בס”ד

Mákin veonsin selo min hádin – מכין ועונשין שלא מן הדין

A törvénytől eltérő ítélet megengedése (amennyiben szükség van rá).
Előfordulhat, hogy a bírónak törvényellenes ítéletet kell hoznia:

A Talmudban:

Több eset van a Talmudban, amikor valakinek olyan büntetést szabtak ki, amelyet nem érdemelt volna a rendes jogi szabályozás alapján, tehát a bíróság túllépett a szabályon.

A kifejezés a Talmud(ok)ban több helyen is megtalálható:

Bét din mákin veonsin selo min hátorá (vagy hádin)…
בֵּית דִּין מַכִּין וְעוֹנְשִׁין שֶׁלֹּא מִן הַתּוֹרָה, וְלֹא לַעֲבוֹר עַל דִּבְרֵי תוֹרָה, אֶלָּא לַעֲשׂוֹת סְיָיג לַתּוֹרָה.

A Bét Din (bíróság) “ütnek és büntetnek” (tehát olyan büntetéseket szabnak ki és hajtanak végre, amelyek) nem tóraiak. És nem azért, hogy megszegjék a Tóra szavait, hanem azért, hogy védőgátat (védőgát¹/kerítés²) építsenek a Tóra körül.

A kifejezés több helyen megjelenik (mint említettem), azonban változatos formában.

A fent említett idézet a Talmudból való (Szánhedrin 46a és Jevámot 90b), ahol a Talmud egy brájtát idéz: “Rábi Eliezer Ben Jáákov³ azt mondta: hallottam, hogy a Bét Din üt és büntet…”⁴. Hasonlóan ezt a jeruzsálemi Talmud (Chágigá 2:2) is megemlíti, de kicsit másképp: “Rábi Eliezer Ben Jáákov azt mondta; hallottam, hogy büntetnek háláchá ellenes módon, és büntetnek Tóra ellenes módon”, majd rákérdez: “mennyire lehet törvényellenes az ítélet?” Elázár Berebi Josze rabbi szerint akár hallomás⁵ alapján is el lehet rendelni (az ítéletet), míg Rebi Josze szerint kötelező a tanúvallomás, de hátráá (figyelmeztetés) nélkül is végrehajtható (az ítélet). A Megilát Táánitban (Elul) is megtalálható, és szintén kicsit eltérően: “Rábi Eliezer Ben Jáákov azt mondta; hallottam, hogy a Bét Din málkut (megkorbácsolás⁶) büntetést és halálbüntetést hajt végre… Lévi tanja azt mondta, hallottam; hogy a Bét Din pénzbeli büntetéseket hajt végre és üt…”. Egy verset idéznek, amely így szól: “pusztítsd ki a rosszat közüled”⁷.

A fentiek példákat is hoznak: egy személyről, aki görög időkben,⁸ szombaton lovon ült, ami rabbinikus tiltás alá esik. A bírósághoz vitték, és megkövezték érte. Hasonlóan, valaki a feleségével a “fügefa alatt”⁹ közösült, és hasonlóan őt is megbüntették.¹⁰ Ezek a szabályok nem szerepelnek a Tórában, hiszen a szombati lovaglás nem tilos biblikusan¹¹ (hanem csak rabbinikusan), és ugyanígy a feleségével való közösülést a Tóra nem tiltotta, hiszen ott teheti ezt meg, ahol csak akarja. Mégis, így büntették őket, mert “szjág” vagy “migdár milszá”¹² (a Tóra korlátozása) volt. A Talmud azt állítja, hogy nem azért szenvedtek büntetést, mert (a bűnük miatt) érdemelték (meg), hanem azért, mert “hásáá crichá lökách” (השעה צריכה לכך), azaz az időnek és a helyzetnek megfelelő büntetésre volt szükség.

Példák a selo min hádin szerű ítéletekre, Talmudban és akár háláchában

Hasonlóképpen, Ráv Huná azt állította (Szánhedrin 58b), hogy az, aki barátjára emeli kezét, annak vágják le a kezét. Volt egy olyan személy, aki másokat ütni szokott, és Ráv Huná ezt az esetet is így ítélte meg.¹³ Bár van, aki ezt úgy értelmezi, hogy nem kézlevágásra ítélte, hanem csak pénzbeli büntetésre,¹⁴ de a leggyakoribb értelmezése az, hogy a súlyosabb büntetés hozta. Ezt a szabályt is értelmezhetjük úgy, hogy “selo min hádin”, és szükség miatt.¹⁵

Ennek halachikus jellemzője is van, a Sulchán Áruch Háráv (Nizké Mámon 6) hozza ezt a kifejezést. A Grá (Even Háezer 154:9) többek között¹⁶ arra a következtetésre jutott, hogy ha valaki a feleségét ütni szokta, még inkább le lehet vágni a kezét.

Volt egy történet, hogy a bíró valakinek ellene ítélt. Az illető ezért a bírót kétszer megütötte, és még a szakállát is levágta. Amikor megkérdezték Jehudá Ben Háros rabbit, hogyan bánjanak vele, azt válaszolta (Zichron Jehudá 79.): bár nem volt (elfogadható) tanúvallomás, mégis vágják le a kezét, de ne öljék meg.

Hasonlóképpen, Jehudá Ben Háros apja (Tsuvot Háros 17:8) arról ír, hogy ő maga nem ölné meg azt az embert, aki egy bizonyos esetben káromolta Istent és királyát, hanem pusztán a nyelvét rövidítette volna meg. Vagy egy másik történetben (Tsuvot Háros 18:13), egy özvegyasszonyt, aki házasságra lépett egy nem zsidó férfivel, orr-levágásra ítélte.

A Talmudban (Szánhedrin 27a) található egy olyan eset, amikor valakiről azt gondolták, hogy gyilkosságot követett el. A Rés Gálutá (exilarcha¹⁷) arra ítélte, hogy ha két tanú által bebizonyosodik, hogy valóban ő követte el, vakítsák meg.¹⁸

A Misna (Szánhedrin 6:4) mondja:

A Bölcsek szerint csak a férfit akasztják fel, a nőt nem. Azt kérdezte tőlük Rabbi Eliezer: de hiszen Simon ben Setah nőket akasztatott Askelonban! Azt válaszolták neki: nyolcvan nőt akasztatott fel, pedig még két embert se szabad halálra ítélni egy nap alatt.¹⁹

A jeruzsálemi Talmud (Szánhedrin 6:6) részletes történetet közöl erről az eseményről, amelyben nyolcvan boszorkányt akasztottak fel. Egyrészt általában tilos két ügyet egyazon napon tárgyalni, másrészt a nők akasztása amúgy is tilos. Azonban “lcorech hásáá” (לצורך השעה) – megtették,²⁰ vagyis a helyzetben így kellett eljárni.²¹

A Talmud (Bábá Mecía 83b) azt mondja, hogy Rábi Elázár Brábi Simon ügyesen kezelt tolvajokat, és átadta őket a királynak (államnak), beleértve a zsidó bűnösöket is. Ezt is értelmezik úgy, hogy “mákin veonsin selo min hádin”.²²

Egy másik érdekes történet is található itt (Bráchot 58a), amelyben Rábi Sélá valakit megkorbácsolásra ítélt. Az illető panaszt tett a királynál, hogy a rabbi királyi engedély nélkül ítélkezett. A rabbi azt mondta (hazudott), hogy azért csinálta ezt, mert az illető, szamárral közösült (ami a perzsa törvényben nagyon súlyos bűncselekmény volt). Elijáhu Hánávi jött tanúként, hogy valóban szamárral közösült. Erre megkérdezték, miért csak megkorbácsolásra ítélte és nem halálbüntetésre, a rabbi úgy válaszolt, hogy mióta kiűzetésre kerültünk a földünkről, tilos halálbüntetést kiszabni, de ti tegyetek vele, ahogy akartok.

A Talmudban (Szánhedrin 75a) egy további történet szerepel, amelyben valaki halálosan szerelmes volt egy olyan nőbe akivel nem közösülhetett. Az orvos azt tanácsolta, hogy ha nem lehetnek együtt testileg, legalább beszéljenek egymással a kerítés túloldaláról. Azonban a rabbik még ezt is megtiltották. Egy talmudi rabbi szerint a nő nem is volt férjezett. Ráv Iká úgy magyarázta, hogy azért tiltották meg a beszélgetést, még akkor is, ha a nő egyedülálló volt, hogy “a zsidó lányok ne legyenek zilált szexuális életet élők”.²³

Bár volt olyan büntetés amely nem is létezik zsidó törvényben (pl. valakinek a kezét levágni,²⁴ vagy nőt akasztani), előfordulhatott, hogy “lmidgár milszá” megtették. Méghozzá bizonyíték vagy figyelmeztetés nélkül, vagy akár olyan cselekvésért amelyet általában nem büntetnek. Az ilyen már bibliai időkben is megtalálható:²⁵

A Bibliában

A Bírák könyvében (19-től) egy olyan történetet olvashatunk, amelyben Benjámin törzsének tagjai megerőszakoltak egy asszonyt, aki reggelre meghalt. A többi törzs elvárta Benjámin törzsétől, hogy adják át az elkövetőket. Miután a Benjáminok nem tették meg, háborút hirdettek ellenük, és hatszáz ember kivételével, kiirtották őket. Ezt az ítéletet is lehet úgy értelmezni, hogy “mákin veonsin selo min hádin”.²⁶

Olyan történet is van (Brésit 38:24), amelyben Támár terhes lett, és meg akarták ölni (égetni). Dáat Zkenim Rabénu Efrajim nevében úgy magyarázza (Brésit 38:24), hogy Támár egy kohen lánya volt, és ha egy kohen lány házasságon kívül közösül, annak ez a büntetés jár. Bár nem voltak tanúk és figyelmeztetés, ami szükséges a halálbüntetés elvégzéséhez, József rabbi Izraelből azt mondta: “szjág volt”, “mint ahogyan mondjuk a Szánhedrin traktátusban; mákin veonsin selo min hádin”.

A Samuél II könyvében található egy történet, amelyben Dávid király megölt egy fiatal fiút, aki azt állította, hogy megölte Saul királyt. Bár a zsidó törvény tiltja, hogy valakit megöljenek, ha az önmagáról mondja, hogy bűnözött, és nincsenek tanúk, Dávid mégis megölte őt. Itt is felmerül a vélemény, hogy ez “mákin veonsin selo min hádin” volt.²⁷

Több ilyen történet van a bibliában más időszakokban és több okból.²⁸

A törvényektől való eltérés időnként elengedhetetlen lehet a civilizáció előnyeiért.

Egy igazságos és megbízható, stabil szabályozási rendszer kialakítása alapvető fontosságú. Ha nem biztosítjuk a bíróságnak vagy az államnak azt a lehetőséget, hogy szükség esetén eltérjenek a törvényektől, az emberek kihasználhatják ezt a hiányosságot, és bűnözhetnek úgy, hogy nem kell számolniuk következményekkel. A törvények nem képesek mindent és minden lehetséges esetet lefedni, ezért eleve be kell építeni a lehetőséget arra, hogy szükség esetén más módon ítéljenek. Bár ennek a gyakorlatnak vannak veszélyei, kritikus és alapvető annak biztosítása érdekében, hogy egészséges társadalmat hozzunk létre.

A törvényellenes ítélkezés; “tikun háolám”, azaz “a Világ Megjavítása”²⁹. A Bét Joszef (Chosen Mispát 2) a Rásbá nevében azt írta, hogy a “mákin veonsin” nélkül anarchia lesz, és a világ határtalan és “elhagyott” lesz. A Talmudban (Bábá Meciá 30b) találhatunk olyan magyarázatot jeruzsálem lerombolására, amely olyan cselekvéseket érint, amelyek technikailag nem tiltottak; nem viselkedtek “lifnim misurát hádin” módon. A Talmud szerint a törvényt túlságosan szigorúan követték. A Bét Joszef, ezt a törvényellenes ítélet fontosságával kapcsolatban hozta.

Előfordul, hogy ezek alapján hoztak törvényeket a társadalom védelme érdekében:

Alternatív büntetések

Vannak olyan helyzetek, amikor valaki nem szembesül jogi büntető intézkedésekkel, vagy olyan egyénnel, akik esetében a rendes büntetések nem hajthatóak végre. Ezekben az esetekben alternatív megoldásokat keresünk.

A “máchniszin oto lökipá” (מכניסין אותו לכיפה) büntetés:

A Misna (Szánhedrin 9:5) így szól:

Akit kétszer megkorbácsoltak, és harmadszor is vétkezik, a bíróság zárkájába teszik³⁰ és ott árpával etetik, amíg a gyomra szétreped. Aki embert öl és a gyilkosságnak nincs tanúja, a gyilkost abba a zárkába helyezik, kenyéren és vízen tartják, (és aztán árpát adnak neki míg a gyomra szétreped).³¹

Amikor valaki folyamatosan súlyos bűncselekményeket követ el, de jogi okok miatt nem lehetséges büntetni (kárét bűncselekmények esetén, melyek nem vonnak maguk után büntetést a bíróságon, lásd káret), vagy pedig amikor valaki gyilkosságot követ el, de bírósági eljárások miatt nem lehet szabályozni (például hiányos bizonyítékok vagy a figyelmeztetés hiánya miatt³²), alternatív büntetési megoldásokat kell találni,³³ mint a “kipá”-ba helyezés, ahol az elkövetőt árpával etetik, “amíg a gyomra szétreped”.

Kipá – Szűk, boltíves börtöncella, amelyben a komoly bűnözők töltötték életfogytig tartó börtönbüntetésüket. A kipá büntetést a Tóra nem említi, azt a Bölcsek vezették be a következő bibliai versnek eleget teendő: “pusztítsd ki a rosszat körödből” (lásd 5Mózes 13:6., 17:7., 19:19., stb.). Ezt a büntetést azoknak a hírhedt gyilkosoknak tartották fent, akiket bizonyos jogi alakiságok miatt nem lehetett kivégezni, valamint az olyan személyek számára, akik három alkalommal is elkövettek valamilyen kárét-tel büntetendő vétket, és háromszor részesültek érte korbácsolásban (málkot).³⁴

Ez a büntetés különbözik attól, amikor valakit halálbüntetésre ítélnek, mivel nem a bíróság végrehajtása okozza az elítélt halálát, hanem az ember “magától hal meg”³⁵. A természetet alkalmazzák az elítélt halálának előidézésére olyan esetekben, amikor nem lehetséges halálbüntetést végrehajtani.

A Tóra (Dvárim 19:13) így fogalmaz: “ubiártá dám hánáki mijiszráel vetov lách” ( ובערת דם הנקי מישראל וטוב לך), ami azt jelenti: “pusztítsd ki az ártatlan vér ontásáért Izráelből, hogy jó dolgod legyen.”³⁶ A szó szerinti fordítása: “és irtsd ki a tiszta vérét Izraelből, és jó (lesz) neked”. Ávráhám Szábá rabbi úgy értelmezi ezt,³⁷ hogy ha a bíró tudja, hogy a vádlott gyilkos, de nincs konkrét bizonyíték, akkor halálra ítélheti “lecorech hásáá” és “lefi házmán”, azaz ha szükséges az időben. Így a vére a jogi törvény szemszögéből “tiszta”, mégis halálra lehet ítélni. Vagy ha a bíró törvénytelen ítéletet hoz, mert arra van szükség (“mákin veonsin…”), akkor igazán “tiszta” a vére, és mégis ki kell irtani.³⁸

Lo máálin, moridin

Néha előfordul, hogy valakit meg akarunk ölni, bár nincs erre pontos szabály. Ilyen esetekben két kategóriát különböztethetünk meg: az egyik, amikor nem hajtjuk végre a cselekedetet, de ha már veszélyes helyzetben vannak, akkor hagyjuk, hogy a sorsuk úgy döntsön, hogy veszítsék életüket. A másik pedig az, amikor még szándékosan is a veszélyes helyzetbe tesszük ki őket.

A Toszeftá³⁹ (Bábá Meciá 2 végén) említi a ‘lo máálin’ (לא מעלין) kifejezést, ami azt jelenti, hogy ‘nem emeljük’. Ez a helyzet olyankor fordul elő, amikor valaki egy mély gödörben van, életveszélyben, és ha kiemelik, akkor megmenthetik az életét. A ‘nem emeljük’ annyit jelent, hogy hagyjuk, hogy a sors döntsön az illető életéről. Ezzel szemben a ‘moridin’ (מורידין) kifejezés a levivést jelenti, ami arra utal, hogy valakit veszélyes helyzetbe lehet hozni, például, ha elviszik a gödörből a létrát, így nem tud kijutni.⁴⁰

A Toszeftá; a “Moszer“, a “Min“, és a “Mesumád/Mumár lávodát kochávim“⁴¹ esetében azt mondja, hogy “moridin, velo máálin”, vagyis “leviszik és nem emelik ki” tehát megölik. Azonban azokra az emberekre,⁴² akiket lopással gyanúsítanak, azt állítja, hogy “lo miridin velo máálin”, vagyis “nem viszik le, de nem is emelik ki” őket⁴³.

Lo moridin velo máálin

Roé con – Juhász. Általában azt a személyt, aki a saját juhait legelteti, lopással szokták gyanúsítani, mivel a juhászok gyakorta szokták a nyájaikat mások földjén legeltetni. Ezért azt a juhászt, akinek a becsületességét nem bizonyították be, gyanúsítottnak tekintik, és a bíróság nem fogadja el őt tanúként. Ez azonban nem vonatkozik a béres juhászra vagy a szarvasmarha pásztorokra, de ezeket az embereket a foglalkozásuk miatt tanulatlanoknak tartják, és olyanoknak, akik nem ismerik ki magukat a városi élet bonyolultságában.⁴⁴

Az a vád, hogy “a világ jobb nélküle”, önmagában nem indokolja valakinek a megölését. Ugyanakkor, ha valaki meg fog halni, nem feltétlenül kell megtenni az életmentő beavatkozást. Volt aki ezt “migdár milszá”nak tartotta. Lehetséges, hogy ez egy állandó “mákin veonsin selo min hádin”.⁴⁵

Moszer

A magyar nyelvben használatos mószer szó a héber mem-szamech-rés gyökből származik. Jelentése: adni, átadni. Tehát a mószer az az ember, aki másokat bemószerol, azaz elárul, megmond, felad, feldob. Érdekes megjegyezni, hogy az orosz nyelvben, ahonnan sok szó került a Kelet-Európában használatos jiddisbe, a muszor, vagy más kiejtés szerint moszer szó rendőrt jelent. Azt pedig nem kell túl sokat magyarázni, hogy mi is a kapcsolat a háború előtti Oroszország rendőrei és a mószerolás között.⁴⁶

A moszer-ölés érdekes precedens. Több ilyen esetről hallhattunk már, amikor egy moszert megöltek, különböző időszakokban és körülmények között.⁴⁷ Gyakran előfordul, hogy ezekben az esetekben nem egyértelmű, ha helyesen ítélték úgy. Például⁴⁸ Barcelonában egy moszert veszélyesnek ítéltek, majd átadták az illetékes hatóságoknak, akik aztán rá (rabbira) vártak a megfelelő alkalomra, hogy végrehajtsák a halálos ítéletet. Erről a generáció legnagyobb rabbijai azt írták, hogy indokolt volt az eljárás, és hasonló esetekben gyakran így döntenek a rabbik. A Rámbámot (Chovel Umázik 8:11) idézik, aki a moszerről és azokról az emberekről beszél, akik fájdalmat vagy kárt okoznak a közösségnek, és kimondja, hogy a bűn súlyosságához igazodva meg kell büntetni őket, akár halálbüntetéssel is, hogy megelőzzék a további áldozatokat. Hasonlóan a Tur (Chosen Mispát 388) is azt írja, hogy át kell adni a moszert a helyi hatóságoknak, és szintén mindenkit, aki árt a közösségnek, meg kell állítani.

A Reuven Márgáliot rabbi (Márgálijot Hájám, Szánhedrin 46a) apja nevében egy olyan történetet mesél, amelyben valakit megöltek, mert veszélyesnek tartották, majd eltemették. A rendőrök nem tudták bizonyítani az esetet, és senki sem volt hajlandó tanúskodni.

Bár van halachikus forrás és precedens arra,⁴⁹ hogy meg lehet ölni, az csak akkor alkalmazható, ha többet segít, mint árt. A Cházon Is (Jore Deá 2:16) azt állítja, hogy a “moridin velo máálin” büntetés már nem hajtható végre.

Az ő véleménye szerint; a “moridin velo máálin” az “makin veonsin selo min hádin” és “lmigdár milszá”. “Manapság ahelyett, hogy korlátozna, inkább nagyobb ‘pircát’ (áttörést) fog okozni.”

A Cházon Is ezt mumárral vonatkozóan mondta, és azt javasolta, hogy inkább kedvességgel próbálja korlátozni.

Mumár (מומר)

Hitbeli okokból is előfordul ilyesmi. Az “ápikoresz” (אפיקורוס), “min” (מין), “mesumád” (משומד) vagy “mumár láávodá zárá” (מומר לעבודה זרה), hitbeli bűnök, amelyek nagyobb problémákat okozhatnak. Őket is “moridin velo máálin”ra ítéli a törvény, és a Cházon Is ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy “mivel (a “moridin” halálos ítélet) csak javítani való, a törvény nem alkalmazható olyan időben, amikor nem hoz javulást”.

Több halachikus jellemzője volt ennek az ítéletnek, amikor a rabbik úgy érezték, hogy egy csoportnak a hitbeli problémái kárt okozhatnak.

A Sábtáj Cviben hívő zsidókat fenyegetésként tekintették. A sabbatizmust majd a frankizmust, hitbeli bűnnek tartották a rabbik, így rájuk is alkalmazható a moridin velo máálin halálítélet. Jáákov Emdin rabbi emiatt azt írta,⁵⁰ hogy halállal bűnhődik. És továbbá, hogy “amikor szükség van rá”, a halálbüntetést lehet kiszabni, “törvényellenesen is”.

Hasonlóképpen, a haszidizmus misztikus innováció volt, mely változásokat hozott a vallásban. Volt olyan rabbi, aki félt tőle, és hitbeli bűnnek tartotta, így rájuk is alkalmazta a “moridin velo máálin” ítéletet.⁵¹

Gázlán átik (גזלן עתיק)

A Talmudban (Bábá Kámá 96b) található egy történet egy tolvajról, akit Rábi Náchmán túlbüntetett (pénzbelileg), mert “gázlná átiká hu” (גזלנא עתיקא הוא), azaz tapasztalt rabló.

Knász – Bírság. Az az összeg, amelyet büntetés gyanánt kell fizetni. A Tóra különböző törvényeiben előírja, hogy a törvényszegőnek bírságot kell fizetnie; például nemi erőszakot elkövetőnek (onész isá), vagy csábítónak (möfáte) ötven ezüstpénzt; tolvajnak az ellopott holmi értékének a kétszeresét (kefel), vagy a négy-, vagy ötszörösét (árbáá váhámisá): kártérítést másik személy kánaánita rabszolgájáért (eved knááni), akit megölt az illető állata; az okozott kár felét (háci nezek) bizonyos állatok okozta károk esetében; és így tovább. A bírságot a normál kártérítéstől (mámon) úgy lehet megkülönböztetni, hogy a szóban forgó összeg vagy nagyobb, mint amennyit kártérítésül (például az érték kétszeresét) követelni lehetne, vagy meghatározott összegről van szó, amely nem függ össze az okozott kárral (például nemi erőszaktétel esetében). A bírságokat szabályozó rendelkezések számos szempontból különböznek a normál kártérítéseket szabályozó rendelkezésektől. Például csak teljesen felavatott rabbikból (lásd: szmihát zkénim) álló bíróság szabhat ki bírságot. Továbbá, az a személy, aki elismeri vétségét még azt megelőzően, hogy bíróság elítélné, nem sújtandó bírsággal, kártérítést azonban bármilyen okozott kárért fizetnie kell. Mivel a bírságot csakis a Mózestől származtatott, folytatólagos, különleges avatással kinevezett rabbik vethették ki, és ez az avatási folytonosság a száműzetés révén megszakadt, a talmudi idők Babilóniájában nem volt lehetséges senkit bírsággal sújtani, és ez ma is így van.⁵²

A Rif (Bábá Kámá 34a) a fent említett talmudi történetből arra következtetett, hogy bár nem lehet “knászt” ítélni a mai napon, ilyen esetben (tapasztalt tolvaj esetén) “knászt ítélünk”. “Továbbá… mákin veonsin selo min hádin.”⁵³

Álám

Az álám (אלם) az az ember, aki erőszakos, így a rendes törvény és szabályozás nem hat rá. A Talmud (Bábá Meciá 39b, és Ktuvot 27b) egy álám esetét tárgyalva azt írja, hogy tanúk hiányában arra kényszerítették, hogy maga hozzon tanúkat a bíróság elé (saját állítását bizonyítani). Bár ha valaki mástól akar valamit elvenni, az az ő felelőssége, és bizonyítékot kell rá hozni, mégis az “álám” esetében “így ítélkezünk” vele.

Az Ákédát Jicchák (43:1) különbséget tett a “chászid” és a “cádik” között; a cádik nem tér el attól, ami írva van, míg a chászid néha eltér a szükség miatt. Példaként idézi a Talmudot az álámról és a mákin veonsin selo min hádinről. Ráv Háj Gáon azt írta, hogy mindig úgy kell ítélni, ahogyan igazságosnak tűnik a bírónak, és ő is ezt hozta példaként.⁵⁴

Volt egy város, ahol volt valaki, aki másokat megtámadott. Volt egy áldozata, aki később viszont visszavágott neki. Erre a cselekvésre a fenti talmudi kifejezést alkalmazta a Máhárám Mirotenburg (Tsuvot Máhárám Mirotenburg Váchávéráv, Vol. 2, 402), hogy “így ítélkezünk” az álámokkal.

Hasonlóan, amikor valaki átadta a birtokát a fiának, így azok, akikhez tartozott (az illető), nem tudták elvenni tőle, a Rásbá (Sut Hárásbá Vol. 6, 253) arról írt, hogy ha a bíró úgy gondolja, hogy a visszafizetést próbálja elkerülni, akkor mindenképpen vegyék el tőle, és szintén ezt a talmudi kifejezést idézi.

Érvelhetünk amellett, hogy ez is egy knász-szerű szabály; selo min hádin.⁵⁵

Törvényen túli büntetések a Talmudban

Hasonlóképpen, a Talmud (Chulin 132b) olyan történeteket mesél, amikor valaki nem volt hajlandó “kohensági adományt”⁵⁶ adni; a rabbik büntetésként olyat vettek el tőle, ami drágább, nagyobb volt, mint amennyit adni kellett volna, majd kohennek adták. Ezt még figyelmeztetés nélkül is megtették. A Ritvá (Chulin 132b) magyarázta; a Talmud azt akarja bizonyítani, hogy ilyen esetekben knászt lehet ítélni. Mint egy “álám” (erőszakos ember), akit nehéz szabályozni, és mint a “gázlná átiká” (tapasztalt rabló), akivel keményen kell bánni.

A Talmud több olyan történetet is tartalmaz, amikor valaki erkölcstelen viselkedése miatt a rabbik törvényellenesen ítéltek el. Eszembe jut erről a talmudi kifejezés: “Mivel ő (az illető) helytelenül csinált (tehát viselkedett), ezért (a rabbik) helytelenül csináltak (bántak) vele.”⁵⁷

A Ritvá (Ktuvot 86a) ebből arra a következtetésre jutott, hogy amikor valaki csalni próbál, és átruházza a birtokot, hogy a tartozó ne tudja elkobozni, ilyenkor a bét din túllép a szabályokon valamilyen szigorítással, hogy megvédje az áldozatot. Ebben az esetben nincs pontosan meghatározott ítélet, hanem a bírónak úgy kell döntenie, “ahogy látja”.

A Ros (Sut Háros, klál 78, 1) egy olyan esetről ír, amikor valaki nem volt hajlandó visszafizetni tartozását, inkább másnak ajándékozta birtokát. Azt állítja, hogy mindig, amikor valaki próbálja kikerülni a törvényt, hogy másokat megtévesszen, a talmudi bölcsek elutasítják ezt a csalást. Ezt az ítéletet más helyzetekben is alkalmazni kell, “mert a talmudi bölcsek nem értek rá, hogy leírják mindazt, ami a jövőben elő fog fordulni”. A következő responsumban (78:2) azt állítja, hogy az ilyen embert, aki próbálja kikerülni a visszafizetést, keményebben kell megítélni, szintén ugyanezen talmudi logika miatt: “mivel ő helytelenül cselekedett, ezért a rabbik is helytelenül jártak el vele”.

Szintén érvelhetünk amellett, hogy ez nem megszokott büntetésforma, hanem egy eltérő ítélet a szükség miatt.⁵⁸

Lfi reot éné hádáján (לפי ראות עיני הדיין), ahogy a bíró látja

Mint fent említettük, a bíró pénzügyi ügyekben úgy ítélhet, ahogyan igazságosnak látja, és eltérhet a megszokott szabályoktól. Ez egy fontos lehetőség, amelynek a bíró rendelkezésére kell állnia, ugyanakkor veszélyei is vannak. A Rámbám (Hilchot Szánhedrin 24:1) szerint a bírónak alapvetően azok alapján kell ítélnie, amikben biztos. Ha megbízható forrásból hallott valamit, és biztos benne, hogy az igaz, akkor alapvetően ezen információk alapján hozhat döntést. Ugyanakkor a következő háláchában megállapítja, hogy a gyakorlatban ez nem mindig megvalósítható, mivel a mai bíróságokon hiányozhatnak a megfelelő jellemvonások, az ítélők nem kellően bölcselkednek és nem értik kellőképpen a dolgokat. A Svut Jáákov (Vol. 3, 142) szerint bár a Rámbám ezt állítja, vannak, akik nem értenek egyet vele. Ha egy bírónak nagyon jó okai vannak arra, hogy elfogadjon egy vádat, kóser tanúk nélkül, és nagyon biztos abban, amit állít, valamint ha a generáció megbecsült tanítója, akit igazságosnak ismernek el, akkor ez elfogadható lehet.

Szintén,⁵⁹ a törvénytől való eltérés lehetősége jobb életmódot teremthet, ám mint más törvényellenes ítéleteknél, ebben az esetben is fennáll a korrupt gyakorlat veszélye. Fontos tehát, hogy ügyeljünk arra, hogy az eltérés valóban egy jobb világot hozzon létre, és ne rosszabbat. Talán éppen az, hogy a bíró nem ítélhet tetszése szerint napjainkban, szintén a szükségből adódik (lecorech hásáá).

Knászot böbável (קנסות בבל)

Mint korábban említettük, jelenleg a bíróságok nem alkalmazhatnak “knász”-szerű büntetéseket. Ugyanakkor vannak kivételek. Volt aki azt gondolta, hogy a város vezetői jogosultak lehetnek “knász” végrehajtására.⁶⁰ Mások úgy vélik, hogy azok a “knász”-ok, melyeket a rabbik állítanak a város fennmaradása érdekében, kötelezőek lehetnek, vagy, hogy “knász”t is kiszabhatnak, ha szükség van rá.⁶¹

Tákánot hákehilot (תקנות הקהילות):

Ahogy az idők változnak, úgy változnak a közösség szükségletei is, ezért mindig új kötelességeket kell vállalni a közösség javára. Ez magában foglalhatja új adók bevezetését, új büntetések kialakítását és új bűncselekmények meghatározását is, hogy a jogrendszer mindig lépést tudjon tartani az aktuális kihívásokkal és igényekkel.

Irva van “Tartsátok meg rendeleteimet”⁶² (3Mózes 18:30) amely azt jelenti, hogy minden generációnak megvan adva az engedély “tákánát” (rendeletet) és “védőgátat” állítani.⁶³

Ezek az idők változó szükségletei. Például, ha új zsinagógát kell építeni vagy új Tórát kell írni/venni, a közösség rákényszerítheti magára, hogy közösen finanszírozza ezeket a projekteket, ami ma már inkább adók formájában jelentkezik. Ugyanez vonatkozhat a büntetésekre is; ha valakit szükséges megbüntetni, akkor az is lehetőség, hogy “tákánát” állítsanak be rá, vagy “knászt” szabjanak ki rá. Egy példa erre: a Máhárám Mirottenburg (Tesuvot Máhárám, prágai kiadás, 383) azt írta, hogy az, aki másokat fenyeget, “knászt” érdemel, és minden közösségben a helyi szokásoknak megfelelő módon kell büntetni. “Minden közösségben ugyanis szokásos, hogy ‘nagy tákánát’ és ‘védőgátat’ alakítanak ki, ahogyan a helyzet megkívánja.”⁶⁴

Továbbá a bét din jogosult arra, hogy pénzt vegyen az emberektől.⁶⁵ Erről lásd hefker bét din hefker.

Ugyanígy “A bíróság megkorbácsol egyet, mert rossz híresztelés tárgya volt”.⁶⁶

A Rámbám (Gnévá 1:10) azt állítja, hogy “ráuj”, vagyis érdemes megütni a gyerekeket az erejüknek megfelelően, azonban ez sem tekinthető rendes büntetésnek. A Migdál Oz (ott) megjegyzi, hogy ez is “mákin veonsin selo min hádin”, és ilyenkor lehet “knász” szerű büntetést alkalmazni.

Ezek alapján világos, hogy nemcsak megengedett, hanem kötelesség is a bíróságnak kilépni a szokásos módszerekből, ha szükség van rá. Ez az elv vallási és hitbeli kérdésekre is vonatkozik. A Pirké Ávotban (1:1) azt olvashatjuk: “emeljetek (őrző) kerítést a Tóra köré”,⁶⁷ amely a vallásszerű fenyegetésektől való védelemre utal.⁶⁸ Naphtali Herz Wessely magyarázta (Jejn Levánon 1:1), hogy ez a parancs az “ánsé kneszet hágedolá” korszakában vált relevánssá, amikor “a görög uralom alatt”, vallási fenyegetésektől kellett védekezni.

Szükség van arra, hogy rugalmasan alkalmazkodjanak az aktuális helyzethez, és szükség esetén eltérjenek a megszokott szabályoktól. A civilizáció fejlődése elengedhetetlenül függ attól, hogy a törvények is alkalmazkodjanak az idők változásához. Ugyanakkor, ha a bíróságok túlságosan széles hatáskört kapnak az ítéleteik meghozatalában, fennáll a korrupt gyakorlat lehetősége. Bár időnként szükséges lehet az eltérés a megszokott szabályoktól, ha akkor is eltérnek, amikor nem igazán szükséges, abban nagy veszély is rejlik.

Nagyon nehéz pontosan meghatározni azt a határt, amelyet a bíróság ne léphet túl. Gyakran szembesülünk azzal, hogy szubjektív kifejezéseket használnak, mint például “ahogyan a bíró/bíróság/bölcsek látják (a szükséget/igazságot)”. Ennek ellenére vannak meghatározott definíciók és szabályok arra vonatkozóan, hogy ki és mikor alkalmazhatja a “mákin veonsin” ítéletet.

Ki ítélheti?

Vannak, akik szerint csak olyan “bét din”, amely “szmichával” rendelkezik,⁶⁹ vagy amely a király erejével ítélkezik, jogosult így eljárni,⁷⁰ legalábbis a halálbüntetés esetén.⁷¹

Vannak, akik szerint napjainkban a kormány vállalja a király szerepét.⁷² Rájuk nehezedik a felelősség az ilyen büntetések kiszabásában a közösség fenntartása érdekében, hiszen az ő feladataik közé tartozik a társadalmi szükségletek kezelése.

Az elterjedtebb vélemények szerint napjainkban is lehetséges ilyen ítéleteket hozni, azonban nem minden bíróságnak van erre jogköre.⁷³

Többen úgy vélik, hogy csak olyan kiváló rabbik, mint például Ráv Náchmán, akit az elnök avatott be, vagy a város képviselői, akiket az emberek törvényszéknek⁷⁴ elfogadtak,⁷⁵ rendelkeznek a szükséges jogkörrel ehhez az ítélethez. Azonban egy átlagos bíróságnak nincs erre felhatalmazása. Van, aki egy “fontos bét din”-t tart elégségesnek,⁷⁶ míg mások szerint minden városi bíróságnak jogában áll ezt megtenni.⁷⁷

Az illegális halálbüntetések végrehajtásához talán egy huszonhárom tagú bíróság szükséges, azonban érvelhetünk amellett is, hogy egy hagyományos bíróság is elegendő lehet, sőt, még egyetlen fontos rabbi is kivitelezheti azt.⁷⁸ Talán még egy bét din sem feltétlenül szükséges, ha az ügy nagyon egyértelmű és sürgős.⁷⁹ Ha a bét dinnek nincs szüksége szmichára, úgy vélem, hogy egy huszonhárom fős bét din sem szükséges.⁸⁰

Hogyan?

A Misna (Szánhedrin 7:2) modnja:

Rabbi Eliezer ben Cádok azt mondja: egyszer történt egy pap házasságtörő lányával, akit faágakkal körülcsavartak, és teljesen megégették. A bölcsek erre azt felelték: ez a kivégzés helytelen módja…⁸¹

A Talmudban (Szánhedrin 52b) Rábi Joszef azt állította, hogy két hibát követtek el. Az első az, hogy az égetést nem az előírt módon hajtották végre, a második pedig, hogy abban az időszakban nem volt engedélyezett a halálbüntetés végrehajtása.

Volt aki ebből arra a következtetésre jutottak, hogy nem lehetett “mákin veonsin”, mert akkor nem lenne hiba. Szerintük a “mákin veonsin” büntetést kevésbé szigorúan, vagy másképp hajtják végre, mint a —normál halálbüntetést.⁸² Így, mivel égetést ítéltek, olyan bűnért, amelyért rendesen is az járna, nem lehetett “mákin veonsin”. Mások szerint⁸³ azonban valójában “mákin veonsin” volt (nem pedig hiba), és a büntetést szándékosan úgy hajtották végre, hogy az emberek tudják, hogy ez “mákin veonsin”, és ne tekintsék valódi büntetésnek. Van, aki szerint minél inkább hasonlít az igazi büntetéshez, annál jobb.⁸⁴

A halálbüntetés kényszere és etikája

A Zohárban⁸⁵ az áll, hogy előfordul, hogy valaki igazságosan ítélkezik, és mégis büntetést kap érte, vagy éppen fordítva: jutalmat kap azért, mert nem igazságosan ítélkezett. Az igazságos ítélet törvényei szerint gyakran találunk olyan kiskapukat, amelyek lehetővé teszik a vétkesnek a büntetés elkerülését, mégis a bíró büntetést kap érte, mert “mákin veonsin…”. Tehát büntetést érdemel az igazságos ítéletért. Ugyanígy, előfordulhat, hogy egy ítélettel szemben a törvény nem ír elő büntetést, de mégis jutalmat kap (az az ítélet, amely nem igazságos és mégis jutalmat kap érte).

Mose Feinstein rabbi egy levelet írt (Chosen Mispát 2, 68) a halálbüntetésről, napjainkban. A rendszeres halálbüntetést nem lehet végrehajtani, mivel nincs olyan bíróság, amely Szmichával rendelkezik, és amikor még létezett, mindig próbáltuk kikerülni a halálbüntetést, sok feltétellel meg kell felelni ahhoz, hogy alkalmazzuk. A büntetés célja az, hogy megkülönböztessük a bűnök súlyosságát egymástól, és meghatározzuk a bűncselekmények kategóriáját. Azonban a levél végén azt állítja, hogy ha valaki túlzásba ment a gyilkossággal és kegyetlenséggel, vagy ha túl sokan gyilkolnak, akkor az “lmigdár milszá” egy elfogadható lehetőség lehet.

A bírónak könnyű rossz ítéletet hoznia, ezért lényeges, hogy “lsém sámájim” (az Istenért) ítéljen, és hogy mindig tartsa szem előtt “mások méltóságát”. Ugyanakkor, bármilyen döntést is hozzon, nem tekinthető hibásnak, hiszen nincs olyan törvény, amely alapján ítélhet. Az Ávné Nezer (Szut, Jore Deá 312, 48) azt írta, hogy lehetetlen hibázni, hiszen “ahogyan gondolja, úgy ítél”.

Az idők mindig változnak, és ezáltal felmerül a Tóra és az “új világ” paradoxona. Ha a Tóra változik, akkor kétségbe fogják vonni valódiságát; ha viszont nem változik, akkor nem tud alkalmazkodni a változásokhoz, és nem lehet tökéletes. A Rámbám (More Nevuchim, Vol. 3, 41) azt írta, hogy a Tóra szabályai állandóak, és tiltja az új mitzvák bevezetését vagy meglévők törlését. Így a Tóra valóságos és örök, de az élet változásaira is reagálni kell. Erre szolgál a “mákin veonsin”, ami lehetővé teszi a bíróságnak, hogy rugalmasan ítéljen a változó körülmények között.

Annak ellenére, hogy mindezek után sem vagyunk biztosak abban, hogy a bíró felelősségteljesen fogja meghozni a döntést, látszódik, hogy ez a törvény idővel változik. Az ad-hoc ítélet (horáát sáá) alkalmazása a társadalmi normák alapján lehetséges. Ha a társadalom követeli a büntetést, akkor azt végrehajtják. Ugyanakkor a társadalom elvárásai alapján döntik el, hogy milyen büntetés megfelelő; ha túl szigorú, vagy ha más módon kellene kezelni… Ezért az a mi felelősségünk, hogy olyan világot teremtsünk, ahol erkölcsi normák irányítják a társadalmi döntéseket, így az ítéletek is erkölcsiek lesznek.

Talmudi Fogalmak Magyarul

1
https://zsido.com/fejezetek/3-fejezet-2/
2
https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/a-torarol-beszelgetni-misna-magyarul-avot-3
3
Lásd; Petách Énájim Jevámot 90b, hogy melyik Rábi Eliezerről van szó.
4
Szó szerinti fordításban: “hallottam, hogy a Bét Din ütnek és büntetnek…” Ugyanígy, Megilát Táánitban, többes számban írja “málkin” (málkut {megkorbácsolás} büntetést hajtanak végre) “horgim” (ölnek) “onsin mámon” (pénzbeli büntetéseket hajtanak végre) “mákim” (ütnek).
5
Vagy akár hogy elég hallomás van arra, hogy azt gondoljuk hogy bűnözött vagy bűnözni fog. (lásd Korbán Háédá ott).
6
Erről lásd: https://library.hungaricana.hu/en/view/Talmud_2/?pg=383&layout=s
7
Több helyen előfordul a vers, (itt a Dvárim 17:7): https://mazsihisz.hu/a-zsidosagrol/judaizmus/hetiszakasz/devarim-mozes-v-konyve/5-softim-16-18-21-9
8
Ez releváns, mivel szükség volt a zsidóságot érve tartani, fenyegetést jelentett a vallásnak. Több törvényeket állítottak amelyek ellentkeztek a zsidósággal, és sok zsidó elhagyta a vallást. De lásd https://www.sefaria.org/Mishnat_Eretz_Yisrael_on_Mishnah_Sanhedrin%2C_Preface.384?vhe=Kvutsat_Yavne,_2020-2021&lang=he&with=all&lang2=he hogy talán Bár Kochbá idején volt.
9
A jeruzsálemi Talmudban 2 kerítés mögött. Hasonlóan a Zohárban (Vol. 3-Rut, oldal 95a) van egy történet amelyben egy házas nővel közösült, ez valószinűleg nem ugyanaz a történet.
10
A legtöbb girszában korbácsolásra ítélték, de lásd, Márgáliot Hájám (Szánhedrin) 46a, hogy szintén itt is van olyan girszá amely szerint kövezésre ítélte.
11
Lásd például, Jerusálmi Chágigá 2:2 hogy a lováglással csak rabbinikusan szegte meg a szombatot, és a feleségével közösült így csak “bitájon”os módon viselkedett, és “pricut” vagyis “cniut” volt a probléma, nem pedig tórai tilalom.
12
Lásd például; Jevámot 90b (de nem Szánhedrinben).
13
Ez is ott van (Szánhedrin 58b), és Nidában 13b, és lásd Rási.
14
Például a Meiri és a Jád Ráme Szánhedrin 58b-ben hoznak ilyen véleményt.
15
Lásd például; Rási, Szánhedrin 58b; Bét Joszef, Chosen Mispát 2; Meiri és Jád Ráme, Szánhedrin 58b; Tsuvot Hárásbá, ötödik rész, 238; Tsuvot Hárivás 251. A Toszfot (Szánhedrin 58b) két opciót ajánlott, az első szerint törvéntelen és “knász”, a másik szerint ez a törvénye, így is tűnik a Talmudból Nidá 13b. A Piszké Hátoszfot (118) és a Ritva (Nidá 13b) is így gondolták hogy “diná”, nem pedig “knász”. De ez nem feltétlenül zárja ki a “selo min hádin”-ből, talán olyan törvényellenes törvény. Sőt ráadásul, láttam hogy a Chámrá Vechájé, a Ritva nevében azt írja, hogy ez mákin veonsin selo min hádin. De azért lásd, Tsuvot Máhárách Or Záruá 142, ott úgy tűnik hogy ez önvédelemből van, és nem mákin veonsin selo min hádin.
16
Lásd például Szefer Mésárim (Rábénu Jeruchám) 23:5, (58b).
17
Erről lásd https://hu.wikipedia.org/wiki/Exilarcha
18
Lásd például; Rási (Szánhedrin 27a), Bét Joszef, Chosen Mispát 2, és Nimukej Joszef, Szánhedrin 5b, és 16a, és Or Záruá Vol. 4, Piszké Szánhedrin 35, és Mordecháj, Gitin 384, és Nodá Bijehudá Vol. 1, Even Háezer 57, és Jáávec, Szánhedrin 52b. És lásd Chidusé Hárán, Szánhedrin 27a, hogy ez nem a bét din alapján volt hanem a “rés gálutá” a király alapján és erejével, lásd késöbb hogy az ő véleményében a “mákin veonsin” a királyon függ.
19
https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/az-itelet-vegrehajtasa-misna-magyarul-szandhedrin-6
20
“Hásáá crichá lekách (vagy löchén)” van kiírva, amelynek itt azonos a jelentése a “corech hásáá”-val. És lásd Korbán Háédá (Szánhedrin 6:6), hogy mákin veonsin selo min hádin volt.
21
Hasonlóan, Szifré Dvárim 221, hogy lecorech hásáá volt.
22
Lásd például, Bét Joszef, Chosen Mispát 2, és Sut Hárivás 251.
23
Lásd Zichron Jehudá 79.
24
Lásd Bét Joszef, Chosen Mispát 2, a Rásbá nevében.
25
Lásd például Jevámot 90b Elijáhu-ról.
26
Lásd Rámbán: https://www.sefaria.org/Ramban_on_Genesis.19.8.1?vhe=On_Your_Way&lang=bi&lookup=%D7%94%D7%91%D7%99%D7%90%D7%95%D7%AA&with=Lexicon&lang2=en és lásd; ábárbánel: https://www.sefaria.org/Abarbanel_on_Judges.20.14.6?vhe=Abarbanel,_Tel_Aviv_1960&lang=bi és https://www.sefaria.org/Abarbanel_on_Judges.20.8.1?vhe=Abarbanel,_Tel_Aviv_1960&lang=bi
27
Lásd például; Rámbám, Szánhedrin 18:6, és Sut Hárásbá, Vol. 4, 311.
28
Lásd például Jevámot 90b Elijáhu-ról, továbbá lásd ott Toszfot és Máhárám. És lásd; Ros Dávid (Chidá) Vájésev végén, a (második) Mosé Gálánti rabbi nevében, hogy a Jehudá és a törzsek közötti vitáról azt írta, hogy meg akarták ölni Józsefet mint “horáát sáá” mint a “mákin veonsin…”. És lásd Torát Hánviim, 3-tól.
29
https://betorim.hu/wp-content/uploads/2015/11/Reformzsid%C3%B3s%C3%A1g.pdf
30
Ahol csak állni lehet.
31
https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/ki-a-gyilkos-misna-magyarul-szanhedrin-9
32
Szánhedrin 81b, és Rámbám, roceách usmirát nefes 4:8.
33
És lásd Sitá Mekubecet, Kritut elején, hogy “ávodá zárá” és “megále pánim”ért is talán ez jár.
34
https://library.hungaricana.hu/en/view/Talmud_2/?pg=364&layout=s
35
Nem egy pontos fordítás, “meeláv” vagy “möméle hu semet” (ממילא/מאליו הוא שמת) ami valami ilyesmi módon fordítható: “önmagától/következtetésképp van hogy meghal”. Ezt a Rán Szánhedrin 81b-ben mondja a Jes Mtárcim véleményét magyarázni. És a Ritvá Jevámot 64b. Több érdekes jellemzője van, lásd például Chidusé Hárim, Chosen Mispát 2, “kááser zámám ligrom”. Több helyen megtalálható ez a különbség az ölés és a halálokozás között, a “kipá”ról, lásd például Sut Hárábá Háchádásot 349. És lásd Szánhedrin 81b “közelítjük rá/neki a halálát”. És lásd Siuré Rábi Smuel, Mákot 405 oldal, lábjegyzet 110, hogy azért nem lehet rendesen megölni mert nem igazi halál ítélet, és csak “ubiártá hárá” miatt lehet/kell megölni (erről lásd a következő lábjegyzetet). És lásd Chemdát Jiszráel, Kuntresz Ner Jiszráel 82a.
36
https://mazsihisz.hu/a-zsidosagrol/judaizmus/hetiszakasz/devarim-mozes-v-konyve/5-softim-16-18-21-9 Több helyen megjelenik ez a kifejezés (Dvárim 19:10, 21:9). Továbbá van egy kötelesség megölni azt aki gyilkosságot követett (vagy akár azt is akinek halálbüntetés jár), és ez a vers alapján van, lásd Szánhedrin 78a és Rámbám roceách usmirát nefes 2:9. És lásd Sut Minchát Elázár Vo. 4, 50, hogy amikor valakit halálra ítél a bíróság, és ezután a vádlott megbetegszik mentálisan, vagy eltérően ha el szabad egy vádlottnak menekülnie hogy ne öljék meg, erre versre/háláchára hivatkozik (bár lásd Hámidot Löchéker Háháláchá, Vol. 2, 11:33, hogy az ítéltre nem vonatkozik kötelesség meghalni, a Minchát Elázár azt állítja hogy magára is vonatkozik) és Cofnát Pááneách több helyen például Máhádurá Tánjáná, ávodá zárá 4:6. Lásd Kobec Siurim Vol. 2, 39 (3), hogy a “kipá”s büntetés ebből a versből ered, és lásd Sut Misne Háláchot Vol. 9, 328 nsziv 3, hogy megkülönbözteti a két fajta bét dines ölést, és azt állítja hogy aki tréfát öl “kipá”ba rakják, mert lelket kivitt a világból amely jó dolgokat csinálhatott, talán ő is így gondolja.
37
Cror Hámor, Dvárim 19:13, 21:1 és 21:9.
38
Arra hogy a “kipá” büntetése “mákin veonsin”, lásd; Rivás 251, és lásd Márgáliot Hájám (Szánhedrin) 81b, és lásd a Chemdát Jiszráel amelyet ott hoz. És lásd; Sut Hárábá Háchádásot 349, és proffessor Menáchem Álon https://asif.co.il/wpfb-file/7-5-pdf/ a fenti Cror Hámáorból is lehet így következtetni, bár nincsen kiírva, és lehet másképp értelmezni. És lásd Milchemet Micvá (Slomo Durán rabbi) 10-dik oldal és 19-dik oldal. Továbbá lásd Sut Máhárám Lublin 138. De nem mindenki így gondolta, lásd például; Chemdát Jiszráel, Kuntresz Ner Jiszráel 82-86 hogy sokan nem így gondolják, de mindenesetre másfajta büntetés. Még a Rán maga is – aki nem tartotta “mákin veonsin”nak, lásd; Chidusé Hárán, Szánhedrin 81b – így gondolja (itt és szánhedrin 84b-ben “kipá sehi mitá seejná mikáv hádin kiseár hádinin”). Van aki úgy gondolja, hogy nem csak időleges mákin veonsint lehet állítani lásd például Ri Enegel, Giljoné Hásász, Jevámot 90b a lo máálin-nal kapcsoéatban.
Minden esetre látjuk hogy el kell térni a rendes háláchától a világ fentartásáért és a jövőért. A Rámbám (roceách usmirát nefes 4:9) szavaiból úgy tűnik hogy ebben a büntetésben a “háschátát háolám” ami fontos, továbbá lásd:
“וביתר ביאור, נראה דיש להבין שדין כיפה הוא הנהגה שנוהגין בי”ד למען ישובו של עולם, חרף העובדה שהגברא כעבריין פטור לגמרי מעונש בי”ד, כדי להבטיח שבסופו של דבר תכופר הארץ מכתם הדם אשר נשפך בה. ניתן לחדד רעיון זה ולומר שבדין כיפה אין פסק דין הקובע שהנידון חייב, אלא פשוט החלטה של בי”ד לדאוג לכך שימי חייו של הרוצח לא יהיו ארוכים, ובלשון הר”ן – “שממילא ימות”… קבענו לעיל כי רבי יהודה סבור שהכנסה לכיפה אינה בגדר עונש המוטל על ידי בי”ד, אלא הנהגה הננקטת על ידי הדיינים למען הסדר הטוב, ולפיכך אין צורך בהחלטה על צעד שכזה דווקא בפני הנידון. אולם…” https://etzion.org.il/he/talmud/seder-nezikin/massekhet-sanhedrin/%D7%91%D7%A2%D7%A0%D7%99%D7%9F-%D7%94%D7%9B%D7%A0%D7%A1%D7%94-%D7%9C%D7%9B%D7%99%D7%A4%D7%94-%D7%A9%D7%9C%D7%90-%D7%91%D7%A4%D7%A0%D7%99-%D7%91%D7%A2%D7%9C-%D7%93%D7%99%D7%9F
Hasonló ehez a szoró deorájszó, hogy ami logikusan következtedődik, a világ fentartásáért, biblikusan kötelező, és szintén ezért halálbüntetéssel járhat, lásd Torát Menáchem 5747 Sávuot második napja ot 27.
39
És lásd Ávodá Zárá 26a, és 13b, és Szánhedrin 57a.
40
Lásd; Sulchán Áruch, Jore Deá 158, és Chosen Mispát 425:5. Ha meg lehet ölni “kézzel” is, lásd; Sách, Chosen Mispát 388:56, és lásd Toszeftá Kipsutá (Bábá Meciá 2) 82-83.
41
Lásd a rendes Toszeftában “mumárim láávodát kochávim”, Liebermanéban “mesumádin” a rendes Talmudban (Ávodá Zárá 26a) pedig simán “mumárim”.
42
Juhászokkal kapcsolatban mondja ezt, szintén “kuti”/”goj”, akikről szintén hasonló okokból mondja, természetesen ez nem vonatkozik a “jóra”, azok kapnak jutalmat a jövő világba, lásd; Rámbám Edut 11:10. És lásd Meiri, Ávodá Zárá 26a hogy rendes civil nem zsidóra ez nem vonatkozik. De lásd; Misne Háláchot, (máhádurá 1) Vol. 5, 141.
43
Lásd Toszeftá Kipsutá, Jevámot 3, 24, hogy van egy olyan vélemény, amely szerint ez az állatra vonatkozik, de az embert meg kell menteni.
44
https://library.hungaricana.hu/en/view/Talmud_2/?pg=431&layout=s
45
Lásd például; Toszfot Ávodá Zárá 26a, és Giljoné Hásász, Jevámot 90b.
46
https://ujhacofe.hu/zsidszavak/moszer.htm
47
https://www.hamichlol.org.il/%D7%9E%D7%95%D7%A1%D7%A8_(%D7%94%D7%9C%D7%9B%D7%94)#cite_ref-23
48
https://hebrewbooks.org/pdfpager.aspx?req=39156&st=&pgnum=62
49
Lásd például a Mechábert, Sulchán Áruch, Chosen Mispát 388.
50
https://hebrewbooks.org/pdfpager.aspx?req=22370&st=&pgnum=31&hilite=
51
Lásd például; https://books.google.hu/books?id=IhARsNmkLy4C&pg=PA192&hl=hu&source=gbs_toc_r&cad=1#v=onepage&q&f=false (192. oldal), és lásd tovább 194. oldal.
52
https://library.hungaricana.hu/en/view/Talmud_2/?pg=366&layout=s
53
Lásd továbbá; Mordecháj, Gitin 384, és Sut Hárivás 499. További olvasásért, lásd például Sut Cic Eliezer, Vol. 19, 51. Továbbá érdekes téma ha lehet-e büntetni csak egy emberért, vagy csak közös kényszer miatt, erről olvashatsz itt: https://www.psakim.org/Psakim/File/1141
54
Lásd, Szefer Hátásbéc Vol. 1, 84 végén.
55
Lásd például; Rámbám, Misne Tóra, Szánhedrin 24:6, és Ritvá, Chulin 132b, és Tsuvot Hárivás 499, és lásd; Torá Tmimá, Smot 24:14. Továbbá lásd Tur, Chosen Mispát 2.
56
A kohénnak adják (a nem kohénok). A kohenságai adományokkal kapcsolatban lásd: https://library.hungaricana.hu/en/view/Talmud_2/?pg=388&layout=s
57
Például Bábá Bátrában (48b) olyan esetre mondja a Talmud, amelyben valaki egy nőt arra kényszerítette, hogy elfogadja a házassági ajánlatát, vagy hasonlóan Jevámot 110a-ban valaki megragadt/ellopott egy kislányt, és szintén a házasságot a rabbik érvénytelenné tartják. Ketubot 86a; valaki nem akart készpénzzel fizetni, és azt mondta a saját pénzéről hogy nem az övé volt, a rabbik azt mondták hogy ő adja el és készpénzzel fizessen, bár általában nem ez a törvény.
58
Lásd például, Rámbán, Szefer Házchut, Jevámot, a végén.
כן נראה לי, אף דיש לעיין בזה, דמדברי התשב”ץ (ח”ב ג’) ועוד משמע דהוי דינא ממש ולא רק קנס, מ”מ מדברי הרמב”ן נראה להדיא איפכא, וגם מדברי הרשב”א (ח”ד ר”ג) יש לדייק קצת כדברי אף דאינו מוכח כלל. ועיי”ג בתוס רי”ד כתובות פ”ו ע”א ולפי תי’ השני’ לכאורה א”א לומר דהוי קנס. אך מ”מ בלי כ”ז אף אי נימא דלא הוי קנסא, יש לחלק בין דינא דהכא לשאר כל דינא, דעצם יסוד החיוב אינו מדינא, אלא שחכמים קבעו דין לאדם זה שעשה שלא כהוגן, ועד”מ דין מרומה דאין דו”ח (ועיי”ג בהתשובה של האי גאון שהובא בס’ התשב”ץ דלעיל), ועל כן אין זה סותר עצם דברי דהדין נתון ביד החכמים לקבוע הלכות לצורך השעה וכמו כן לקבוע דברים לצורך הקהל ובנ”י ויישוב העולם, וכל זה הוא משום הצורך לקיומם.
59
Szintén hasonló a “makin vöonsin”hoz: Lásd például; Széfer Hátrumot, sáár 62: és lásd Trumot Hádesen Vol. 2, 209. Továbbá lásd; Sut Hárásbá Vol. 4, 311a kérdésben is, és lásd Slá Hákádos, Torá Sebichtáv, Mispátim, Torá Or (Sefaria-ban 155) és az előző és következő lábjegyzetekben (amelyek erről szólnak) lévő forrásokat.
60
Lásd; Mordecháj Gitin 384.
61
Lásd; Bét Joszef, Chosen Mispát 2 (a Rásbá nevében, és hasonlóan a Ros nevében). És lásd; Sut Máhárám Mirotenberg Vol. 2, 423 (Tsuvát Rábi Jom Tov Elem), és Mordecháj Gitin 384, Rámó, Chosen Mispát 1:5, és Netivot Hámispát, Biurim (Chosen Mispát) 2:6, és Sut Hárásbá Vol. 4, 311, és Tsuvot Hárásbá Mejuchász Lehárámbán 279, és Tsuvot Hágeonim (Hárkávi) 165, és Tsuvot Hári Migás 161. És lásd Torát Nviim 6, oldal 12, és Toszfot, Ávodá Zárá 26a, És Giljoné Hásász (Ri Engel) Jevámot 90b.
62
https://mazsihisz.hu/a-zsidosagrol/judaizmus/hetiszakasz/vajikra-mozes-iii-konyve/6-ahare-mot-16-18-30
63
Lásd például; Biuré Hágrá, Jore Deá 228:93. Van aki szeerint a “mákin veonsin” ez a vers alapján van, lásd például; https://www.sefaria.org/Commentary_on_Sefer_Hamitzvot_of_Rasag%2C_Communal_Laws%2C_Introduction.15?vhe=Sefer_Hamitzvot_L%27Rasag,_Warsaw,_1914_–_vol._3&lang=bi, és lásd Jén Levánon, Mágén Ávot Pirké Ávot 1:1.
64
Hogy ez is “mákin vöonsin”, lásd például; Tsuvot Máhárám Mirotenburg Váchávéráv, Vol. 2, 402, és Sut Hárásbá Vol. 4, 311, és a forrásokat amelyeket a másik lábjegyzetekben hoztam a többi alternatív ítéleteknél.
65
Lásd például; Sut Máhárám Mirotenberg Vol. 2, 423 (Tsuvát Rábi Jom Tov Elem), és Rámbám, Jád Hácházáká, Szánhedrin 24:6 és Rámó, Chosen Mispát 2.
66
Lásd például; Kidusin 81a, Rámbám, Jád Hácházáká, Szánhedrin 24:5, Bét Joszef, Chosen Mispát 2, és Biuré Hágrá, Chosen Mispát 2:4.
67
https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/bekeszeretok-es-bekere-vagyok-misna-magyarul-avot-1
68
Vannak akik úgy vélik, hogy csak vallási fenyegetésre vonatkozik a “migdár milszá”, lásd például; Cic Eliezer Vol. 19, 49:4.
69
Lásd például, Biuré Hágrá, Chosen Mispát 1:25, amit a Rif hozott egy Gáon nevében. És lásd; More Nevuchim, Vol. 3, 41 (és Chidusé Hárim, Chosen Mispát 2, a következő lábjegyzetben is hozom).
אך מ”מ ע”פ מ”ש בשו”ת משפט כהן סי’ קמ”ד דבדבר גדול עבדינן שליחותייהו ולמיגדר מילתא “להצלת בנ”י” חשיב דבר גדול א”כ לכאורה אין נפקא מינה כלל, ואולי לגבי קנסו של אדם יחיד לא חשיב דבר גדול אף דגיור חשיב ואכ”מ.
70
Lásd például; Bné Smuel (Chosen Mispát) 2 (hogy talán kézlevágást lehet de halálbüntetést nem). És lásd Chidusé Hárim, Chosen Mispát 2.
És lásd; Nmuké Joszef, Szánhedrin 16a (bizmán), és Chidusé Hárán, Szánhedrin 46a (bét din), és Drásot Hárán 11(:8), Ábárbánel, Dvárim 17:8. Továbbá lásd Meiri, Szánhedrin 52b.
71
Fontos említeni, hogy bár vannak akik megengedéik a halálbüntetés végrehajtását, a szükség miatt; aez csupán egyszeri intézkedés lehet, nem lehet olyan törvényt állítani rendszeresen, és lásd Torát Hánviin 6. A fentiek között szerepeltek állandóan alkalmazott rendes büntetések és pénzügyi témák amelyek “törvényellenesek”, de azok nem azonosok ezzel (testibüntetéssel), lásd Rási Gitin 36b. (Több rabbi megkülönböztette a halálbüntetést más büntetésektől azzal kapcsolatban, ha Szmichá nélkül végre lehet e hajtani, különösen a Bné Smuel és a Chidusé Hárim.)
72
Lásd például; Drásot Hárán 11(:8), és Sut Mispát Kohen (Ráv Kuk) 144:13, és Meiri, Szánhedrin 52b, és Ávné Nezer, Jore Deá 312, 50-52. Továbbá lásd, Chevel Náchláto 1:4. És lásd; Dvár Ávráhám 1 (ánáf 2). És lásd Torát Nviim 7 (és lásd ott hogy a király engedélye az csak tikun háolám).
באמת אין זה נוגע כ”כ דהרי למעשה לשי’ זו כל הקנסות ותקנות הקהילה הוי ג”כ כה”ג, וא”כ רק הסמכות מטעם צורך הקהילה, והוי רק שינוי השם, אך מ”מ אין נפקא מינה כלל אי מטעם ב”ד או מטעם מלכות ו”ממשל”. ואפי’ הך דשרפוה בחבילי זמורות, עיין במרגליות הים שם דזה הוי “כדרך שהמלכות עושה” ועפ”ז אתי שפיר אמאי לא עשו כדרך מיתת ב”ד.
73
Lásd Tur, Sulchán Áruch, Chosen Mispát 2, és Drisá ott. És Tsuvot Hárásbá, ötödik rész, 238, és Igrot Mose, Chosen Mispát 2, 68.
74
Lásd; Szme (Chosen Mispát) 2:9.
75
Lásd például; Ros, Bábá Kámá 9:5, és Tur, Sulchán Áruch, Chosen Mispát 2, továbbá szerintem a Rifből is levezethető, mert nem szokott hozni példákat kivéve ha releváns, lásd; Rif: Bábá Kámá 34a, Szánhedrin 14b, Jevámot 28b. És lásd; Jám Sel Slom, Bábá Kámá, chpt 9, 7, hogy “mumche” és “gádol behoráá” kell hogy legyen.
76
Lásd; Ritva, Jevámot 89b hefker bét din hefkerről. Továbbá lásd Sut Máhárách Or Záruá 180, hogy úgy tűnik hogy olyannak kell lennie mint a “jiftách” vagy “smuel”, és lásd Dárké Mose, Chosen Mispát 2.
77
Lásd például; Sut Máhárám Mirotenberg Vol. 2, 423 “sebchol ir vöir”. És lásd Sut Máhárik (Kulon) 188, hogy mindkét véleményt hozta. Továbbá lásd: https://asif.co.il/wpfb-file/mishpatey-1-152-163-pdf/ lábjegyzet 34.
78
https://www.psakim.org/Psakim/File/1141
79
Sut Mispát Kohen 143.
80
Ha kell huszon három vagy elég a három lásd például Chemdát Jiszráel, Kuntresz Ner Jiszráel 84a. És lásd Sut Máhárik 188, és Márgálijot Hájám 81b.
אף דראיתי שכתבו שאפשר וצריך ב”ד של כ”ג לא מסתבר שיצטרך זה למאי דקיי”ל דלא בעינן סמוכים כנ”ל, אך מ”מ אפשר דהי’ סברא שצריך לעשות כן לקרב אל הדין כפי שהוא ע”פ דיני התורה, ודוחק. ומ”מ יש לדקדק קצת מגמ’ דהוציאוה לשריפה דאיך טעו לומר שהית’ טעות אי הוי רק בב”ד של שלשה, ולכאורה טעות כזאת היו זוכרים, וגם דכתבו האחרונים ובמהרי”ץ חיות על הגמ’ התם דאע”פ ששינו מאחר שהי’ שלא מין הדין “ומ”מ כעין דאורייתא עבד”, ואע”ג דכוונתו לכאורה לזה שהי’ שריפה, מ”מ יש לדייק קצת דהוה ב”ד של כ”ג, ולדמות לדין של התורה, ובשו”ת משפט כהן סי’ קמ”ג כתב דזה הוה המחלוקת האמוראים במעשה הנ”ל, ד”הוא סבר שבדין של הוראת שעה יותר טוב להתקרב כמה דאפשר לדין תורה” ואף דכתב כן לענין דין שריפה מ”מ משמע דבכל ענין. ומיהו ראיתי בחי’ הרי”ם דכ’ דאים היו כ”ג שם לא היו טועים, ולכאורה הי’ אפשר בסברא לבאר דצריך כ”ג: דאי גם לדין מכין ועונשין צריכים כ”ג, שפיר אפשר לומר דהיו כ”ג ולא טעו, אך אם לא היו כ”ג התם ממ”נ קשה. וגם קצת משמע מהירושלמי סנהדרין ו’ ו’ בעובדה דהמחשפות דתלה שמנים ביום אחד ולא כתב רבותא דלא הי’ בב”ד של כ”ג, ודוחק לומר דלא ידעו מאי הוי, דאיך ידעו כל המעשה דהמכשפות, וכמ”כ אין לדייק מהא דכתיב שם של אדם אחק וכמו שמעון בן שטח, אך מ”מ אין ראי’. ומ”מ ע”פ מאי דקיי”ל דא”צ סמיכה ווודאי דמעיקר דינא דהוראת שעה אין צורך בב”ד של כ”ג. ומ”מ אף לענין דין כיפה, יש שכתבו דאפשר בב”ד של ג’ ואף החולקים בזה היינו משום דלדידהו הוי דאורייתא ולא תקנת חכמים ובוודאי אינו מדין מכין ועונשין, ועיין בחמדת ישראל דף פד.
81
https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/negyfajta-halalbuntetes-misna-magyarul-szanhedrin-7
82
Lásd például; Sut Máhárám Lublin 138, és Nmuké Joszef, Szánhedrin 16a.-
83
Lásd például; Chidusé Hárim, Chosen Mispát 2, hogy még a Nimuké Joszef szerint is az volt, és lásd Sut Mispát Kohen 143. És lásd, Chochmát Slomo, Szánhedrin 52b, és Hágáhot Jáávec, Szánhedrin 52b.
84
Lásd például; Chidusé Hárim, Chosen Mispát 2, Chidusé Ánsé Sém nevében, hogy amikor valaki lovagolt annak tekintették mint ha a szombatot rendesen megszegte, így úgy is büntették. És lásd; Jáávéc, Szánhedrin 52b. És lásd; Sut Mispát Kohen 143, hogy ez volt a (két) hibája.
85
Zohár Chádás, Midrás Rut, 95a.

Olvass!

1. Talmudi Fogalmak

Talmudi Fogalmak Magyarul

Talmudi Fogalmak Magyarul

Mákin Veonsin Selo Min Hádin

Talmudi Fogalmak Magyarul

Olvass!

Táromet

Mákin Veonsin Selo Min Hádin

Gólem Gyilkolás

Diné Sámájim

Mi Seporá Midor Hámábul

Kinjánim