בס”ד

Báin köechád – באין כאחד

Meghatározás:
Két dolog amely egymást okozzák (vagy ok amely együtt jön az okozatával).

Kérdés az, “ha valaki magát avatja rabbivá; jogos-e az avatás? A törvény feltételezi, hogy az aki mást rabbivá tesz, önmagában rabbi legyen. Az aki magát avatja be, az avatás által rabbivá válik, és eredendően rabbi avatta be.”

Nehéz megérteni ezt a fogalmat; Rabbi Jehosuá Trunk rabbiról azt mondják, hogy mielőtt meghalt, az ég felé emelte a kezét, és azt mondta; “az egész Tórát megértettem, három dolog kivételével”, a három közt az egyik a mi témánk.¹
A héberben, konkrétabban a jesivai világban, ezt a kifejezést gyakran használják;² “báin köechád” azaz “egybe jönnek”:

A Talmudban

Ez a filozófiai paradox, már a Talmudban is szerepel, több és eltérő szövegkörnyezetben.

Rabszolga felszabadítása:

Rábi Méir (Misna Kidusin 1:3) véleményében, fel lehet úgy szabadítani (a rabszolgát), hogy meg adja neki adja a felszabadító-levelet. Amint a rabszolga birtokba veszi, szabaddá válik. Abban áll a paradox; hogy amit a rabszolga birtokba vesz, gazdájának veszi. Amikor a felszabadító-levelet, rabszolgájának adja, közvetve magának adja. Ahhoz, hogy felszabaduljon (a rabszolga), feltételezi, hogy birtokba vegye a levelet, de ahhoz, hogy birtokba vegye, felszabadultank kell lennie? Azt válaszolja a Talmud;³ “gito vejádo báin köechád” azaz “a get és a keze együtt jönnek”. Magyarázat:

Mivel a levél felszabadítja, és a már szabad ember birtokolhatja; ezzel a szabadsággal (kézzel) birtokba veheti. A Rámbám (hilchot ávádim, a rabszolgák szabályai 5:3) írja:

Miképpen nyeri vissza a szolga a szabadságát [szabadulási] okirattal? A gazdának írnia kell egy papírra vagy cserépdarabra: „Íme, szabad ember vagy”, „Nincsen többé hozzád semmi közöm” – vagy más kijelentést hasonló értelemben. Mert ez a lényegi tartalma egy elbocsátási okiratnak.
Azután odaadja neki az okiratot, két tanú jelenlétében. Hasonlóképpen, ha a tanúk aláírták az elbocsátási okiratot, és a gazda átadta a szolgának négyszemközt, úgy is elnyeri szabadságát. Mert az elbocsátó okirat és az annak átvételére való képesség egyazon időben nyer érvényt.⁴

Lábjegyzetben hozzáteszi (a zsidó.com):

Ezt azért szükséges itt megjegyezni, mert az ember azt gondolná, hogy mivel a rabszolgának nincs cselekvési szabadsága, se anyagi függetlensége, nem vehet át érvényesen okiratot sem. Ezért mondja Maimonidész, hogy az elbocsátó okirat aláírásával már elnyerte szabadságát, tehát szabadon rendelkezhet, átveheti az okiratot érvényesen.⁵

Hasonlóan a Talmud (Szánhedrin 16b) azt mondja; a szentélyi edényeket az áldozat tette szentté. Ebből is nyilvánvaló a fenti paradox, mivel az edény miatt szent az áldozat maga, egymást teszik szentté.

Feltűnő a “báin köechád”; “egymást teszik szentté”, de csak azért tehetik egymást szentté mert önmagukban szentek.

Hasonlóan (Juma 12a); a jom-kipuri “munkát” csak a főpap a kohén-gádol végezhette el. Aki jom-kippuri munkát végrehajt, kohén-gádollá válik. Szintén “báin köechád”; a (kóser) jom-kipuri munka miatt válik kohén-gádollá, de csak azért kóser a munka, mert kohen-gádol.

Spirituális következményekről mondjuk azt, hogy “báin köechád”

Általában, a szentélyi tevékenységekkel és spirituális következményekkel kapcsolatban található a “báin köechád”.

Például, chádás –

Szó szerint: új. Ez a fogalom a Peszách előtt beérő új gabonára vonatkozik. A Tóra tiltja az ilyen termény learatását és fogyasztását az Ómer áldozat Niszán 16. napján történő felajánlása előtt (3Mózes 23:14.).⁶

A chádás tilalmát az Ómer-áldozat engedélyezi. De az áldozatokat csak kóser termékből lehet hozni:

Ahhoz, hogy valamit a szentélyben áldozatként lehessen bemutatni, vagy akár csak, hogy része lehessen az áldozatnak, feltétele, hogy zsidó számára kóser és ehető legyen. Ha nem elég kóser az étel, hogy meg lehessen enni, akkor a mizbéachra vagyis az oltárra sem elég kóser.⁷

Csak azért kóser az omer, mert az étel nem chádás (vagyis nem tiltott), de az étel azért nem chádás, mert kóser az ómer.⁸

Isten az idő fölött van

A filozófiai felfogás, hogy “az ok mindig megelőzi az okozatot” alapján; nem logikus hogy két dolog egymást okozza. Feltételezi, hogy az ok megelőzze az okozatot.

Joszef Engel rabbi emiatt magyarázta;⁹ hogy a “báin köechád”, csak olyan törvényekre vonatkozik, melyek Istent szolgálják, és csak spirituális következményről írják. Az Isten az “idő fölött” van, és nem befolyásolja az idő, ezáltal lehetséges, hogy az okozat és az ok egyszerre valósulnak meg. De emberek viszonyában, nem lehetséges.

A nem szent hely, érvényteleníti az áldozatot. Ha a todá-áldozatot (hálaáldozatot) szentségtelen helybe viszik, érvénytelenné válik. A Talmud azt mondja;¹⁰ ha két áldozat van, és elsőre az egyiket viszik be, és azután a másikat; a második áldozatot “meg lehet enni”, mivel az első megszentelte a “helyet”, a második már szent helyen volt, és nem vesztette el szent mivoltát. A Rásbó felteszi a kérdést;¹¹ csak kóser áldozat teheti szentté a “helyet”. Ha az első “todá” (hálaáldozat) szenttelenné vált (mert olyan helyen volt); nem tehette szentté a helyet, és a második sem volt szent helyen. Vajon miért lehet megenni a másodikat? Erre azt válaszolja a Rásbó, hogy “báin köechád”, tehát, mivel az első todá szentté tette a helyet, ő maga nem volt szenttelen helyen, és nem vált szenttelenné.

Joszef Engel rabbit, szembetűnő kérdés zavarta; ha “báin köechád”, és szent helyen volt (az első is); miért nem lehet megenni? Azt válaszolja; mivel a hely szentsége Istent szolgálja, nem kell, hogy az ok megelőzze az okozatot, de ha meg akarja enni, az már embert szolgálja. Mint említettem, emberre vonatkoztatva nem mondjuk, hogy “báin köechád”, és az ok mindig megelőzi az okozatot.

Más fajta báin köechád

Valójában, ez eltérő a klasszikus báin köechád-tól:

Itt nem a hely szentsége okozza az áldozat szentségét, csak abban van a “báin köechád”, hogy mivel szentté tette a helyet, ő sem válik szentségtelenné, de a todá önmagában (a hely nélkül) szent. Itt csak az egyik dolog okozza a másikat; a todá szentté teszi a helyet anélkül, hogy megszentségtelenítené a hely az áldozatot. De fordítva nem. Nem a helytől válik szentté. Eltérő a fenti példáktól, ahol az áldozat és az edény egymást teszik szentté.

De mégis látható, hogy csak a spirituális következményről mondjuk azt, hogy “báin köechád”, és nem pedig az evésről.

Ugyanígy a rabszolgáról mondtuk, hogy “gito vejádo báim köáchász”. Amint felszabadul (a rabszolga) zsidóvá válik, ami természetesen spirituális és az Istent szolgálja.

Hasonló ehhez amit a Minchát Chinuch írt olyanról, aki saját betéréséért magát körülmetélte:

Gér, a prozelita héber neve, azé, ki nem a zsidó vallásba született, hanem azt felveszi. Lényeges formai kritériuma nőknél a rituális fürdő (l. Mikve), férfiaknál ezt megelőzően a circumcisió (körülmetélés) (l. o.). A nem zsidó férfi és a nem zsidó nő, ha a feltételeknek alávetette magát, teljes jogú zsidóvá válik.¹²

Ha a rituális fürdés megelőzi a “circumcisiót” (a körülmetélést), kóser-e a betérés? Ez vita rabbik közt. Sulchán Áruchban (Jore Déá 268:1) a Rámó két véleményt hoz; a Röó véleményében érvénytelen a betérés, de a Rámbán szerint érvényes.

A Rámó (Jore Déá 264:1) véleménye szerint, a kóser brisznek feltétele, hogy zsidó legyen a mohél (azaz az egyén, ki a zsidóknál a fiuk körülmetélését végzi¹³).

Vajon mit szólna a Rámbán olyan esetről, amikor valaki mikvébe ment, és azután briszt (circumcisiót) végzett magán, vagy ha még nem végezte el a briszt, de magát akarja körülmetélni? A Minchát Chinuch (micva 2 (modern) szeif kátán 14 ben) azt mondta; talán mivel ha kóser a brisz – zsidóvá válik, és akkor lehet egyszersmint ő a mohél, kóser briszt hajtott végre. Azt írja; “milátó vögérutó báim köechád” azaz a körülmetélése és a betérése eggyüt jöttek.

Itt is spirituális a báim köechád következménye; hogy zsidó-e vagy sem.

Hasonlóan a gyerek betérését, a gyerek érdekében a bét din (azaz a zsidó bíróság) hajtja végre. Ezt csak zsidókért tehetik meg, de mivel a betérés által zsidóvá válik, megtehetik.¹⁴

Több példát lehet találni spirituális báin köechádra. Például; szombaton tilos:

egyik területről a másikra vinni (valamit) – magánterületről közterületre és viszont, ahogyan a 11. fejezetben elmagyaráztuk. (ld 11 fejezett) ¹⁵

11 -edik fejezet:

Bevezető
Ez a fejezet az egyik területről a másikra történő hajításnak és átnyújtásnak – a szállítás származékainak – a törvényeit tanítja. A szombattal kapcsolatos négy féle terület, és az egyik területről a másikra történő szállítás fogalomkörét, egy Brájtá a következőképp tisztázza: A״szombat négy területre vonatkozik: 1) magánterületre, 2) közterületre, 3) a kármelit-re és 4) mákom ptur-ra (mentességet élvező föld).”
1. Mi״a magánterület? Egy tíz tenyérszélesség (10 tefáh, azaz 80 cm.) mély és négy tenyérszélesség széles árok, illetve egy tíz tenyérszélesség magas és négy tenyérszélesség széles fal egyértelműen magánterület (egy legalább 4×4 tenyérszélességnyi terület, amelyet egy legalább tíz tenyérszélesség magas fal vesz körül, az magánterület)”.
2. És״mi a közterület? Egyértelműen közterület az országút, a városi tér (amely piacként szolgál) és a nyitott utca (legalább tizenhat könyöknyi széles, nyitott végű városi utca). Ilyen magánterületről ilyen közterületre, illetve ilyen közterületről magánterületre nem szabad szállítani.¹⁶

A Talmudban (Sábát 99b), Rábi Jochánán felteszi a kérdést:

Ha van egy gödör amely kilenc tefách (tenyérszélesség) mély; ha valaki egy tefáchnyi földet kiszed a gödörből, magánterületté válik. Vajon mi a háláchá, ha ezt a tefáchnyi földet közterületre rakja? Amint kiveszi (a gödörből), a gödör magánterületté válik, és amit valaki magánterületről visz el, tilos közterületre rakni. De anélkül hogy kiszedné a földet, a gödör nem magánterület, és nincsen abban bűn, hogy közterületre rakja.

Itt is látszódik a báin köechád, csak azért magánterület mert szedett belőle, és amint megtette úgy tekintjük, hogy magánterületről vitte el, bár kiszedés okozta.

A Talmud ezt fordítva is megvilágítja; ha közterületről szállította, és tíz tefáchos gödörbe rakta, amint lerakta már nem magánterület, mert (a föld) amit odarakott, kisebbítette a gödör méretét.

Az ellopott tárgy vajon a tolvaj tulajdonává lesz?

Van olyan eset is, hogy amikor valaki ellop vagy elrabol valamit, akkor ez a tárgy teljesen az övé lesz. Ha valaki ellop valamit, akkor általában az ellopott tárgyat kell visszaadnia, és nem annak az értékét. Ilyenkor félig már az övé, mivel az ő területén van, de a tárgy még az eredeti tulajdonos tulajdonát képezi. Viszont ha az eredeti tulajdonos közben eladja szóban forgó tárgyat, akkor teljes mértékben a tulajdonává válik. Hasonlóképpen ha alapvetően megváltozik az ellopott tárgy, akkor teljesen az övé lesz.¹⁷

Amikor valami szentté válik (vagyis “hekdes” lesz), “alapvető változás”nak számít. Ha valaki ellop valamit és aztán a szentélynek adományozta, érvényes az adomány, és nem kell magát a tárgyat visszaadni, mivel lényegesen megváltozott.¹⁸ Ezzel az a probléma, hogy a szentélyhez, más tulajdonát nem lehet adományozni. A Rásbó (Gitin 55b) azt írja, mivel az adomány miatt lényegesen megváltozik, az övé lesz; odaadhatja a szentélynek.

Nem Istent szolgáló báin köechád;

Többször előfordul a báin köechád, bár nem Istent szolgálja. Több magyarázata lehet ennek.

Házasságot három módon lehet kötni. A Misna (Kidusin 1:1) azt írja:

“A nőt háromféle módon „vásárolják”, és a nő az (eljegyzéstől) kétféle módon váltja meg magát. (Megvásárolható) pénzzel, írásos kötelezvénnyel vagy közösüléssel.”¹⁹

Az egyik házassági “kinján”, a pénz. Ha házasságért pénzt (vagy tárgyat) ad a menyasszonynak, ezáltal házasnak tekintjük.²⁰

Érvényes házasságkötési kinjánnak feltétele, hogy a menyasszony megszerezze a pénzt. Ha csupán a (menyasszony) kezébe rakja, de az nem birtokolja, nem számítjuk kóser házasságnak. Ebben eltérő a válástól; kóser válásnak elegendő, hogy gettet rakjon feleségének a kezébe.

Ahhoz hogy érvényes legyen a kinján (beszerzési cselekvés, lásd kinjánim), feltételezi, hogy a) a kinján részleteiben megegyezzenek, és b) hogy végrehajtsa a kívánt megfelelőjét. Például, ha valaki pénzt ad hogy megvegyen valamit, azt amit megvett az övé és a pénz az eladóé. Ha a házasságért adott pénz nem valósítja meg a házasságot, nem érvényes a kinján, és nem lesz a menyasszonyé a pénz.²¹

Házasság kötésért elfogadott pénz, ha nem teszi őket házassá, nem lett a menyasszonyé. Csak azért lett az övé mert házassá váltak. De csak azért váltak házassá mert a pénz az övé lett.²²

Hasonlóan, Joszef Engel rabbi több példában mutatta a báin köechádot.²³

Jibum – Sógorházasság (ún. levirátus). Az a férfi, akinek fivére gyermektelenül halt meg, a Tóra előírásai szerint köteles feleségül venni elhunyt testvére özvegyét, vagy chálicá-t adni neki (ld. 5Mózes 25:5–10.). Amíg sem a jibum, sem a chálicá megadása nem következett be, az asszonynak tilos máshoz feleségül mennie (ld. someret jávám). A Tóra szerint a jibum a szexuális kapcsolattal lép hatályba (biá).²⁴

Itt is hasonló báin köechádos paradox van; a nőnek tilos férjének a testvérével közösülni, de ha meghal akkor “jibum” által engedélyezett. De mivel a jibum maga közösülésből áll; úgy önmagát engedélyezi.

Hasonlóan , ha feleségének gettet ad azzal a feltétellel, hogy valakivel közösülni fog. Amint szexuális kapcsolatba lépett vele, felszabadult, és nem házas, és szabad vele közösülni. Ezért nem bűn. Ez is természetesen báin köechádos gondolat.²⁵

A válás szabályaiban is hasonló paradoxot lehet találni.

A rabbik azt állították, hogy a nő birtoka a férjé legyen amíg házasok (lásd kinján pérot):

Amikor egy nő házat vesz, értelemszerűen a saját birtoka és hozzá tartozik. Nem csak a “használati” jogát vette meg, hanem az ingatlant magát. Ha ezután férjhez megy, férje “eheti a gyümölcsöket”, vagyis amíg házasságban vannak, joga van az ingatlan “gyümölcseihez”, eladni, megenni, és úgy bánhat vele ahogy akar. Ha elválnak, a ház “gyümölcsei” megint a nő birtoka. A férj csak addig tarthatja meg, a gyümölcsök jogát, amíg házasok.²⁶

Gettet kinján chácérral el lehet végezni

Ha valaki meg akar szerezni egy olyan dolgot, ami már a házában vagy bármilyen őrzött tulajdonában van, akkor nem kell egy kinjánt csinálnia. Önmagában azáltal, hogy az adott dolog a házában van, a kinján már elvégzettnek tekintendő…
…A váláshoz férjnek gettet (válólevelet) kell adnia a feleségének. A zsidó törvények szerint ha a nő ezt a tulajdonába veszi, akkor érvényesen megtörtént “a gettadás”, és ettől a pillanattól fogva a házasok elváltnak számítanak.²⁷

Látványos a paradox; amíg házasok a birtok a férjé, de amint elválnak megint a (volt) feleségé. Ha a válás miatt válik a feleségé, hogyan hozhatja létre a válást?

Ez a “báin köechád” nem spirituális és nem az Istent szolgálja. A filozófiai akadály, hogy “az ok mindig megelőzi az okozatot” probléma.

Ajándékot adni kinján chácérrel.

Ha valaki ingatlant akar ajándékba adni barátjának. Ajándékozó dokumentumot ír, és neki adja:

A stár egyfajta szerződéses okirat vagy dokumentum. Írásos formában van, és bizonyítékként szolgál, ill. adható. Kétfajta stár létezik, a stár ráájá és a stár kinján. A stár ráájá egy olyan dokumentum, amelyet bizonyítékként állítanak ki, például egy számla. A kinjánt elvégezték máshogy, és bizonyítékként egy számlát írtak, amivel igazolni lehet, hogy valóban véghez vitték a kinjánt. A stár kinján pedig egy olyan dokumentum, aminek a megírása tulajdonosváltást idéz elő, és amennyiben ez a dokumentum valamely tulajdon megszerzése céljából íródott, akkor egyben a stár kinjánként is funkcionál.
A stárnak kinjánként történő alkalmazása ingatlan vagy rabszolga megszerzése esetén használatos.²⁸

Vajon mi a háláchá, ha az okiratot az (ajándékozó) ingatlanba rakja. Mondhatjuk azt, hogy báin köechád? Azaz mivel amint az ajándék érvényes, a vevőé az ingatlan, be tudja szerezni kinján chácér által. Tehát miben más mint a nő, aki a váló-levelét az ingatlan által szerezte be?

Több válasz van erre a kérdésre (nem mindegyikről fogunk itt beszélni). Például; a Kecot Háchosen,²⁹ azt írta, hogy csak váló-levél fogadásával kapcsolatban mondjuk azt, hogy báin köechád. Ebben van logika, mint említettem, eltérő a gett megszerzése más dolgok megszerzésétől. A nőnek nem kell birtokolnia a váló-levelet, elegendő ha a férj a “kezébe” rakja. Akár neki adta, de nem birtokolja, érvényes válásnak számít. De az ajándékozás nem számít végrehajtottnak, ha a vevő nem vette birtokba. Ezért nem lehet “báin köechád”dal megszerezni az ingatlant.³⁰

Az Ávné Nézer³¹ (mások közt³²) érdekes magyarázatot adott.

Amikor a férj az “ingatlanba rakja a gettet”, lényegében kóser gettnek kell lennie. Az ingatlan alapvetően az övé (azaz a feleségé), csakhogy, amíg házasok a férjnek joga van “használni”. Amint elválnak ez a külső jog amit a férj a házasságból kapott már nem létezik, és megint az övé (a feleségé). Tehát, lényegében; a férj a feleség ingatlanába rakta a gettet. Általában, amikor valami a feleség ingatlanába kerül, a férje döntheti el, hogy mit tegyen vele. De mivel amit beszerzett, az önmagában tartja vissza a férj tulajdonjogát az ingatlantól, a férj nem birtokolja, és az alapvető törvény jön létre; (hogy) a nőé.

Ugyanígy van a rabszolgával; alapvetően a rabszolga be tud szerezni dolgokat, erre az a bizonyíték, hogy más rabszolgát fel lehet úgy szabadítani, hogy a (másik) rabszolga tulajdonosa ennek a rabszolgának adja.³³ Csakhogy általában, a rabszolga tulajdonosa elveszi tőle ezt az alapvető jogot, mivel amit beszerez a rabszolga, a tulajdonosához megy. A báin köechád csak ezt a külső “akadályt” tartja vissza, és megszerezheti a felszabadító-levelet, ha a levél maga azt mondja; hogy a tulajdonos nem birtokolhatja.

A Tóra a természet ellen

Véleményem szerint, előfordulhat hogy tórai törvény, természetellenes.

Például:

A természet szabályai szerint; alapvetően az ember saját magát birtokolja.³⁴ Ez a birtoklás eltérő a tárgy birtoklásától. Az, hogy valaki önmaga tulajdona, nem megszerzés általi, nem okozatos (tehát nincsen kinján ami által magát birtokba veszi) hanem egzisztenciális, természetszerű. Az, hogy valaki “más tulajdona”, természetellenes. Amit a rabszolga megtalál; ahelyett, hogy sajátja legyen, a gazdáé. Ahelyett, hogy azzal lépjen szexuális kapcsolatban, akivel ő akar, a tulajdonosa döntheti el. Természetszerűen, valakinek a saját terméke, legyen az munka, amit ő végzett, vagy gyerek akit ő teremtett, hozzá tartozik. A rabszolgaság egész lényege, az ember alapvető természetének ellentéte.

A rabszolga, ellentmondásos életet él. Minden munkát amelyet elvégez, belső konfliktussal végzi el. Alapvetően az övé, ő végezte el, ő találta meg és így tovább. De gyakorlatilag a tulajdonosé. Ugyanilyen dilemmában áll a feleség. Amikor a nő házasságba lép, az ingatlan az övé, de amíg házasok a férje birtokolja az ingatlan “hasznát”. Alapvetően, amit az ingatlan megszerez a feleségé, mivel az ő birtokába van. De a gyakorlatban; (a rendes és alapvető törvény ellenére) a rabbik azt mondták, hogy a férjé legyen, és ő dönti azt, hogy mi lesz az ingatlannal. Megint, ugyanilyen természetellenes törvényt kényszerítünk a feleségre. Az alapvető törvény logikus; amikor az ember megszerez valamit, az övé, nem pedig valaki másé, amikor valami a feleség ingatlanába kerül, az övé, nem pedig valaki másé. De a Tóra olyan törvényt állít amely ellentmond a természetszerű logikának.

Ilyenkor mondjuk, hogyha a szerzett dolognak az a következménye, hogy a férjtől elveszi a “használati” jogát; a férj természetellenes joga, nem tudja megakadályozni a nő beszerzési képességét (ezzel az ingatlannal). Ugyanígy van a rabszolgával; ha annak amit megszerez, az a következménye, hogy a tárgy az övé marad, és nem válik a tulajdonosáé; a tulajdonos természetellenes akadályozása nem tarthatja vissza ettől a birtoklástól.³⁵

A mai gazdasági rendszerben, megérthetjük valamennyire a rabszolga lelki konfliktusát. Amikor valaki az életét fektette valamibe, de a vállalat elveheti tőle. Amikor a gyárba emberek építenek dolgokat, kreatív gondolattal és energia befektetéssel, de a bevétel a “főnöké”. Alapvetően helytelen, mivel természetszerűen, ahhoz tartozik, aki létrehozta.

Talmudi Fogalmak Magyarul

1
http://212.199.162.70/viewtopic.php?t=4398&start=40
2
Lásd például; https://www.kikar.co.il/political-news/430972 a lábjegyzetben, ha a legfelsőbb bíróság ítélhetnek magukról. És lásd; https://www.inn.co.il/news/491652 és lásd; https://www.bhol.co.il/Forums/topic.asp?topic_id=3008165
3
Lásd például Gitin 77b. És lásd Tmura 25b.
4
https://zsido.com/fejezetek/a-birtokbavetel-konyve-a-rabszolgak-szabalyai/
5
https://zsido.com/fejezetek/a-birtokbavetel-konyve-a-rabszolgak-szabalyai/#_ftn28
6
https://library.hungaricana.hu/en/view/Talmud_2/?pg=327&layout=s
7
Lásd Gávró és Chefcó
8
Lásd például Rásbó Menáchot 5a, dibur hámátchil; min hámutár.
9
Bét Háocár, máárechet ot bet klál 9.
10
Svuot 15b, fontos említeni hogy nem feltétlenül ezzel a helyzettel végzik a Talmud.
11
Rásbó Svuot 15b, dibur hámátchil bislomo.
12
http://mek.niif.hu/04000/04093/html/szocikk/11713.htm
13
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/m-1120C/mohel-12703/?list=eyJxdWVyeSI6ICJ0XHUwMGY2bVx1MDBmNnJrXHUwMGU5bnkgaXN0dlx1MDBlMW4ifQ
14
Lásd Toszfot Szánhedrin 68b, dibur hámátchil kátán, és lásd Enciklopédia Tálmudit erech báim köechád.
15
https://library.hungaricana.hu/en/view/Talmud_1/?pg=96&layout=s
16
https://library.hungaricana.hu/en/view/Talmud_1/?pg=97&layout=s
17
Lást kinján gnévá.
18
Lásd például Bábá Kámá 67a.
19
https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/misna-magyarul-kidusin-1
20
Lásd kinján derábánán.
21
Nyilvánvalóan feltétele a kinjánnak, hogy a részletei megegyezésben legyenek. Ha nem értenek egyet a tranzakcióban, miben más mint a lopás?
22
Lásd Mefáánéách Cfunot oldal 191, és lásd Bét Háocár, máárechet álef klál 9.
23
Bét Háocár máárechet álef klál 9.
24
https://library.hungaricana.hu/en/view/Talmud_2/?pg=350&layout=s
25
Hasonlóan, női rabszolga felszabadíthatja magát; ha szexuális kapcsolatba lép a gazdájával. Mivel fel lehet szabadítani egy rabszolgát pénzzel vagy valamivel aminek pénzbeni értéke van, a rabszolga “pénz-értékű” élvezetet ad a gazdájának ami által felszabadul.
Ezzel az a gond, hogy a rabszolga nem birtokolja azt amit gazdájának ad, és ez az élvezet már a tulajdonosának tartozik.
[Nem kényszerítheti hogy közösüljön vele, mivel bűn, de kényszerítheti hogy más rabszolgával legyen. Mivel ez az “adás” nem tartozik a rabszolgához, nem számíthat annak hogy valamit a gazdájának adott, és hogyan lehet ezáltal felszabadulni.]
Itt is báin köechád által lehetséges a felszabadulás. Mivel amint felszabadul, saját magához tartozik, és az élvezetet saját birtokának számít, odaadhatja a tulajdonosának.
26
Lásd kinján pérot.
27
Lásd Kinján Chácér.
28
Lásd Kinján Stár.
29
Sulchán Áruch, Chosen Mispát 200:5.
30
Lásd Or Gádol (tsuvot uchtávim) 53, hogy talán nincsen logika ebben, és csak azért mondjuk, hogy báin kőechád, mert (Rábi Méir véleményében) a Tóra azt mondta, hogy úgy fel lehet szabadítani a rabszolgát, és ahhoz, hasonló az elválás, de más helyen nem.
31
Sut Orách Chájim (vol. 1) 22:9.
32
Lásd Ámiél, Hámidot Löchéker Háháláchá vol. 1, az elején (midá álef), és Bét Háocárban (máárechet álef klál 9) is.
33
Lásd Gitin 23b (Rábi Jochánán).
34
Lásd például; Bét Háocár máárechet álef klál 138, és lásd Kobec Háárot Ubiurim, Morristown, gimmel támuz 5783 (giljon 937), jád döeved, sáár álef, 90-oldaltól, és lásd ott a lábjegyzetekben. És lásd Chidusej Rábi Smuel 13:7 (ott is hozta a testvérem).
35
ע”פ הנ”ל אולי יש לבאר הא דאמר הרשב”א בשם הראב”ד דלשי’ חכמים כאשר העבד קונה, הוא קונה לעצמות ורק לאחר זה בחלות הקניין הוא שייך להאדון, דהרי כל קניין שאדם עושה בעצם שייך לו, וע”כ מעשה הקניין הוי אליו זהו טבע העולם, אך מאחר שיש חיוב המוסף ע”ג דרך העולם, הרי זה מעביר את חלות הקנין להאדון ובזה יש סברא חזקה, אלא דשי’ ר”א הוי החידוש. ובאמת עיי”ש ברשב”א ותראה שאין דברי דחוקים כ”כ, ועיי”ג בבית האוצר מארכת א’ כלל צט. ועיי”ג באמרי משה סי’ כ”ה.

Olvass!

1. Talmudi Fogalmak

Talmudi Fogalmak Magyarul

Talmudi Fogalmak Magyarul

Báin Köechád

Talmudi Fogalmak Magyarul

Olvass!

Táromet

Mákin Veonsin Selo Min Hádin

Gólem Gyilkolás

Diné Sámájim

Mi Seporá Midor Hámábul

Kinjánim