nem akar az új személlyel foglalkozni, különösen, ha nem ismeri őt.¹³

Hasonlóan, ha valaki megkér egy másik személyt, hogy vásároljon neki valamit, de az illető végül nem teljesíti ezt a kérést, a kérőnek csak panasza lehet, de jogilag nem kötelezheti a másikat semmire.¹⁴ A panaszkodás joga nem csak akkor érvényes, ha a kérő konkrét dolgot jelölt meg, mint például “vedd meg azt a ruhadarabot” vagy “azt a gyümölcsöt”, hanem akkor is, ha a kérés általánosabb volt, mint például “vegyél nekem ruhát” vagy “hozz nekem gyümölcsöt”.¹⁵

A Netivot Hámispát (Chosen Mispát, biurim 183:1) hozzáteszi, hogy ha valaki fizetést kapott egy feladat elvégzésére, de nem teljesítette azt, akkor pénzbeli követelést nyújthatnak be ellene. Csak akkor jogosultak kizárólag panaszra, ha nem kapott fizetést a feladat elvégzéséért.

Egy hasonló “táromet” eset: Régi szokás volt, hogy barátok elvárták egymástól, hogy ajándékot adjanak egymásnak az esküvőikre. Ha valaki kapott ajándékot a saját esküvőjére, de nem adott ajándékot a barátjának az ő esküvőjén, vissza kell adnia azt az ajándékot, amit ő kapott a saját esküvőjére. Ha hibásan nem ment el a barátja esküvőjére, akkor az ajándék teljes értékét vissza kell fizetnie. Ha nem volt a városban, nem kapott meghívást (pedig kellett volna), vagy egyéb jogos kifogása van arra, hogy miért nem volt ott az esküvőn, levonhatja az esküvőjén barátja által elfogyasztott étel értékét, és csak a fennmaradó részt kell visszaadnia. Abban az esetben, ha egyáltalán nem hívták meg, vissza kell adnia a fennmaradó összeget, de “jogos panasza” lehet.¹⁶

A fenti talmudi példák között több okból is találhatunk panaszra okot: mert valaki meggondolta magát; mert valakinek erőfeszítést okozott; mert változást idézett elő (most egy másik személlyel kell dolgozni); vagy mert nem segített, amikor megtehette volna.

Ezekkel kapcsolatban is több meghatározást találunk:

Mert meggondolta magát: Amikor valaki egy szóbeli megállapodást visszavon, megszegheti a “mechuszár ámáná” tilalmat. Azonban vannak kivételek. Egyes vélemények szerint, ha valaki jogos okból gondolja meg magát, akkor nem esik e tilalom alá (további részletekért lásd a mechuszár ámáná című cikket).

A Sulchán áruch kommentárjai között vita van arról, hogy ha valaki jogosan gondolja meg magát, akkor nem alkalmazható a tááromet (panasz), hiszen nem esik a mechuszár ámáná tilalma alá. Mások viszont úgy vélik, hogy ilyen esetekben is lehet jogosan panaszkodni.¹⁷

Van olyan vélemény is, hogy a tááromet csak a munkaadóra vonatkozik, ha a munkás lép vissza, de nem, ha a munkaadó gondolja meg magát.¹⁸ A legtöbb rabbi azonban nem ért egyet ezzel az állásponttal.¹⁹

A modern rabbik körében több eltérő vélemény is található ezzel kapcsolatban. Például van, aki úgy véli, hogy csak akkor van tááromet, ha a visszalépés pénzveszteséget okoz,²⁰ például munkások visszalépése esetén. Az ajándék-adás²¹ meggondolása viszont nem minősül jogos panasznak.

Mert erőfeszítést jelent: Amikor valakinek a visszalépés erőfeszítést jelent, szintén nem lehet pénzbeli panaszt tenni, hiszen a visszalépő dolgozó helyett hamarosan találnak másikat ugyanolyan áron. Azonban ez energiabefektetést igényelhet.

Ha a meggondolás nem jelent különösebb erőfeszítést, például, ha valaki egy taxissal megegyezik a repülőtéren, majd meggondolja magát, és inkább busszal megy, van olyan vélemény, hogy nem érvényes a panasz.²²

Mert másik személlyel kell tárgyalni: Amikor valaki meggondolja magát, és emiatt a másik félnek egy másik személlyel kell tárgyalnia, bár ő maga talált helyettesítőt, és a másik fél nem veszít sem pénzt, sem energiát, azonban nem ismeri az új munkást. Ilyen esetben jogi vádat nem lehet emelni, de panasza lehet amiatt, hogy nem akarja, hogy egy másik személlyel kelljen tárgyalnia.²³

Van olyan vélemény, amely szerint bár valakinek jó oka volt meggondolni magát, és kiderül, hogy a másik ember is jó munkatárs, mégis panaszkodhat. Mások viszont úgy vélik, hogy ha kiderül, hogy az új munkatárs is megfelelő, nem jogos a panasz.²⁴

Hasonló téma az is, hogy milyen kapcsolatokról lehet panaszkodni, ha új emberrel kell tárgyalni.²⁵

Mert segíthetett volna és nem tette azt: Bár nem gondolta meg magát, jogosan lehet arról panaszkodni, hogy nem segített, pedig megtehette volna.

Mint fent említettem, ha a munkáltató kezdetben többet ajánlott, mint amennyit a vállalkozó, és végül a kisebb összeget fogadták el, jogilag nincs vád, hiszen elfogadták a kevesebb fizetést. Azonban panaszuk lehet arról, hogy visszatartotta őket a nagyobb összegtől. A Talmud erre egy bibliai verset idéz a Példabeszédekből (3:27): “Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet.”²⁶

Több helyen találunk ilyen eseteket: A Talmud (Bábá Kámá 81b) például egy olyan esetről beszél, amikor valakinek van egy üres földje, és nem engedi, hogy az emberek átsétáljanak rajta. A Talmud így szól: az emberek mit mondanak róla? Mit nyer ezzel az ember, és milyen kárt okoznak neki az emberek? Itt is ezt a verset idézi. Ebből is láthatjuk, hogy amikor valaki visszatart másokat attól, hogy előnyhöz jussanak, jogosan lehet panaszkodni, a fenti vers alapján.

Hasonlóan ez törvények alapjául is szolgál:

Hasonlóan, amikor valaki lakást bérel, joga van arra, hogy a bérleti idő hátralévő részére továbbadja az ingatlant valaki másnak. Azonban előfordulhat, hogy a bérbeadó inkább azt szeretné, ha a lakás üres maradna, és ő maga használná, mintsem hogy kiadja egy második személynek. Ezért a Rámbám (Szchirut 5:5) úgy érvel, hogy ilyen esetben a bérlő inkább adja vissza a lakást a bérbeadónak, és ne adja ki másnak, hogy ne sértse meg a “Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet”²⁷ elvet.²⁸ Alternatívaként, amikor valaki falat épít a szomszédja fala mellé, a rabbik előírták, hogy olyan távolságot kell tartani, amely lehetővé teszi, hogy az emberek a két fal között járva a szomszéd falát is erősítsék.²⁹ Ez a követelmény szintén alapulhat azon az elven, hogy “Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet.”³⁰

Feladat elmulasztása miatti haszon megakadályozása (verseny)

Hasonlóan találkozhatunk a táromet fogalmával a haszon elmaradásának kontextusában, amikor az egyik fél egy barátjára³¹ támaszkodik egy meghatározott feladat elvégzésében, de a barátja nem teljesíti azt. A Jeruzsálemi Talmudban az áll,³² hogy ha valaki pénzt ad a barátjának, hogy vegyen neki valamit, majd a barát visszaadja a pénzt, és azt mondja, hogy végül nem vette meg, “panaszon kívül nem kötelezhető semmire.” Rebi Yicchák azt mondta, hogy az, aki “mevátel kiszo sel chávéro” (מבטל כיסו של חבירו), szintén panaszon kívül nem kötelezhető semmire.

Mit jelent a “mevátel kisz”? Ez arra utal, amikor valaki másnak okoz veszteséget azáltal, hogy nem biztosítja a lehetséges nyereséget, amikor tehette, vagy kellett volna. Például, ha valakinél a barátja pénze van, és meg kellene vennie valamit, vagy befektetnie azt, különben az értéke csökken (az infláció miatt), de ehelyett csak megtartja a pénzt. Ez a gondatlanság veszteséget okoz a pénz tulajdonosának azáltal, hogy nem vásárolt, vagy nem fektetett be. Rebi Yicchák szerint ez nem von maga után jogi követelést, csak panaszt.³³

Emellett azt is találjuk, hogy ha egy megbízott nem teljesíti az általa vállalt feladatot, nemcsak panaszra ad okot, hanem csalónak (rámáj-nak) is minősül.³⁴ A Misna (Kidusin 3:1) azt mondja, hogy ha valaki “azt mondja a barátjának: menj és kérd meg számomra ennek a nőnek a kezét. A barát elment és megkérte a nő kezét csakhogy saját magának, a házasság (jogilag) szabályos.”³⁵ A Talmud (Kidusin 58b) erről azt írja, hogy bár a házasság érvényes, a barát csalóként járt el.

Hasonló módon, ha valaki pénzt ad a barátjának, hogy vegyen meg neki egy házat, de a barát végül saját magának veszi meg azt a házat; a barát csalónak minősül.

Amint fent említettük, ha valaki megkéri barátját, hogy vásároljon neki valamit, és pénzt ad erre, még akkor is, ha konkrét tárgyat nem nevezett meg (csak gyűjtőnevet), a vásárlás elmulasztása panaszra ad okot. Azonban felmerül a kérdés, hogy ez csalásnak is minősül-e vagy sem. Ez vita tárgya a Meirát Énájim és a Turé Záháv között.³⁶ Viszont, ha konkrét tárgyat nevezett meg, és a barát mégsem teljesíti a kérést, mindkettő egyetért abban, hogy ez csalásnak minősül.

A fent említett Misna részben egy további elem is megjelenik a történetben: a barát nemcsak hogy nem tette azt, amire megkérték, tehát hogy barátját eljegyezze azzal a nővel, hanem saját magának vette feleségül. A Nodá Bijehudá (II, Even Háezer 72) azt állítja, hogy a csalás nem abban áll, hogy magának vette feleségül a nőt, hanem abban, hogy nem teljesítette kötelességét a barátjának, azaz nem tette azt, amire megkérték. Ámde vannak, akik ezt megkérdőjelezik,³⁷ mivel amint fent említettük, ha valaki nem teszi meg azt, amire megkérték, csupán panaszra köteles. Következésképpen itt, ahol a barát csalónak minősül, azért van, mert magának vette el a nőt, miközben a barátja azt kérte, hogy őt házasítsa össze vele.

Hasonló elvet találunk a Talmudban (Kidusin 59a). Ráv Gidel egy bizonyos földterület megszerzésén fáradozott, de Rabbi Ábá megelőzte őt, és gyorsan megvásárolta a földet. Ráv Yicchák Náfchá ezt ahhoz hasonlította, mint amikor valaki elveszi a földön lévő kenyeret, megakadályozva ezzel, hogy egy szegény ember, aki éppen megpróbálja megszerezni, hozzájusson. Az ilyen cselekedetért az illetőt rásának (gonosz embernek) minősítik.

Ebben az esetben, azáltal hogy megakadályoz valakit a haszonszerzésben, akár rásának is minősülhet. A rásá súlyosabb jelentéssel bír, mint a csaló.³⁸

Ezzel kapcsolatban érdekes kérdés merül fel: mi a háláchá olyan férfi esetén, aki feleségül vesz egy nőt, aki jegyben jár a barátjával? Egyesek szerint rásá, ugyanúgy, mint az, aki megvásárol valamit, amit egy másik személy éppen meg akart vásárolni. A Háláchot Ketánot (286) azt írja, hogy bár ilyen férfi nem minősül gonosznak, panasz tárgyává válik (táromet). Hivatkozik a fent említett talmudi részletre is, megjegyezve, hogy a férfi csalóként járt el, de nem gonoszként (rásá).³⁹ Azonban egy eltérő véleményre is utal: a Maharam Mintz (Shut 98) szerint ez az eset sokkal szigorúbb, mint egyszerűen kenyeret elvenni egy koldus elől—ez lopásnak minősül!

Ezenkívül Rabbi Maimon Birdugo, a 18. század végén és a 19. század elején élt marokkói rabbi, Lev Mevin című könyvében (Even Háezer 12) azt állítja, hogy ebben az esetben még panaszra sincs alap.⁴⁰

Hasonlóképpen egyesek azt mondják,⁴¹ hogy amikor valaki tudtán kívül veszi el a kenyeret a koldus elől, akkor még panaszra sem jogosult.⁴²

Nyereség megakadályozása

A fent említett jeruzsálemi-talmudi részletben Rebi Yicchák úgy értelmezte, hogy amikor egy megbízott nem teljesíti a vállalt feladatát, a megbízó jogosan panaszkodhat, mivel ezáltal a megbízott megakadályozta őt a nyereség elérésében. Ez szélesebb vitát indít el arról, hogy milyen mértékben felelős valaki mások veszteségeinek elkerüléséért.

Ez összetett téma, és különböző esetekben, valamint különböző vélemények szerint a nyereség megakadályozása nem csupán panaszra ad okot, hanem jogilag is kötelezhet a kártérítés megfizetésére. Például a Pné Mose azt állítja, hogy valaki köteles kártérítést fizetni, ha szándékosan megrongálja valaki más földjét, és ezzel megakadályozza annak gyümölcsözését, nyereségkiesést okozva. A rabbik véleményei eltérnek abban a kérdésben, hogy milyen körülmények között elegendő a panasz, szemben a jogi felelősséggel. További részletekért lásd az alábbi lábjegyzetet.⁴³

A Ros⁴⁴ ezt (a másik fél nyereségének megakadályozását) a “grámá”-hoz hasonlította:

Gromó – közvetett károkozás
Ha valaki közvetve pénzügyi veszteséget okoz, nem lehet beperelni bíróságon, de ettől még “chájáv bdiné sámájim”. Bár a kifizetést kényszeríteni nem lehet, a tartozás ettől még létezik. Ezt a “mennyei bíróság” teszi kötelezővé.
Például, ha valami párnára esik, tilos elhúzni a párnát, mert ha a földre fog esni, eltörik, tilos az istálló ajtaját kinyitni, mivel el fog menekülni az állat. Ugyanígy tilos hamis tanút “bérelni”, vagy állat elé mérget rakni.
Az ilyen veszteség-okozás tilos, de a kárpótlás nincsen szabályozva. A kötelesség abban áll, hogy “chájáv bdiné sámájim”.⁴⁵

Hasonlóan, a Rádváz a Rámbám azon döntését kommentálva, amely szerint egy megbízott, aki nem vásárolja meg azt, amit kértek tőle (és emiatt az érintett személynek csak panasza lehet), párhuzamot von azzal a koncepcióval, hogy (az ő véleménye szerint) aki megakadályozza más nyereségét (“mevátel kisz”), lehet, hogy “chájáv bdiné sámájim”, azaz a mennyei bíróság szabályai szerint köteles, de az emberi bíróság előtt nem.⁴⁶

Más rabbik azonban elutasítják ezt az összehasonlítást, azzal érvelve, hogy a nyereség megakadályozása kevesebb felelősséggel jár, mint a közvetett kár okozása.⁴⁷ Emellett a Tiferet Jiszráel⁴⁸ szerint a nyereség megakadályozása miatt még a mennyei bíróság előtt sem vonható felelősségre senki.

Ennek ellenére úgy tűnik, hogy egyetértés van abban, hogy amikor valaki megakadályozza egy másik személy nyereségét olyan módon, amelyért jogilag nem vonható felelősségre, az érintett fél jogosan panaszkodhat.

Ha az ember nem akar panasz tárgyává válni…

Amikor valaki pénzt kölcsönöz, az adósság biztosítékaként az ingatlana is számításba jöhet. Ez azt jelenti, hogy ha nincs pénze visszafizetni a tartozását, a hitelező elveheti az ingatlant. Ha valaki, miután kölcsönkért pénzt, eladja az ingatlanát, majd nem fizeti vissza a tartozását, a hitelező elveheti az ingatlant a vevőtől. Ezért amikor valaki házat vett, a szerződésben előre megállapodtak ilyen eshetőségről.

Ha valaki úgy vett házat, hogy “beáchrájut” (azaz felelősséggel), akkor abban az esetben, ha az ingatlan zálog, és valaki elveszi, az eladónak vissza kell adnia a vevőnek a pénzét. Ha a megállapodásuk “selo beáchrájut” (azaz felelősség nélkül) volt, akkor az eladónak nem kell visszaadnia a pénzt.

Az utóbbi esetben, ha abban egyeztek meg, hogy ha a hitelező elveszi az ingatlant a vevőtől, akkor az eladónak nem kell visszaadnia a pénzt, és a hitelező valóban elveszi a házat, bár a megállapodás “selo beáchrájut” volt, a vevő panaszkodhat. Ennek a panasznak háláchikus következményei vannak:

Általában, amikor két ember között per van, csak a két peres fél érvelhet egymás ellen. Ha egy harmadik személy vádat akar emelni, vagy beperelni valakit, vagy megoldást találni az egyik peres fél érdekében, akkor a másik peres fél mondhatja neki, hogy “láv bál svárim didi át” (tehát nincs neked semmi közöd hozzám, én megoldom a peres féllel). Ám mivel itt a peres fél (a vevő) panaszkodni fog, így van (az eladónak) köze az ügyhöz, és nem akarja, hogy elvegyék a házat a vevőtől. Ezért ő is próbálhat megoldást találni, és megállapodást elérni.⁴⁹

Pártatlan-e a tanú, ha elkerüli a panaszt?

A Talmud (Bábá Bátrá 43a) kimondja, hogy ha valaki “selo beáchrájut” (felelősség nélkül) ad el egy ingatlant, az eladó nem tanúskodhat arról, hogy a vevőé az ingatlan.⁵⁰ Ennek oka, hogy az eladó érdekelt fél, hiszen haszna származik abból, hogy a vevőnél marad az ingatlan, mert így, ha tartozik valakinek, az elveheti fizetésként.

A Toszfot felveti a kérdést: bár ha az eladó nem kapna ilyen közvetett pénzbeli hasznot, látszólag mégsem lenne pártatlan a tanúságtétele, mivel a vevő panaszt tehetne, hogy nem jó ingatlant adott neki. Erre két választ ad:

Az első válasz szerint a vevő panaszlehetősége nem teszi érdekeltté az eladót.
A második válasz szerint olyan esetről van szó, amikor a vevő tudja, hogy az ingatlan eladása jogos volt, és a jelenlegi vád megalapozatlan, így nincs táromet.

Az első válasz szerint a táromet miatt az eladó nem válik érdekelt tanúvá, míg a második válasz szerint a táromet érdekeltté teszi az eladót. Ha az eladónak vannak más ingatlanai, így ha tartozása van, akkor sem vennék el ezt az ingatlant, és nincs pénzbeli haszna abból, hogy az a vevőnél maradjon, de a táromet mégis fennállhat. Ebben az esetben a háláchá különböző lehet, attól függően, melyik választ fogadjuk el. Az első válasz szerint az eladó tanúskodhat, mivel pártatlan, de a második válasz szerint nem pártatlan, mivel el akarja kerülni a panaszt.

A Kicur Piszkej Hátoszfot⁵¹ (Bábá Bátrá 155) szerint az eladó tanúskodhat, és nem válik ettől érdekeltté. Azonban a Máchné Efrájim (Edut 5) úgy értelmezi a Turt, hogy egy személy kizárható a tanúskodásból, ha a tanúvallomása mentesítené őt a panaszoktól. A Chátám Szofer (Sut Chosen Mispát 112) a Toszfot alapján,⁵² és a Chidusé Hárim (Chosen Mispát 37:3) feltételezik, hogy a panaszok elkerülése nem alapozza meg a részrehajlást, és nem zárná ki a tanút.⁵³

Ez egy érdekes téma, hogy a táromet miatt érdekeltté válik-e valaki vagy sem. Egyesek szerint ez a kérdés a pártatlan tanúság törvényeihez tartozik, hogy mitől válik valaki érdekeltté: vajon csak pénzbeli ügyektől, vagy más haszontól is. Azonban úgy is lehet értelmezni, hogy a vita a táromet törvényeihez tartozik, hogy milyen befolyása van a tárometnek a jogi-törvényeken, és hogy a bíróság mennyire fogadja el ezt.⁵⁴

Újra-megegyezésben a panasz miatt az eredeti szerződést követjük-e?

Hasonlóan, amikor egy munkáltató és egy munkás szerződésben állapodnak meg, majd az egyik fél meggondolja magát, és később újra megegyeznek, hogy folytatják az eredeti megállapodást, az árak változása esetén az eredeti szerződést kell követni, nem az aktuális árat. Mivel volt egy eredeti megállapodás, feltételezhetjük, hogy az újra-megegyezés az eredeti szerződésre vonatkozik.⁵⁵

A Nimukej Joszef szerint,⁵⁶ ha a visszalépésre vonatkozó panasz nem minősül jogosnak (tárometre), akkor nem feltételezhetjük ezt. Inkább azt feltételezzük, hogy a visszalépés végleges volt, és az újraegyezés egy új szerződést jelent. Így, ha a munkások léptek vissza a szerződéstől, és amikor a munkáltató meggyőzte őket, hogy fogadják el a munkát, a munkabér emelkedett, a munkások csak az eredeti árat kapják meg. Ugyanez érvényes, ha a munkáltató lépett vissza, és a munkások végül meggyőzték őt, hogy fogadja el a szerződést, de közben a munkabér csökkent. Ebben az esetben a munkáltatónak a magasabb eredeti árat kell fizetnie, mert feltételezhető, hogy az eredeti feltételekhez tért vissza.

Ha azonban a szerződés visszamondására nem jogos a panasz (tehát a meggondolás nem minősül tárometre), feltételezhetjük, hogy az újra-megegyezés egy új szerződést jelent, és a megállapodás időpontjában érvényes árat kell követni.

Ezt lehet úgy értelmezni,⁵⁷ hogy a panasz életben tartotta a szerződést, és ha a panasz nem volt jogos, a szerződés lezártnak tekinthető. Viszont ha a meggondolás panaszra alkalmas volt, akkor a panasz jogossága megakadályozta a szerződés lezárását, és ha újra megállapodnak, akkor az még mindig ugyanaz a folyamatban lévő szerződés marad.⁵⁸

A panasz súlya a pénzügyi jogban.

Amikor valaki kölcsön kér valamit, a szokásos értelmezés szerint az illető akkor válik kölcsönkérővé, amikor elkezdi használni vagy magával viszi a kölcsönkért dolgot. Ettől kezdve a kölcsönkérő felelőssége, és ha a dolog eltörik, akár anélkül, hogy az ő hibája lenne, köteles visszafizetni annak értékét, mivel nála történt a kár. Ha viszont még nem vette birtokba, nem kell kifizetnie az árát.⁵⁹

A Ráávád⁶⁰ egy érdekes véleményt fogalmazott meg: szerinte már a szóbeli megállapodással kölcsönkérőnek tekinthető az illető, és innentől fogva a kölcsönkért dolog az ő tulajdonában van, így már az övé abban a pillanatban, amikor eltörik. Ha csak beszélgetés szintjén egyeztek meg a kölcsönadásról, akkor a kölcsönadó még meggondolhatja magát, de “amíg meg nem gondolja magát, a beszéd által kölcsön van adva.” Ez azt jelenti, hogy a kölcsönadás ebben az állapotban jogosnak számít, de a kölcsönadó visszaléphet.

Erre bizonyítékként említi, hogy a Talmud szerint az érintett fél jogosan panaszkodhat, ha valaki meggondolja magát. A Ráávád ebből azt vezeti le, hogy a meggondolás helytelen, mivel a tárgy már kölcsön lett adva, bár visszaléphet (de ha nem lép vissza, a megegyezés óta kölcsönnek minősül). A Ráávád értelmezésében a táromet súlyosabb jelentéssel bír: jogos tranzakciót jelent. Az, hogy panaszkodhat, miután a másik fél meggondolja magát, azt jelenti, hogy elvette tőle a kölcsönt, nem csupán azt, hogy “nem segített” (vagyis nem adta kölcsön).

Egyéb háláchikus következményei

A Chátám Szofer (Chosen Mispát 122) egy gyakori esetről tárgyal. Egy olyan helyzetben, amikor egy szolgáló elhagyta a munkahelyét, hátrahagyva aranygyűrűket, a főnök pedig állítólag nem akarta visszaadni azokat, mert a szolgáló kilépett. A Chátám Szofer kimondja, hogy mivel a szolgáló valószínűleg megpróbálta kiengesztelni a főnökét, feltételezhetjük, hogy a gyűrűket kiengesztelő búcsúajándékként hagyta ott. Úgy tűnik, hogy a Chátám Szofer a panasz (táromet) súlyát elég komolynak tartja ahhoz, hogy ilyen háláchikus következményekkel járjon. Tehát a legitim panasz enyhítése érdekében feltételezhetjük, hogy az aranygyűrűket ilyen szándékkal hagyta ott.

Hasonlóan, ha valaki késve fizeti vissza a tartozását, nem lehet tőle több pénzt kérni az idő miatt, mert az kamatnak minősülne, ami tilos. Van azonban olyan vélemény,⁶¹ amely szerint, ha a kölcsönkérő ki akarja engesztelni a kölcsönadót, szabad több pénzt adnia. Ennek az a logikája, hogy nem kamatot fizet, tehát nem az időért fizet, hanem azért adja a pénzt, hogy elkerülje a panaszt.

Korábban említettük, hogy bár valaki visszafizetheti adósságát kisebb részletekben, a hitelezőnek joga van panaszt emelni. Általánosságban elmondható, hogy kötelességünk segíteni és pénzt kölcsönadni másoknak. Azonban, ha a visszafizetés módja miatt a hitelezőnek jogos panasza lenne, akkor nem köteles kölcsönadni.⁶²

Számos további példa is létezik a háláchikus jelentőségére.⁶³

Nem minden panasz minősül “táromet”-nek

Mint ahogy eddig is látható volt, nem minden panasz minősül tárometnek. Vannak olyan panaszok, amelyek nem elég jogosak ahhoz, hogy a táromet meghatározásába beleférjenek.⁶⁴

A Trumát Hádesen (308) egy olyan esetről ír, amikor valaki egy megbízottat küld pénzzel, hogy vásároljon neki valamit. Amikor a megbízó elmegy a boltba, a boltos azt állítja, hogy nem fizettek érte, míg a megbízott azt állítja, hogy fizetett. A megbízott esküt tett a bíróságon, hogy átadta a pénzt a boltosnak, és azt szerette volna, hogy a boltos is tegyen esküt, hogy soha nem kapta meg a pénzt. Jogos-e ilyen követelést támasztani?

A responsumában felveti annak lehetőségét, hogy a táromet (panasz) elkerülése érdekében valaki követelhet esküt. Ennek alapja a fent említett talmudi érvelés, miszerint ha valaki “selo beáchrájut” ad el ingatlant, és az adós el akarja venni a vevőtől, az eladónak joga van közbelépni, mint “báál dávar”.

A Trumát Hadesen azonban nem fogadja el ezt az összehasonlítást. Elismeri, hogy esküt lehet követelni a táromet elkerülése érdekében, de csak akkor, ha a panasz jogos. Amikor valaki eladott egy házat, és az adóssága miatt az ingatlant el akarják venni a vevőtől, bár a vevő tisztában volt ezzel a kockázattal, jogosan panaszkodhat az eladónak, mert az ő hibájából veszítette el a házát. Azonban, ha a megbízott már esküt tett, hogy átadta a pénzt a boltosnak, mindent megtett annak érdekében, hogy igazolja ártatlanságát. Ebben az esetben a vevőnek nincs oka panaszra, így nem követelhet esküt pusztán a táromet alapján.

Vannak azonban olyan vélemények is (lásd például Sut Máhári Hálevi 19, Kitvé Hábách Ugdolé Doro, a responsum végén), amelyek szerint ilyen táromet esetén is követelhető az eskü. Mivel a megbízott már esküt tett, hogy átadta a pénzt, és ha a boltos nem adja át az árut, a megbízott esküje felmenti őt a pénz visszaadásától, ez veszteséget okoz a megbízónak. Ez érthető ellenségeskedést és jogos panaszt eredményez, amely indokolja az eskü követelését.

Hasonlóan, a panasz csak akkor jogos, ha az illető kényszerítve lett a helyzetbe. Ha valaki saját akaratából vállalja a veszteséget, nincs alapja a tárometnek. Például, ha valaki elfogad egy vásárlás visszatérítését jóindulatból, bár jogilag nem köteles erre, nem panaszkodhat, mert elutasíthatta volna. Ugyanígy, ha valaki kényelmetlen módon fogad el fizetést, bár nem köteles elfogadni, mivel visszautasíthatja, nincs joga panaszkodni.⁶⁵

Táromet, amikor az aggályok megszűntek

A Talmud (Bábá Meciá 79a) azt mondja, hogy ha valaki bérel egy szamarat és az elpusztul, de könnyen talál egy másikat, akkor nincs joga panaszkodni. Bár a szamár elérhetősége nem befolyásolja a bérbeadóval kötött megállapodást, ugyanazt a panaszt teheti, mintha nem talált volna könnyen másik szamarat. Azonban úgy tűnik, hogy a panasz nem jogos, ha az alávetett személy rossz cselekedete miatt nem következett be kár. Fel lehet hozni azt az érvet, hogy a panasz joga a rossz cselekedet negatív következményei ellen irányul, illetve az a célja, hogy enyhítse a dühöt, ha a rossz cselekedet negatívan hatott, és nem csupán azért, mert sérelem történt.

Valóban, találunk olyan forrásokat, amelyek szerint, amikor valaki visszalép egy megállapodástól, és azokat a problémákat, amelyek a panasz jogosságának alapjául szolgálnak, nem találjuk megalapozottnak, még mindig jogos a panasz. Például, ha egy bérlő helyet cserél és egy másik személy lép a helyére, és az a második személy fizeti a bérleti díjat a fennmaradó időre, a bérbeadó jogosan panaszkodhat. Az aggodalmak közé tartozhat, hogy nem ismeri a második személyt, és talán üldöznie kell a pénzért, vagy hogy a második személy nem fizet időben, vagy kevésbé lesz gondos a bérelt ingatlannal kapcsolatban. Még ha ezek az aggodalmak alaptalannak bizonyulnak, és a második személy felelősségteljesen fizet időben, a bérbeadó továbbra is jogosan panaszkodhat.⁶⁶ Azonban amellett is érvelhetünk, hogy ilyen esetben a bérbeadó elveszíti a panasz jogát, mivel végül minden rendben alakul.⁶⁷

Hasonlóképpen, ahogy korábban megjegyeztük, létezik olyan vélemény, amely szerint, ha a visszalépés nem okoz pénzveszteséget, nincs alapja a tárometnek. Ugyanígy, ahogy fentebb említettük, “ha a meggondolás nem jelent különösebb erőfeszítést”, érvelhetünk amellett, hogy ez nem elegendő ok a panaszra.⁶⁸

[Továbbá van egy olyan vélemény is, amely szerint csak hajó esetén jogos a panasz, ha valakinek új személlyel kell foglalkoznia, mivel vele kell együtt élnie. Azonban ingatlan bérlése esetén nincs szükség arra, hogy együtt éljen vele, így nincs joga panaszra. Hasonlóan, sok vélemény létezik a panasz jogosságával kapcsolatban.⁶⁹]

Illegitim táromet

A Talmudban az illegitim “panasz” is felmerül. Jó példa erre a fenti talmudi szöveg (Bábá Meciá 79a): ha valaki egy szamarat bérel, ami elpusztul, de könnyen találhat egy másikat, a Talmud az ilyen helyzetről azt mondja: “táromet máj ávidtej”, azaz mi értelme a panasznak (egyszerűen béreljen egy másikat). Hasonlóan (Bábá Meciá 76a), ha a munkások beleegyeztek egy alacsony bérbe, nincs joguk panaszkodni, mert “szávur vekibél”, azaz megértették és elfogadták a szerződést.

Jiszráel Szálánter rabbi⁷⁰ ebből azt a következtetést vonta le, hogy a panaszok kezelésére is vonatkoznak vallási szabályok. Konkrét iránymutatások vannak arra vonatkozóan, hogy mikor és miért lehet “táromet”-unk, kivel lehet azt kifejezni, és milyen körülmények között. Elvárás, hogy életünket, beleértve érzelmi és pszichológiai vonatkozásait is, a Talmudból származó elvek szerint vezessük.⁷¹

Mit jelent az, hogy táromet?

A “táromet” általában ellenszenvet vagy neheztelést jelent. Egyfajta panaszt vagy követelést képvisel valakivel szemben, ami bár jogi szempontból nem bír nagy súllyal, érzelmi vagy személyes jelentőséggel bír. A panaszos érzései jogosak lehetnek, és még a bíróság is elismerheti azokat. Bizonyos esetekben ezek az érzések jogi figyelembevételben is részesülhetnek. Azonban maga a panasz nem minősül jogi követelésnek. Ezért a táromet elkerülésének felelőssége, valamint a jogos táromet meglétének engedélyezése az etika és a vallási törvények területére esik, nem pedig a bírói rendszer által meghatározott jogi kérdések közé.

Egyes rabbik úgy értelmezik a “táromet”-et, mint engedélyt⁷² a harag, a neheztelés és az ellenszenv kifejezésére. Engedély nélkül tilos lenne ilyen érzéseket kifejezni.⁷³

Ezen kívül, általában másokról negatívan beszélni tilos. Még ha igaz is, a negatív információ terjesztése tilos, és “láson hárá”-nak nevezik. Azonban a “táromet” esetében vitatható, hogy engedélyezett a panasz kifejezése.⁷⁴

Az ellenséges érzések táplálása ellentétesnek tűnik a zsidó elvekkel. A háláchá szerint tilos bosszút állni, amit “nekámá”-nak neveznek. Ha valaki nem áll bosszút, hanem segít annak, aki nem segített neki, tilos ezt a múltbeli sérelmet megemlíteni, ezt “netirá”-nak hívják. Azonban a táromet esetében engedélyezett a neheztelés megtartása, sőt, akár még a bosszúállás is.⁷⁵

Továbbá, a táromet lehetőséget biztosít arra, hogy az érintett fél panaszt emeljen és szembesítse a felelőst.⁷⁶ Joszef Cháim Zonenfeld rabbi azt is felvetette, hogy talán engedélyezett a sértett számára, hogy átkot mondjon a vétkesre.⁷⁷ Heinkin rabbi pedig arra a nézetre hívta fel a figyelmet, hogy a táromet talán egyfajta verbális igazságszolgáltatást jelent.⁷⁸

A táromet úgy is értelmezhető, mint reakció arra, ha valakit igazságtalanul ér sérelem. Az embereknek bizonyos joguk és tulajdonuk van saját érzéseik felett;⁷⁹ joguk van ahhoz, hogy ne sértsék meg őket. Ha sérelem éri őket, joguk van kártérítést követelni, hasonlóan ahhoz, ahogyan valaki, akinek egy tárgya megsérült más által, jogosult kártérítésre. Ez a kár lehet érzelmi is, így a kártérítés nem feltétlenül pénzbeli, de a panasz célja éppen a kártérítés követelése.⁸⁰ Jiszráel Szálánter rabbi úgy értelmezte a panaszt, mint egyfajta pert, nem pénzbeli pert, hanem egy “táromet” pert.⁸¹ Arra hívta fel a figyelmet, hogy ahogyan aki elengedi egy adósságot, később nem követelheti annak visszafizetését, úgy aki megbocsát a másik félnek, később nem “perelheti” a táromet-et.

A “táromet” pénzügyi követelésként is értelmezhető, nem csupán érzelmi kompenzációs igényként, vagy ahogyan hagyományosan értelmezik: mint egy érthető vagy megengedett neheztelés.⁸²

Joszef Epstein rabbi úgy utalt rá, mint “pénzügyi követelésre a szív törvényeiben.” Magyarázata szerint, bár a tárometet hagyományosan neheztelésként értelmezik, azt akár érvényes pénzügyi követelésként is lehet tekinteni. “Még ha valaki nem is perelhet a bét din előtt, a szív törvényei szerint létezhet egy érvényes kereset.”⁸³

Ez úgy is értelmezhető, mint a pénzügyi vagy egyéb módon történő kiengeszteléshez való jog:⁸⁴

A táromet elkerülésének felelőssége.

A klasszikus báálé muszár (erkölcstan tanítói rabbik) körében a panaszkodás rendkívül negatív tulajdonságnak számít. Ezt a kérdést Rábénu Joná is tárgyalja a Sááré Tsuvá-ban⁸⁵ és a Példabeszédekhez írt kommentárjában. A vers így szól: “A susárlónak beszédei hizelkedők; és azok a szív belsejét áthatják.”⁸⁶ (Péld. 18:8) A rabbik e vers értelmezése során a panaszkodás negatív következményeit elemzik, mind a kritizált személyre, mind pedig a panaszosra nézve.⁸⁷

A Talmud (Bábá Meciá 52b) érdekes megjegyzést fűz egy korábban említett Misnához (Bábá Meciá 4:6). A Misna olyan helyzetet tárgyal, amikor valaki hibás érmét kapott, és azt szeretné visszaküldeni az üzlet érvénytelenítése érdekében. Meddig van erre lehetősége? A Misna szerint annyi idő áll rendelkezésre, amennyi szükséges az érme ellenőrzéséhez: “Nagyvárosokban, amikor a pénzváltóhoz viszi megmutatni a pénzérméket. Falvakban, szombat beköszöntése előtt.” Ha az érmet a megadott idő után is felismeri, akkor annak visszaadását el kell fogadnia. A Misna végül így zárul: “és csak bosszúság (táromet) marad azután.”⁸⁸

Ráv Chiszdá értelmezésében a Misna egy “midát chászidut”-ról, azaz jámbor cselekedetről szól. Ez azt jelenti, hogy alapvetően nem kötelező visszaadni a pénzt, ha elmúlt az az idő, amely alatt az érmét meg lehetett vizsgálni. Egy jámbor ember azonban úgy jár el, hogy ha felismeri az érmét, lehetőséget ad az alkú visszavonására.

A Talmud rákérdez, hogy amikor a Misna azt mondja, “és csak bosszúság (táromet) marad azután”, kire vonatkozik ez a megjegyzés? Ha a jámborra, akkor inkább ne fogadja vissza az érmet, és így elkerülheti a tárometet.

Rási magyarázata szerint jobb, ha valaki nem végez el egy jámbor cselekedetet, ha az bosszúságot okoz, mintha elvégezné, majd rosszakat mondana az érintettről (rágalom vagy calumnia⁸⁹). A Kád Hákemách⁹⁰ ebből arra következtetett, hogy ha már egy jámbor cselekedet végrehajtása is tilos, ha az bosszúságot okoz, akkor még inkább nem szabad végrehajtani olyan cselekedetet, amely nem tekinthető jámbornak. Mindig el kell kerülni a másokkal szembeni ellenségeskedést.

Továbbá, a negatív kifejezések verbális megjelenítése tilos; Rási megjegyzése, miszerint “jobb, ha nem végzi el, mint ha rosszat mond róla”, a Kád Hákemách szerint az érzelmi rágalmakra vagy belső neheztelésre vonatkozik.⁹¹

A Derech Erec Zutá (1 és 9) azt tanácsolja: “Tartózkodj a panaszkodástól, nehogy mások ellen panaszkodj, és további bűnökbe keveredj.” Hasonlóképpen, Kálá Rábáti (3 és 5) is kijelenti: “Tartózkodj a panaszkodástól.”

A bölcsek azt javasolják, hogy kerüljük a panaszkodást, mivel az negatív következményekhez vezethet. Ezeket a forrásokat úgy is lehet értelmezni, hogy nemcsak a panaszkodást kell elkerülnünk, hanem azt is, hogy mások rólunk panaszkodjanak. Bár ez nem a szöveg szó szerinti értelmezése, így is felfogható.⁹²

Ezt az elképzelést a Prisá (Chosen Mispát 183:2) is alátámasztja,⁹³ aki úgy értelmezi a Rásit és a Ránt, hogy azt javasolják: minden panasz alapját meg kell szüntetni.

A Noám Elimelech⁹⁴ azt írja, hogy azokban az ügyekben, amelyek “bén ádám láchávéro,” vagyis ember és ember között történnek, Jom Kipur nem hoz engesztelést, mert egy “égi vád” fennmarad.⁹⁵ Amíg valaki nem engeszteli ki a barátját, a vád továbbra is érvényben marad. Ezért, ha valaki panasz tárgya, ki kell engesztelnie a barátját, hogy megszüntesse ezt az égi vádat.

A Talmud (Jumá 87) elmesél egy történetet, amelyben Ráv felolvasott valamit, miközben különböző rabbik folyamatosan beléptek a terembe. Minden alkalommal, amikor valaki új belépett, Ráv újrakezdte a felolvasást. Egy idő után azonban belefáradt, és amikor Rabbi Chániná Bár Chámá lépett be, már nem kezdte újra számára. Rabbi Chániná Bár Chámá ezen megsértődött, és Ráv tizenhárom⁹⁶ éven keresztül próbálta őt kiengesztelni Jom Kipur előtt, de Rabbi Chániná Bár Chámá nem engesztelődött meg.

A Szfát Emet⁹⁷ megjegyzi, hogy Jom Kipur előtt mindig meg kell próbálnunk kiengesztelni azokat, akiknek panaszuk van ellenünk, még akkor is, ha a panasz nem feltétlenül megalapozott. Ez a történet azonban úgy is értelmezhető,⁹⁸ hogy egy jogos, de nem bűnös cselekedetről van szó, amely sérelmet okozott, és rámutat arra, hogy mennyire fontos az ilyen cselekedetekért is bocsánatot kérni Jom Kipur előtt.⁹⁹

A táromet kapcsán, és hogy vajon törekedni kell-e a panaszos kiengesztelésére, különböző vélemények léteznek. A Tálmid Hárásbá¹⁰⁰ úgy vélte, hogy jámborság érdekében helyénvaló a teljes sérelmi összeget kifizetni.

Általában a szezám jobban károsítja a földet, de jövedelmezőbb, míg a búza kevésbé árt a talajnak, ám kevésbé profitábilis. A háláchá (Sulchán Áruch, Chosen Mispát 326) szerint, ha valaki bérbe vesz egy földet azzal a megállapodással, hogy szezámot fog vetni, de ehelyett búzát vet, és keményen dolgozik azon, hogy a búza ugyanolyan jövedelmező legyen, mint a szezám lett volna, anélkül, hogy ugyanolyan kárt okozna, akkor “panaszon kívül nem tartozik neki semmivel.”

A Meirát Énájim kifejti,¹⁰¹ hogy ebben az esetben a bérlő jogosult a panaszra; kompenzációt vagy fizetést követelhet azért az előnyért, amelyet a tulajdonos szerzett azzal, hogy búzát ültetett szezám helyett. Prisá című könyvében továbbá elmagyarázza, hogy bár a tulajdonos jogilag nem köteles kártalanítani a bérlőt, ha meg akar szabadulni a panasztól, anyagilag ki kell engesztelnie a bérlőt.

Korábban említettük, hogy a Chátám Szofer, táromet esetén azt javasolta, hogy feltételezhetjük, hogy valamit hátrahagytak a sérelmet szenvedett fél kiengesztelésére. Hasonlóképpen, egyesek úgy vélik, hogy késedelmes visszafizetések során megengedett lehet extra pénz adása a kiengesztelés érdekében, anélkül, hogy ezt kamatnak tekintenék. Néhányan még azt is állítják,¹⁰² hogy a bíróságok kötelezhetik a prominens személyeket vagy intézményeket az ilyen sérelmek kompenzálására.¹⁰³

Más rabbik szerint még a kegyesség sem igényli a pénzbeli kiengesztelést; elegendő a szóbeli.¹⁰⁴ Rabbi Jiszráel Szálánter úgy vélte, hogy a panasz célja a kiengesztelés keresése, és miután az megtörtént, a megbocsátásnak követnie kell.

Talmudi Fogalmak Magyarul

1
Megtévesztik: a munkabért illetően
2
https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/aki-elall-a-szerzodestol-misna-magyarul-bava-mecia-6.
3
Táromet jelentéséről lásd a Jastrow szótárban:
“תַּרְעוֹמֶת f. (רָעַם) murmur, complaint, quarrel. B. Mets. VI, 1 אין להם … אלא ת׳ they have nothing but a complaint (no legal claim) against each other. Ib. 76ᵃ ת׳ מאי עבידתיה what cause for complaint is there? [Answ. אמר ליה לית לך אל תמנע וכ׳ he may say to him, dost thou not believe in (Prov. III, 27), ‘withhold not a benefit &c.’?] Y. ib. V, 10ᵇ המבטל כיס … אלא ת׳ if an agent leaves his neighbor’s money unemployed, the latter has no legal claim; ib. IX, beg. 12ᵃ, opp. חייב לשפות. Sabb. 56ᵇ לא עליך יש לי ת׳ וכ׳ (ed. תרעומות) I have no quarrel with thee, but only with him &c.; Yalk. Sam. 151. Treat. Der. Er. Zuṭṭa ch. IX, beg. התרחק מן הת׳ וכ׳ keep aloof from murmuring (talking against a fellowman), for if thou talkest against thy neighbor, thou wilt commit other sins too. Ber. 12ᵃ בקשו … מפני ת׳ המינין they wanted to read so (recite the Ten Commandments with the Sh’mʿa in the prayers), had they not long ago abolished it on account of the seditious talk of the heretics (who declared nothing to be essential in the Law but the Ten Commandments); a. fr.—Pl. תַּרְעוּמוֹת. Tosef. Sot. VI, 1 ושאר כל הת׳ האמורות וכ׳ and all the other murmurings (against God) mentioned in that section (Job XXVII).”
https://www.sefaria.org/Jastrow%2C_%D7%AA%D6%B7%D6%BC%D7%A8%D6%B0%D7%A2%D7%95%D6%B9%D7%9E%D6%B6%D7%AA.1?lang=bi
Több példa van tárometre ami ebben a cikkben nem jelenik meg, lásd például; Sulchán Áruch, Chosen Mispát 66:16.
4
Megtévesztik: a munkabért illetően
5
https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/aki-elall-a-szerzodestol-misna-magyarul-bava-mecia-6
6
Bábá Meciá 76a.
7
Lásd Chidusé Háritvá Háchádásim, hogy más pszichológiai példákat hozott, például: mások mit fognak gondolni…
8
https://biblehub.com/hun/proverbs/3.htm
9
Hasonlóan lásd Bábá Meciá 79a.
[“Rabba bar Rav Huna says that Rav says: In the case of one who rents a donkey to ride on it and it died halfway through the journey, the renter gives the owner his fee for half of the journey, but the renter has nothing but a grievance against the owner. He has no legal claim against the owner over the fact that he now has to go to great trouble to find another donkey.”https://www.sefaria.org/Bava_Metzia.79a.4?lang=bi&with=Steinsaltz&lang2=en]
10
https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/a-jovevenyt-ne-zaklasd-misna-magyarul-bava-mecia-4
11
Lásd Bábá Mecia 52b.
12
Lásd például Rámbám, schirut 5:4, és Tur, Sulchá Áruch, Chosen Mispát 311(:6). (És lásd; Bábá Meciá 79b, és Tosefta Bábá Meciá 7).
13
Később (ebben a cikkben) olvasható, hogy ez vonatkozik-e arra az esetre, amikor a második személy is könnyen kezelhető.
14
Lásd például Rámbám, Sluchin Vsutfin 1:5, és 7:6, Sulchán Áruch, Jore Deá 177:40 (és Chosen Mispát 183:1) és lásd Toszeftá Bábá Meciá (Lieberman) 4:22.
15
Lásd például; Meirát Énájim (Chosen Mispát) 183:1.
16
Lásd; Bábá Bátrá 145b, Rámbám zchijá umátáná 7:6.
17
Lásd például: Meirát Énájim (Choshen Mishpat) 333:1, és Kecot Háchosen (Chosen Mispát) 221:1.
Fontos megemlíteni, hogy néhányan a jogos panasz mellett érvelnek, még akkor is, ha valaki teljesen igazságos indokból hátrál ki, lásd például; Sziách Ávráhám, Bábá Meciá 293 oldal. Továbbá, lásd; Dáát Mispát, Chosen Mispát 333:1, 3, hogy vita lehet a Kecot és a Szme között arról, hogy valaki, aki érvényes és jogos indokkal vonja vissza ígéretét (és természetesen nem követ el semmilyen bűnt ezzel), alávethető-e a táromet fogalmának. És lásd; Chálát Dvás, Chosen Mispát Vol. 1, p. 99a.
18
Lásd például; Nmuké Joszef, Bábá Meciá 47a (a Rif oldalai szerint) ha a munkáltató lép vissza a megállapodástól, mielőtt a munkások megkezdték volna a munkát, mivel ők találhatnak másik munkát, még jogos panaszuk sincs. És lásd; Melo Hároim Vol. 1, sin, Szchirut Poálim (különösen 3).
19
A Tur és a Sulchán Áruch, Chosen Mispát 333:1 egyszerű olvasata. Azonban lásd a Sách kommentárját, valamint az előző lábjegyzetben említett Melo Hároim-ot. Továbbá, lásd a későbbi lábjegyzetet a “Táromet, amikor az aggályok megszűntek” című bekezdés végén a jogos panasz kapcsán, és hogy az erőfeszítés okozás alapján van.
20
Lásd például; Micvát Hámuszár (táromet).
21
Lásd például; Szikumej Szugjot, Szchirut poálim p. 5, és lásd; Heárot Mibné Hácháburá (Kolél Náchlát Mose), Bábá Meciá 75b (úgy tűnik, hogy ez a Rabbi Epstein álláspontja is a Micvát Hámuszár című könyvében (Táromet), bár a végén elismeri, hogy létezhet olyan táromet kategória, amely nem anyagi természetű, és lásd Hájásár Vehátov, Vol. 17, p. 16, ámde az látszólag nem jó bizonyíték.). Azonban mechuszár ámának minősül, legalább ha nagy az ajándék (lásd mechuszár ámáná).
[És lásd; Sááré Slomo (Grossman) 69, hogy úgy tűnik, hogy bár valaki mechuszár ámáná, ha a meggondolás nem jelentett nehézséget, nincsen tárometre ok.]
De lásd; Toszeftá Gitin (Lieberman) 3, és a Talmudban Bábá Meciá 49a (a Jeruszálemi Talmudban is, Terumot 1:1), és lásd Ocár Geonim Háchádás, Bábá Bátrá p. 225, és Szefer Hááruch “mátán” (És lásd; Misnát Háhánchálá, 3, lábjegyzet 10, hogy azt állítja, hogy a panasz engedély azt jellenti, hogy igazán az övé, ez hasonló a Ráávád véleményéhez, amelyet a cikkben idézünk.). És lásd Kecot Háchosen 22:1.Továbbá lásd; Rámó, Sulchán Áruch, Chosen Mispát 226:1, hogy ha valaki egy ajándékot adott “selo beáchrájut”, és az ajándék zálog volt, ha az ajándékozó hitelezője elveszi azt az ajándék címzettjétől, a címzettnek nincs joga panaszt tenni (ellentétben azzal, ha ez egy eladás lett volna). De ez eltérő az olyan táromet-től amely panaszt igényel a meggondolás miatt. [Továbbá olyan vélemány is létezhet amely nem ért egyet a Rámóval; lásd például; Ráviá (Sut, szimán 935), Bábá Bátrá 44a]. És lásd a késöbbi rabbikat is (például Resimot Siurim Bábá Kámá Vol. 2, 108b) hogy valakit “bál dávár”rá tenni, feltételezhető az, hogy már valamennyire “bár dávár” abban a tekintettel, hogy övé a pénz amelyért vádol, a táromet csak azért szükséges, mert másképp nincsen érdeke az ügyben, mivel nem veszít semmit, a táromet érdekeltté teszi de anélkül is van köze az ügyhöz. Azonban a táromet önmagában nem elegendő, hogy miatta “bál dávár”-rá váljon. Ez természetesen nem vonatkozik ajándék esetén, de másik tárometes ügyekban mint amikor meggondolja magát és ettől valakinek erőfeszítést okoz vagy azt okozza hogy másik emberrel kell tárgyalnia, a táromet (ajándék esetén is) alkalmazható.
22
Lásd; Sách 333:1. Továbbá lásd; Sut Sevet Hálevi Vol. 7, 236:6, és lásd Hájásár Vehátov Vol. 16 p. 109.
23
Lásd; Chidushé Háritvá Háchádásim Bábá Meciá 79b (idézve van a Sitá Mekubecetben is). A talmudi kifejezést (Bava Metzia 79b), hogy “sinuj dáátá”-t is lehet és gyakran is így van értelmezve, lásd például, Sitá Mekubecet ott, a Talmid Rabénu Perecet idézve. Továbbá, lásd, Tesuvot Máhárik 9 (és a Rabénu Támot is idézi “hogy rákényszeríti, hogy más ember bölcsességét kelljen elszenvednie, amelyhez még nem szokott hozzá.”). Azonban lásd; Rási ott.
24
Később a cikkben bővebben tárgyalni fogunk ezzel kapcsolatban.
25
Szintén erről is később ebben a cikkben tárgyalunk.
26
https://biblehub.com/hun/proverbs/3.htm
27
https://biblehub.com/hun/proverbs/3.htm
28
Lásd Or Száméach (Szchirut 5:5), hogy ez nem vonatkozik olyan esetre, amikor a bérlő, többért tudná kiadni mint amennyibe bérelte.
Az is érdekes téma ha a bérbeadónak lehet a panasza azért mert új emberrel kell tárgyalnia, lásd erről tovább ebben a cikkben, és lásd Mágid Misne (Szchirut 5:5) hogy ez nem alkalmazódik olyan esetre amelyben nem kell vele sokat tárgyalni, mint lakás rendelés esetén, ám de amikor valaki hajóban bérel szobát, mivel vele kell élni, jogosan panaszkodhat arról, hogy most más emberrel kell tárgyalni/élni.
29
Lásd; Bábá Bátrá 22b, és Rási ott.
[“Rather, Rava said that this is what the mishna is teaching: In a case of one whose wall was near the wall of another at a distance of four cubits and it fell, he may not place another wall close to his neighbor’s wall unless he distances the wall four cubits from it. What is the reason that this distance must be observed? The reason is that walking here benefits there, i.e., the ground is strengthened by people walking on the land in the area between the walls.” https://www.sefaria.org/Bava_Batra.22b?vhe=William_Davidson_Edition_-_Vocalized_Aramaic&lang=bi]
30
Lásd például: Chidusé Rámbán, Bábá Bátrá 22b. (Azonban ennek nagyobb jelentősége van, mint csupán a panasz joga, lásd ott a kommentátorokat, ez olyan mint: “kofin ál midát szdom”, és “veászitá hájásár vehátov”.)
31
Lásd; Bách, Chosen Mispát 183:1: ha valaki megkér valakit valamire, akkor kevésbé támaszkodik a barátra, mint a megbízottjára vagy képviselőjére. Ennek ellenére, még ha barátról van szó, akkor is joga van panaszt tenni, bár a barátra való támaszkodás mértéke kisebb És Kidusin 59a.
32
Bábá Meciá 5:3, idézett a Toszeftából, lásd erről Toszeftá, Bábá Meciá (Lieberman) 4:22, és lásd Toszeftá Kipsutá Bábá Meciá 4:22.
33
Több forrás létezhet ahol Rebi Jicchák ezt mondta. Lásd https://he.wikipedia.org/wiki/%D7%9E%D7%91%D7%98%D7%9C_%D7%9B%D7%99%D7%A1%D7%95_%D7%A9%D7%9C_%D7%97%D7%91%D7%99%D7%A8%D7%95#:~:text=%D7%9E%D7%91%D7%98%D7%9C%20%D7%9B%D7%99%D7%A1%D7%95%20%D7%A9%D7%9C%20%D7%97%D7%91%D7%A8%D7%95%20%D7%A4%D7%99%D7%A8%D7%95%D7%A9%D7%95,%D7%95%D7%A6%D7%A8%D7%99%D7%9A%20%D7%9C%D7%A4%D7%A6%D7%95%D7%AA%20%D7%A2%D7%9C%20%D7%94%D7%A8%D7%95%D7%95%D7%97
34
Lásd például; Tur, Sulchán Áruch, Chosen Mispát 183.
35
https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/misna-magyarul-kidusin-3
36
Sulchán Áruch, Chosen Mispát 183 (és lásd Prisá). És lásd; Netivot Hamispát, Chidusim, és Báér Hétév.
37
Lásd például; Dámesek Eliezer (Perlmutter) 119 és lásd ott, hogy talán azt is javalolná, hogy ha valaki nem teljesíti a lány megszerzésével kapcsolatos megállapodást, akkor még kritikára sem vonható. Hasonlóan lásd; Resimát Siurim (Kalmenson) Kidusin, 4.
38
Fontos megjegyezni, hogy a Rámbám, Isut 9:17 ebben az esetben (aki a szegény előtt vásárolt, valamint az, aki a lányt saját magának vette feleségül) is ‘rásá’-nak (gonosznak) nevezi.
A Bét Smuel (Sulchán Áruch, Even Háezer) 35:20, írja: “a Rámbám azt írta, hogy rásá-nak számít”. Ahogyan más rabbik is, többek között; Rabbi Ávráhám Palacci; Ávráhám Et Jádo 85c (ámde lásd mit írt Hácháfec Chájim 45-ben, hogy ez csak olyan esetre vonatkozik amikor “mekadesh”-olta már, és lásd ott azt is hogy talán nem válik attól rásává ha megelőz valakit valami megszerzésében, ha micva teljesítésében végződik {például házasság – pru urvu}).
Hasonlóan lásd; Nodá Bijehudá II, Even Háezer 72 hogy a “rásá” (gonosz) és a “csaló” azok csupán eltérő megfogalmazások ugyanannak a dolognak (azonban a gonoszság abban áll hogy hazudott és ebben nem abban áll mint amikor elvesz valamit a szegény embertől), és Sut Chátám Szofer, Chosen Mispát 118 (ámnám bekezdés) (többek közt). Ámde a kommentárjában (a Chátám Szofernek) Bábá Bátrán 21b, azt írja, hogy eltérőek (gonosz és csaló): amikor megbízottat küld, nem fektette be magát eléggé a feladatba ahhoz, hogy az, aki megelőzi őt gonosszá váljon. Továbbá többen úgy értelmezik a “csalót” hogy kevésbé súlyos jelentéssel bír mint a “gonosz”, lásd például; Meiri, Kidusin 58b hogy csak csalóként jár, és csak abban az esetben minősül gonosznak amikor a áldozat szegény. És lásd Háláchot Ktánot 286, hogy csak csalónak minősül és nem gonosznak, magyarázatai közt, hogy nem válik gonosszá ha a “ellopott” dolog egy tárgy ami nem tehet döntést, de amikor egy nőt vesz magának, aki megdöntheti hogy kit szeret és kivel szeretne lenni, nem válik gonosszá. És lásd; Áruch Hásulchán, Even Háezer 35:29, és lásd Divré Málkiel (Vol. 2, 2) aki még a Rámbámot sem értelmezte úgy, hogy azt mondaná hogy ettől gonosszá válik. És lásd; Attia, Isaac ben Isaiah, Misrát Mose, isut 9:17 (veágáv), és Jiszá Bráchá 147d és az Ácmot Joszef (Joseph ibn Ezra) amely ott idézett (Kidusin 59) aki hasonlóan érvel mint a Chátám Szofer, hogy ha ő maga aktívan részt vesz, az, aki megelőzi őt, gonosz. Ha azonban ő otthon marad, és valaki mást küld el vásárolni, akkor ez a beavatkozás csak csalásnak minősül.
39
Lásd; Rabbi Joseph Birdugo, Divré Joszef (Even Háezer 33) hogy eredetileg kétséges volt, végül egyetértett ezzel. Érdemes megemlíteni, hogy más tényezőket is említ, például azt, hogy talán az, hogy egy másik személy (a nő) is közrejátszik, megváltoztathatja a helyzetet. Lehet, hogy ő a második férfit kedveli. Továbbá, ha ő maga (á küldött) is kedveli őt (a nőt), és kifejezetten őt szeretné, akkor hátrányos helyzetbe kerülne, ha nem követi nyomon (a házasságot), ezért nem összehasonlítható. És lásd az ezelőtti lábjegyzetet.
40
Azonban lehetséges, hogy ez nyomtatási hiba, mivel mindkét forrás (a fent említett Háláchot Ktánot és Semes Cdáká, Even Háezer 6), amelyeket arra idéz, hogy ez nem azonos azzal, amikor valaki kenyeret vesz el a szegény ember előtt, azt írják, hogy panaszra van alap. Azt gondoltam, hogy talán a nyomtatók hibásan az ‘אין לו עליו אלא תרעומת’ helyett ‘אין לו עליו אפי’ תרעומת’-et írtak. Az is lehetséges, hogy valóban azt gondolta, hogy nincs táromet. Erre több lehetséges magyarázat létezik. Talán egyetért a Nodá Bijehudával, hogy a Talmudban csak azért tilos, mert küldöttként küldték, Birdugo rabbi esetében nem küldték (hanem a barátja nőjét szerette), így nem tett semmit, amire olyan forrást találnánk, amely alapján tiltható lenne az ilyen cselekedet, ezért nincs alapja a panasznak. Az is lehetséges, hogy bár valóban csalásnak számít, talán mégsem indokol panaszt, mivel a szívügyek esetén nem lehet hibáztatni, és ha valakinek jó oka van megtenni, akkor mentes a panasz alól (lásd például ezzel Kecot Háchosen 333:1).
Továbbá, lásd; Kecot Háchosen 221:1, hogy úgy tűnik, hogy valóban nincs jog panaszt emelni romantikus megállapodás megszegése miatt. (Hasonlóan lásd; Máchácit Hásekel {Jágid} Even Háezer 29, Bét Smuel 21-en.)
41
Lásd például; Beér Háláchá (Sabag), 64 p. 423. És lásd; Piszché Tsuvá, Sulchán Áruch, Chosen Mispát 237, és Áruch Hásulchán, Chosen Mispát 237, hogy ilyen esetben nem minősül gonosznak.
42
Számos más eset is létezik, amikor nem kötelező visszaadni azt a dolgot, amelyet valaki más megpróbált megszerezni, vagy amikor valakit nem tekintenek gonosznak azért, mert olyasmit próbál megszerezni, ami iránt más is érdeklődik. Az ilyenért lásd például; Tur, Sulchán Áruch és kommentárjai, Chosen Mispát 237, és lásd Sut Cemách Cedek, Chosen Mispát 37. Több esetben akár “mutár lechátchilá” (teljesen engedélyezett).
43
Számos vita folyik arról, hogy mikor és milyen esetekben minősül felelősségnek, ha valaki megakadályozza mások nyereségét.
Például van egy vita arról, hogy felelősségre vonható-e valaki, ha a potenciális nyereség bizonyos. Amennyiben a nyereség bizonytalan, mindenki egyetért abban, hogy csak panaszra van alap, de van olyan vélemény is, amely szerint még garantált nyereség esetén sem vonható felelősségre a lehetséges kárért (panasz kivételével). (Lásd például: Szifté Kohen, Sulchán Áruch, Chosen Mispát 292:15, a Máhársált idézve).
Ha valaki munkásokat bérel, majd meggondolja magát és visszalép; ha a munkások nem találnak új munkát, akkor ki kell fizetnie őket (nem a megállapodott összeget, hanem csak a “poel bátel” összegét). A Pánim Meirot (Vol. 2, 82) rámutatott, hogy bár ez csak a nyereség megelőzését jelenti, mégis felelősséggel tartozik, mivel a veszteség nyilvánvaló (lásd ott a lábjegyzetben a Necivet idézve, hogy máskülönben “hezek seejno nikár” lenne, és nem lenne köteles kártérítést fizetni}). Hasonló érvelést alkalmazott egy olyan esetben, amikor valaki valakinek az áruját tartotta magánál a piac ideje alatt, és csak akkor adta vissza, amikor az emberek már nem vásároltak. Azt állította, hogy ez a károkozás kategóriájába tartozik, és nem csupán a nyereség megelőzésébe. Több rabbinál is található ilyen érvelés (hogy amikor a kár bizonyos akkor köteles), lásd például; Szifté Kohen, Sulchán Áruch, Chosen Mispát 61:10, és Sut Chátám Szofer, Chosen Mispát 178 (továbbá lásd az Áruch Háshulchánt, Chosen Mispát 292:20).
Hasonlóan a Ráviá (Szefer Ráviá 956 vagy 957, ver. Deblitzki p. 216) amellet érvel, hogy ha valaki megakadályozza egy másik személy nyereségét oly módon, hogy a károsult kezében lenne a lehetőség egyértelmű (vagy valószínűsíthető) nyereség elérésére, akkor a károkozó köteles kártérítést fizetni. Például, ha valaki úgy befolyásolja valaki más földjét, hogy az ne hozza meg a várt termést, és mivel a föld tulajdonosán múlik, hogy dolgozik-e rajta és megteremti-e a profitot, és nagyon valószínűtlen, hogy aszály lépne fel, kártérítést követelhet, függetlenül attól, hogy végül műveli-e a földet vagy sem. Ha azonban a potenciális nyereség elérése másvalakitől függ, akkor nem követelhet kártérítést a károkért.
Amikor a munkások nem találtak új munkát és ezért a munkaadónak kártérítést kell fizetni ha meggondolja magát, a Máhárám Rotenberg (Sut Máhárám, Prague 921, és lásd Kecot Háchosen 333:2 {and 3}) azt állítják hogy csak olyan esetben köteles ezt kifizetni, ha volt “kinján”. Az ő véleménye szerint, felhozható az érv, hogy azáltal, hogy egy másik helybe “mentek” a munka miatt, kinjánt végeztek, így a munkaadó fizetését igényelheti (lásd a következő Kecotot 333:3 idézve a Nmuké Joszefet (és természetesen lásd Nmuké Joszef, Bábá Meciá 46a) és https://www.kby.org/hebrew/torat-yavneh/view.asp?id=7235 és továbbá lásd; Tehilát Jicchák (Adler) 77:4. Meggyőzőnek is tűnik (hogy a Máhárám ezt gondolná), mivel a Talmud (Brájtá, Bábá Meciá 76b) azt mondja, hogy csak olyan esetben kell fizetni, ha elment: (a következő, az angol Talmudból idézet) “In what case is this statement said? When they did not go to the workplace… But if donkey drivers went and… the employer must give them…”), azonban kinján hiányában, csupán azért mert nem talált másik munkát, nem kell fizetni.
Hasonlóképpen, ha az elveszett dolog olyasmi, amit nem lehet visszaadni, mint például az eltöltött idő, egyesek azt érvelhetik, hogy azért kártérítést kellene fizetni, lásd például; (Nmuké Joszef, Bábá Meciá 46a-b).
A fenti források alapján olyan érveket találhatunk, amelyek a jogi kártérítési kötelezettség elutasítása mellett szólnak, ha: nem történt kinyan (nem történt helyváltoztatás), ha a nyereség meghiúsítása biztos és egyértelmű, ha a munka elvégzése saját képességein múlik, és nem függ másoktól. Emellett a Kecot felveti a lehetőséget, hogy különbséget tegyünk az emberek és a tulajdonuk között: így valakinek a munkavégzésének megakadályozása esetén kártérítés járna, de a vagyonuk nyereségszerzésének megakadályozása esetén nem feltétlenül (bár ezt a különbségtételt ő maga sem fogadja el teljesen). Továbbá a Rásbá (Sut Vol. 3, 227 (ver. Bné Brák p. 138)) azt írja, hogy Ha valaki beleegyezett abba, hogy minden kárt megtérít, akkor nem köteles a potenciális nyereség meghiúsításáért fizetni.
A Ritvá (Sitá Mekubecet és Chidusé Háritvá, Bábá Meciá 73b) Azt állítja, hogy a fizetési kötelezettség bizonyos esetekben, amikor valaki visszalép egy munkáltató és munkások közötti megállapodástól, egy társadalmi szerződésen alapul; az emberek azt akarják, hogy a másik fél megbízzon bennük, és az ebből fakadó felelősség jár együtt a fizetési kötelezettséggel bizonyos helyzetekben. Ez nem feltétlenül kártérítés, hanem inkább egy kezes jellegéhez hasonló kötelezettség.
Lásd mákin veonsin, hogy a rabbik gyakran vezettek be olyan pénzügyi törvényeket, amelyek nem követik a szokásos (vagy biblikus) pénzügyi szabályokat, mivel szükség volt rájuk. A Netivot Hámispát (Biurim 333:3) azt állítja, hogy lehetséges, hogy a munkásokkal kötött megállapodás visszavonásából eredő fizetési kötelezettség is egy ilyen fajta kötelezettség, amelyben a visszalépő félnek fizetnie kell. Ebben az esetben ez olyan esetekre vonatkozna, amelyek gyakoriak, és ahol a rabbik szükségesnek érezték, hogy megvédjék az embereket ettől a helyzettől. A törvény különbségei (mint például a felelősség, ha a dolog “elveszett”) talán a rabbinikus állítás részei.
Továbbá, lásd; Pitché Tsuvá, Sulchán Áruch, Chosen Mispát 292:5, és Chevel Náchláto 7:49. Több összeállítás is készült erről a témáról, lásd például; https://www.dintora.org/assets/files/65951517216469.pdf
Vannak más vélemények is arról, hogy mikor kötelező a kártérítés, és mikor csupán panaszra jogosult. Például a cikkben idézett Pné Mose (többek között) szerint, ha valaki aktívan megakadályozza a nyereség megszerzését, akkor pénzügyileg felelősségre vonható, ellentétben azzal az esettel, amikor passzívabb módon, például pénz vissza nem adásával akadályozza meg a másik fél nyereségét.
Továbbá számos egyéb tényező is szerepet játszhat, például, ha valaki bizonyos feltételekben állapodik meg, vagy ha valaki munkavállalóként lustálkodik, ami potenciális nyereség elvesztéséhez vezet, akkor talán felelősségre vonható. Ez a fent említett Netivot Hámispát (Biurim 183:1) alapján alapozható meg, valamint figyelembe kell venni, hogy létezik-e bármiféle gondosság (ami munkavállalóra is alkalmazható lehet), lásd Divré Málkiel Vol. 5, 222.
És lásd; Todáá (álon lesábát kodes) 5756, p. 15 (Noách), hogy ha valaki megakadályozza, hogy egy létező dolog potenciális nyeresége megvalósuljon (például, ha visszatartja valakinek a pénzét, így az nem tudja befektetni), az közvetett kárnak számít. Ezzel szemben, ha valaki nem biztosít valakinek profitot (például nem vásárol meg neki valamit, vagy nem ajánlja fel neki a munkáltató által kínált magasabb bért), az csupán tarometot indokolhat.
44
Ros, Bábá Kámá 2:6. Többen is hasonló véleményt képviselnek, lásd például; Szifté Kohen, Chosen Mispát 292:15, a Máhársál-t idézve, és Nmuké Joszef, Bábá Kámá 8b. És lásd Sut Chátám Szofer, Chosen Mispát 58, és 178.
45
Lásd diné sámájám.
46
Jekár Tiferet, Rámbám, Sluchin Vösutfin 7:6. Mások is léteznek ezzel a véleménnyel, lásd például; Rabbi Jom Tov Cáhálon, responsum 95 végén: https://hebrewbooks.org/pdfpager.aspx?req=1144&st=&pgnum=188
Az Avné Nézer (Jore Deá 133:3) még azt is sugallja, hogy akár “tofesz”-olhat (dolgok visszatartása mint kártérítés, ami érvelhetően lehetséges, ha a mennyei bíróság előtt felelősségre vonható). A mennyei bírósági kötelességről lásd: diné sámájám.
47
Lásd például; Szifté Kohen, Sulchán Áruch, Chosen Mispát 61:10, és Bách there (Chosen Mispát 61:7).
48
Jáchin, (Misna) Bábá Meciá 6:3. Többek is ilyen véleménnyel járnak el, lásd például; Imré Biná (Auerbach), Seelot Utsuvot 1:8:
https://hebrewbooks.org/pdfpager.aspx?req=7768&st=&pgnum=306
49
Lásd például; Bábá Kámá 8b és Ktubot 92b.
50
Ez olyan esetre vontakozik, amikor a harmadik fél azt állítja, hogy a megvásárolt föld valójában az övé (és soha nem volt a eladóé).
51
Egyesek úgy vélik, hogy a Tur (Jákov ben Áser) szerzője írta
https://he.wikipedia.org/wiki/%D7%A4%D7%A1%D7%A7%D7%99_%D7%AA%D7%95%D7%A1%D7%A4%D7%95%D7%AA#:~:text=%D7%A4%D7%A1%D7%A7%D7%99%20%D7%AA%D7%95%D7%A1%D7%A4%D7%95%D7%AA%20%D7%94%D7%95%D7%90%20%D7%97%D7%99%D7%91%D7%95%D7%A8%20%D7%A7%D7%93%D7%95%D7%9D,%D7%9E%D7%A6%D7%95%D7%98%D7%98%20%D7%A8%D7%91%D7%95%D7%AA%20%D7%91%D7%99%D7%9F%20%D7%A4%D7%95%D7%A1%D7%A7%D7%99%20%D7%94%D7%94%D7%9C%D7%9B%D7%94
52
A Chátám Szofer amellett érvelt, hogy mivel valaki “báál dávár”rá válik (jogosult pereskedni) panasz elkerülése miatt, de mégis pártatlan, logikusan következik, hogy ha valaki részrehajlónak számít, akkor “báál dávár”nak is. Ezt a pontot kiemelni, lehet csak a Toszfot egyik lehetőségére támaszkodni, és nem kell feltétlenül egyetérteni azzal. Azonban a megfogalmazás alapján úgy tűnik, hogy a véleményében, kósher (pártatlan) tanúnak számít.
53
Továbbá lásd; Szifté Kohen, Sulchán Áruch, Chosen Mispát 37:21. Az, hogy a táromet alkalmatlanná tesz-e valakit arra, hogy kóser tanú legyen, egy összetett és nagy téma, és lásd például; Mispát Áruch, Chosen Mispát 37:1, lábjegyzetben (Biuré Hámispát) 37, és más helyekre is hivatkozik, ahol többet írt a témáról.
54
Lásd például; 248 oldal, és ott, lábjegyzet 10:
https://etzion.org.il/sites/default/files/Bava_Batra21-chezkat_habatim-nogeia_beeiduto.pdf
55
Ha nem volt előre megegyezve az ilyen eset. A megadott magyarázattal kapcsolatban, lásd; Meirát Énájim, Sulchán Áruch, Chosen Mispát 221:2, és a Nmuké Jozsef.
56
Nmuké Joszef, Bábá Meciá 47a. És lásd Rámó, Sulchán Áruch, Chosen Mispát 332:5.
57
Lásd például; Micvát Hámuszár (táromet).
58
Továbbá, lásd Meirát Énájim, Sulchán Áruch, Chosen Mispát 221:2, hogy feltételezzük, hogy az illető azért egyezett bele újra az üzletbe, hogy enyhítse a sérelmet (tárometet).
59
Ha a tárgy a tulajdonos gondozásában volt, például ha a kölcsönvevő úgy béreli fel a tulajdonost, hogy közben használja is a kölcsönkapott tárgyat, akkor ha az megsérül, a tulajdonos felel érte. Azonban, ha a tulajdonos bérlése nélkül kölcsönzi a tárgyat, és az megsérül, a kölcsönvevőnek kell kártérítést fizetnie, mert a tárgy az ő gondozásában volt, nem a tulajdonoséban (Misna és Gemárá Bábá Meciá 94).
A következő a Misna és a Talmud angol-fordítás:
“In the case of one who borrowed a cow and borrowed the services of its owner with it, or he borrowed a cow and hired its owner with it, or he borrowed the services of the owner or hired him and afterward borrowed the cow; in all such cases, if the cow died, the borrower is exempt from liability. Although a borrower is generally liable to pay if a cow he borrowed dies, here he is exempt, as it is stated: “If its owner is with him, he does not pay” (Exodus 22:14).
But if one first borrowed the cow and only afterward borrowed the services of the owner or hired him, and the cow died, he is liable to pay the owner for the cow. This is the halakha even if the owner was working for the borrower at the time, as it is stated: “If its owner is not with him, he shall pay” (Exodus 22:13).”
‘The Talmud questions the possibility of borrowing the object and hiring/borrowing the owner together with it:’
“GEMARA: From the fact that the latter clause teaches: And afterward borrowed the cow, it may be inferred that when the first clause teaches: Borrowed its owner with it, the intention is: Literally with it, i.e., at the same moment. The Gemara asks: Can you find such a case where the owner obligates himself to serve the borrower literally with it? Given that one borrows the cow through pulling the cow and contracts the services of the owner through their verbal agreement…”
https://www.sefaria.org/Bava_Metzia.94b.2?lang=en&with=all&lang2=en
Itt fejti ki a Ráávád, hogy a kölcsönvétel a szóbeli megállapodás révén történik.
60
Sitá Mekubecet, Bábá Meciá 94b. És lásd, Bét Lechem Jehudá, Bábá Meciá 94a, hogy azt a kérdést teszi fel, hogy a táromet az oka-e annak, hogy a beszéd által kölcsön van adva, vagy csupán bizonyíték rá.
61
Lásd például; Sut Máhárásdám, Jore Deá 222 (a végén), modernek rabbik közt; Rabbi Slomo Zálmán Auerbach, Minchát Slomo kámá, Jore Deá 27 (2).
62
Lásd például; Netiv Cheszed, Ahavat Cheseden, diné micvát hálváá 1:15.
63
Lásd például; Náchál Jicchák {Spector} (Chosen Mispát) 78, 2 ánáf (4 és) 5. Általában, ha egy munkás valamit talál munkavégzés közben, az a gazdájához tartozhat. Azonban ha valaki visszalépet a megállapodástól, akkor már nem számít a gazda alkalmazottjának, így megtarthatja a talált tárgyat. Amikor a visszalépés nem jogosítja fel arra, hogy panasza legyen a másik féllel szemben, akkor úgy tekintjük, hogy valóban visszalépett, és ezt nem kell bizonyítani; így megtarthatja a talált tárgyat. Azonban ha a munkáltatónak joga van panaszt emelni (vagy ha van olyan indok, amely alapján feltételezhető, hogy a munkás nem lépett vissza, vagy a legtöbb ember nem lépne vissza), akkor a munkás csak akkor tarthatja meg a talált tárgyat, ha bizonyítani tudja, hogy valóban visszalépett. És lásd; Háláchá Pszuká, Szchirut Poálim, 6 (cházárát poel), hogy ezt is hozza és később több háláchikus náfká minákat is hoz (mint kapcsolatban azzal, hogy félrevezetni egy “káblán”t olyan esetben amikor jogosult panaszra.)
64
És lásd; Resimát Siurim (Soloveitchik), Jevámot 5b, lábjegyzet 204 a rabbit (Soloveitchik) idézve, hogy sokan felháborodnak olyan dolgokon, amelyekre a Tóra szabályai szerint nincs joguk, és az ilyen mérgesség ostobaság és hiábavalóság. Csak abban az esetben, amikor a rabbik kimondták, hogy jogosan van taromet-je, van joga felháborodni és bocsánatkérést követelni.
65
Mindkét példára lásd például; Sitá Mekubecet Bábá Meciá 52b, para. táromet lemán.
66
Lásd például; Sziách Ávráhám, Bábá Meciá p. 293.
67
Lásd például; Mispté Jicchák, Szchirut p. 70. Egy Kecot részletet is idéz amely szerint, ha jó ok volt a meggondolásra, nincsen alap panaszra. [Továbbá lásd; Dáát Mispát, Chosen Mispát 333:1, 3, hogy talán vita a Kecot és a Szme között, ha valaki jogos okból lép vissza, és meggondolja magát, ha ilyen esetben jogosult tárometre. És lásd; Chálát Dvás, Chosen Mispát Vol. 1, p. 99a.]
68
Lásd például; Szifté Kohen, Chosen Mihpát 333:1.
69
Lásd a Sách, Chosen Mispát 333:1-et, amely szerint a kérdés a kellemetlenség szintjein múlik. Sok vita e körül foroghat, beleértve a hajó és a ház közötti különbséget. Hasonlóképpen, a Sách idézi a Nimuké Joszefot, aki úgy vélte, hogy amikor a tulajdonos visszalép, a munkásoknak (ha találnak másik munkát) nincs joguk taromet-re, ellentétben a tulajdonossal, akinek joga van taromet-re, amikor a munkások lépnek vissza. Más risonimok viszont úgy gondolják, hogy ha a munkások számára nehéz és/vagy kényelmetlen új munkát találni, nekik is joguk van panaszt tenni. A vélemény mely szerint, a panasz csak a munkásokra vonatkozik, mivel a munkaadó számára nem szokás új munkásokat keresni, ez kellemetlenségnek számít, ellentétben a munkásokkal, akik ehhez hozzá vannak szokva. Számos vita létezik arról, hogy pontosan mikor jogosult valaki panaszra: ha talál helyettesítőt, ha nem talál, ha a tulajdonos nehezen talál helyettesítőt… Lásd ezzel kapcsolatban a Melo Hároim Vol. 1 betű sin, szchirut poálim (különösen ot 3.).”
Továbbá, vannak vélemények (lásd például Hájásár Vehátov 3, p. 247), amelyek szerint a munkavállaló visszalépése, nem minősül mechuszár ámánának. (Talán ez vonatkozik a rabbikra is; lásd Migdál Hásen 81, p. 65b {idézve a fent említett Hájásár Vehátovban}. Ugyanakkor lehetséges, hogy a táromet mégis érvényes lehet, csak a mechuszár ámáná tilalma nem. Továbbá, lásd a többi forrást, amelyeket ezzel kapcsolatban idéz, valamint a Kirját Cháná responsumot, amelyben felveti (és elveti) annak lehetőségét, hogy egy Istennel kapcsolatos munkaszerződés (például rabbi vagy kántor) felmondása tilos lenne, mivel az illető Isten küldötte, szemben egy hétköznapi szerződéssel, ahol ez nem lenne tilos.) Annak ellenére, hogy fentebb említettük, hogy egyesek szerint a panasz alapja az, hogy az adott cselekedet mechuszár ámánának minősül, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy itt is erről van szó. Emellett lehetséges, hogy ezek a vélemények nem fogadják el ezt a feltételezést, és úgy vélik, hogy valaki akkor is panaszra jogosult, ha a visszalépés nem minősül mechuszár ámánának.
Érdemes megjegyezni, hogy a másik személlyel való együttműködés miatti panaszjog csak bizonyos esetekben alkalmazható, például ha valaki már hozzászokott egy adott személyhez, mint például egy hajón élve valakivel, és őt valaki másra kell cserélni. Lásd a Sách-ot, valamint a Kuntresz Táámé Mose (Szchirut Poálim, 3) művét, amely a Rámbán értelmezésére támaszkodik, miszerint amikor a munkások elfogadnak egy munkát (vagy fordítva), akkor nincs jogos panasz a visszalépés miatt. Ha azonban a munkások már “elindultak” vagy bármilyen módon megkezdték a munkát, jogos panaszra van alapjuk az új személlyel való együttműködés miatt. További részletekért lásd a Sulchán Áruch, Chosen Mispát 311:6, valamint a Szme-t (ott).
Továbbá, érdekes téma, hogy jogos-e panaszt tenni egy igazságos cselekedet miatt. Korábban említettük, hogy léteznek források, amelyek szerint még ilyen esetben is lehet érvényes táromet (például: Sziách Ávráhám, Bábá Meciá, p. 293.), azonban említettük a Kecot-ot, aki ezzel nem értett egyet. Lásd továbbá Máhársá, máhádurá bátrá, Bábá Meciá 79a. Egy korábbi lábjegyzetben említettük, hogy a Dáát Mispát, Chosen Mispát 333:1, 3, lehetséges nézeteltérést értelmez ezzel kapcsolatban a Kecot és a Meirát Énájim között. E témában lásd még: Chálát Dvás, Chosen Mispát Vol. 1, p. 99a.
70
Lásd; Kedos Jiszráel (Dessler) Vol. 1, p. 70.
71
Úgy vélte, hogy a táromet, ha nincs megfelelően kifejezve, olyan, mint a lopás (ha megbocsátott neki, de még mindig “táromet-el”, neheztel).
72
És lásd; Chátám Szofer, Bábá Meciá 76a.
73
Ez egy gyakori értelmezés, de lásd például, Rabbi Szálánter; Netivot Or (Or Jiszráel könyvben) p. 210. (És lásd a fent említett Resimot Siurim, Jevámot, lábjegyzet 204, hogy aki olyan dolog miatt van feldúlva, ami nem indokol tárometet, Ráv Szoloveitchik ezt ostobaságnak és hiábavalóságnak nevezte.)
74
Erre is több forrás van, de például lásd; Szálmát Cháim, láson hárá, 59. És lásd, Tvunot א-01 p. 680, hogy a táromet az egy per a kiengesztelésért, és a láson hárá is megengedett mint módszer a biztosítására.
75
Lásd; Sut Máhárság Vol. 2, 53; Ez valóban a táromet jelentősége lehet, mint a bosszú jogának megadása, különben bűn lenne. Ezen kívül sok más rabbi is foglalkozik ezzel a kérdéssel a cikkben; például lásd: Ben Ádám Láchávero (éo tikom velo titor) sugjá 10, 3 hogy többet is hoz, és lásd Hámáor folyóirat, year 66, 3 (451) p. 99-100.
76
lásd; Dárké Chosen, Vol. 1, táromet.
77
Szálmát Cháim, ávédá 61 (régi nyomtatásban, Chosen Mispát, 789) a kérdésben, ám de végül nem vonja le ezt a következtetést. Ráadásul úgy kezdi a válaszát, hogy: “chálilá”. De, lásd; Sut Hárásbá Vol. 1, 653, hogy táromet (bár azt lehet vitatni, hogy ez más fajta táromet) “seerit jisrael lo jáászu ávlá”nak minősül, továbbá a fent említett rabbik közt, többen is mechuszár ámánának tartják, és e vers erre is minősül, és lásd a korábbi lábjegyzetet, mechuszár ámánával kapcsolatos átkozásokról. És lásd; Rabbi Ávráhám Burgil, Lechem Ábirim, Bábá Meciá chpt 4, 23a végén (Lechem Ábirim oldalai szerint).
78
Lásd; Sut Bné Bánim Vol. 2, 50.
79
Lásd; Hámáor folyóirat, year 66, 3 (451) p. 100.
80
A Bisvilé Hámispátban (Vol. 4, p. 184) a Chochmát Mánoách idézve van, hogy micvá kiengesztelni, mivel az embernek törekednie kell arra, hogy mások kedveljék őt. Mert azok, akiknek ellenségeik vannak itt a földön, azoknak „mekatregim” (vádolók) vannak felül, mivel akit az emberek szeretnek, azt Isten is szereti… és ez a jelentése minden olyan esetben, ahol a rabbik azt mondták, hogy jes lo áláv tááromet.
81
Lásd; Netivot Or (Or Jiszráelben) p. 210. Láttam, hogy Refáel Reuven Grozovsky (szefer zichron: Even Cion p. 542) hogy azt állítja; Vannak törvények, amelyek az ember érzelmeire vonatkoznak, ezeket chovot hálevávot-nak nevezte. Bizonyos gondolatok/érzelmek “chalot”-ot hoznak létre, ami azt jelenti, hogy a gondolat hatással van arra, hogy valami kósher-e vagy sem. Táromet példaként kerül említésre, mivel a megbocsátás, bár lehet, hogy nem is volt szándékos, olyan, mint egy pénzügyi megbocsátás (per esetén), ahol “dvárim sebölév énám dvárim” (a szív dolgai nem számítanak, tehát bár nem volt szándékos, mégis annak számít). Azonban a szívvel kapcsolatos törvények, mint másokat szeretni, a tesuvá és mások, esetében csak az számít, ami az ember gondolataiban és szívében van.
És lásd Dvir Kodso, moádim Vol. 1, p. 118, a Ráv Eljásiv nevében hogy a kiengesztelésére vonatkozó perjogát Jom Kipurig érvényesítheti, utána pedig meg kell bocsátania.
82
Továbbá az is lehet, hogy a nem megbocsátás engedélyét jelenti, lásd például; Ben Ádám Láchávero (lo tikom velo titor) szugjá 10, 3.
83
Micvát Hámuszár (táromet). Továbbá lásd Szefer Hátásbec Vol. 4 (Chut Hámesulás 1) 45, azzal kapcsolatban, hogy két ember kölcsönvett pénzt (nem zsidótól) kamatra, és az egyikük átadta a felét a másiknak, amikor elérkezett az idő a visszafizetésre, az, aki használta a pénzt, nem akarta kifizetni a barátja kamatát, arra hivatkozva, hogy ez tilos, mivel úgy tekinthető, mintha kamatot fizetne a barátjának a kölcsönadott pénzért (hiszen barátja zsidó, és a kamat kivetése tilos zsidók között). A Tásbéc azt írja, hogy bár igaza van, ha ezt tervezte, a barátjának “táromet dvárim”-ja (szóbeli panasz) van Istenhez (amit úgy értek, hogy panaszt tehet Isten előtt). Ezen kívül csalárdnak tartja, és olyannak, aki kihasználja barátja jóságát. Arra a következtetésre jut, hogy a kamat összegét ajándékként kell átadnia barátjának.
84
Lásd a következőket, és lásd Káf Háchájim, Orách Chájim 606:7.
85
Sáár gimmel végén, 231.
86
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/KaroliHangosBiblia-karoli-gaspar-bibliaforditasa-2223/bolcs-salamonnak-peldabeszedei-BCD3/peld-18-C1C6/
87
Lásd a fenti versen a kommentárokat, például; a Rálbág-ot.
88
A Talmud értelmezése miatt, egy pár változással (a Misna magyarul alapján):
https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/a-jovevenyt-ne-zaklasd-misna-magyarul-bava-mecia-4
89
Ámde lásd Sut Bné Bánim (Vol. 2, 50), hogy az igazság kimondásáról van szó (negatív dolgok esetén).
90
Sut Kád Hákemách (Eybeschutz), 15.
91
Lásd ott, azt is magyarázza, hogy amikor Amikor valaki ellenszenvet érez valaki iránt, gyakran elkerülhetetlen, hogy beszéljen róla, bár az helytelen.
92
Lásd például; Meorot Torát Hámispát, Vol. 3, p. 152.
93
Lásd például; Tsuvot Máhárám Váchávéráv 461 (Mose Ázárjá Hádársán), hogy minden “járé et dvár hásem” tartsa magát távol a táromettől, és másoknak ne legyen tárometjük vele szemben. És lásd a fent említett Chochmát Mánoách-ot (a Tur végén, szimán 310, idézett).
94
Beháálotchá.
95
És lásd a fent említett Chochmát Mánoách-ot (a Tur végén, szimán 310, idézett).
96
Vagy tizenkettő, lásd; Bnájáhu, Jumá 87b, és lásd; Én Jákov, Jumá 8 végén.
97
Moed 2, Jumá 87b.
98
Lásd Orchot Chájim, Beér Májim Chájim (Goldberg), 262.
99
Ahogyan fenti lábjegyzetben említettük, a Devir Kodsho a Ráv Eljásiv nevében azt mondta, hogya táromet joga csak jom kipurig jogos, az után meg kell bocsátani.
100
Bábá Meciá, 76b végén.
101
Meirát Énájim, Chosen Mispát 326:2, továbbá lásd a Prisát (Chosen Mispát 326).
102
https://hebrewbooks.org/pdfpager.aspx?req=9119&st=&pgnum=114&hilite=
103
Hasonlóképpen van egy vita arról, hogy a tárometet és/vagy a mechuszár ámánát érvényesíteni kell-e szegény emberek, jámborok vagy tudósok esetében, lásd például; Sááré Slomo, Chosen Mispát Vol. 2, 69:2.
104
Lásd például; Dáát Mispát, szchirut poálim, p. 116, és lásd Sámru Mispát, hilchot deot, 6 (és így tűnik Jiszráel Szálánter rabbi véleményéről is, Netivot Or-ban {amelyet fent említettünk}).

Olvass!

1. Talmudi Fogalmak

Talmudi Fogalmak Magyarul

Talmudi Fogalmak Magyarul

Táromet

Talmudi Fogalmak Magyarul

Olvass!

Táromet

Mákin Veonsin Selo Min Hádin

Gólem Gyilkolás

Diné Sámájim

Mi Seporá Midor Hámábul

Kinjánim