Talmudi Fogalmak Magyarul


בס”ד

Az, aki megbüntette az Özönvíz nemzedékét és a Megosztás (héb. plágá) nemzedékét, majd megbünteti azt, aki nem tartja be a szavát.
– Misna Bábá Mecia 4:21https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/a-jovevenyt-ne-zaklasd-misna-magyarul-bava-mecia-4.

Mi seporá midor hámábul – מי שפרע מדור המבול 

A Talmudban

A tárgy megszerzésében, általában két kinján játszódik le; a vevő pénzt ad, és az eladó átadja a (megvett) tárgyat. 

Mitől válik a tárgy az ő tulajdonává; attól hogy kifizette, vagy attól, hogy a tárgyat “meghúzta” (elvitte)?
Rabbi Jochánán véleményében; biblikusan, amint megfizette már az övé, de a rabbik azt állították, hogy a tranzakció ne legyen végrehajtva, amíg meg nem “húzta”. Ezt azért állították, mert az eladók a fizetés után azt mondhatják, hogy elégett a megvett tárgy.2Lásd például Bábá Meciá jerusálmi 4:2, bávli 49b, és lásd Kidusin 28b. Több helyen is szerepel a Talmudban ez a logika.

A gyakorlatban kétfajta praktikus kinján létezik: amikor valaki pénzt ad valamiért, az egy legitim kinján. Miután a vevő pénzt ad az eladónak az adott tárgyért, az a vevőé lesz, még akkor is, ha a vevő ahhoz hozzá sem nyúl… A másik gyakori típusú kinján az, amikor két ember egyezséget köt egy áruval kapcsolatban, és a vevő ezt a tárgyat magával viszi. Ilyen esetben az adott tárgy az övé lesz, még akkor is, ha azt még nem fizette ki. Ebben még az is érdekes, hogy nem is kell hogy hazavigye, elég, ha csak kicsit magához húzza, és a tárgy máris az övé lesz. Például ha az eladó és a vevő megegyeznek egy tehén árában, és az áralkut követően a vevő magához húzza a tehenet, akkor ezzel megvalósítja az adásvételt, a tehén az övé lesz, és az eladónak tartozik a tehénnek – az előzően közösen kialkudott – árával… A kinján keszef tehát olyan kinján, ami azáltal jön létre, hogy az áruért pénzt adnak, a kinján mesichá pedig „odahúzas” révén jön létre.

A Talmudban vita van Rabbi Jochánán és Rés Lákis között. A két fentebb említett kinján közül az egyik már a bibliai időkben is létezett, a másikat viszont a rabbik határozták meg a későbbiekben. A vita a két rabbi közt abban áll, hogy melyik a biblikus, és melyik a rabbik által meghatározott kinján. Rabbi Jochánán szerint a pénz általi adásvétel a biblikus kijnán, a magához húzás általi pedig a rabbinikus adásvétel.3Lásd kinjánim.

A Misna (Bává Meciá 4:2) írja:

…Hogyan? Elhúzta a gyümölcsöt, de pénzt nem adott,4Elhúzta, vagy megemelte: két jelképes mozdulat, mely vásárlás szándékát jelenti. nem gondolhatja meg magát. Ha a vásárló fizetett, de még nem húzta magához az árut (az eladótól), még meggondolhatja magát. A Bölcsek azt mondták (arról, aki meggondolta magát): Az, aki megbüntette az Özönvíz nemzedékét és a Megosztás (héb. plágá) nemzedékét, majd megbünteti azt, aki nem tartja be a szavát.5https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/a-jovevenyt-ne-zaklasd-misna-magyarul-bava-mecia-4

Ez az utolsó mondat híres fogalommá vált. Héberül “mi seporá midor hámábul… hu jifrá…” azaz (szó szerint) az aki azt okozta, hogy az özönvíz nemzedéke fizessen ő rendelje el (elrendeli), hogy fizessen (az aki nem tartja be a szavát). Több verziója van ennek az “átoknak”, van ahol más büntetésekhez hasonlítja,6Például, több helyen a Szodoma és Gomora, és az Egyiptomiak büntetése is említve van, lásd például: Bábá Meciá 48a, és hasonlóan Rif Bábá Meciá 28b, és Sulchán Áruch, Chosen Mispát 204:4. És lásd Bábá Meciá 47b és Toszeftá Bábá Meciá 3:7, hogy csak az özönvizet említi. A mi seporá’s átok, meshol is jellemző, lásd például; Midrás Tánchumá, Bo 4, és Psiktá Rábáti 17. és van, ahol úgy végződik, hogy “ő rendelje, hogy fizess” tehát “majd megbüntet téged”.7Lásd például Sulchán Áruch, Chosen Mispát 204:4. És lásd Sut Máhárám Minc 101, hogy az ember nevét is megmondják az átokban “hu jifrá miploni ze…”.

Ha az eladó (vagy a vevő) meg akarja gondolni magát (a fizetés után), magára kell vállalnia ezt az átkot a bíróságon.8Sulchán Áruch, Chosen Mispát 204(:4). A Talmudban vita van, ha a bét din (a bíróság) megátkozza (hogy történjen vele az, ami az özönvíz és a megosztás nemzedékével történt) vagy csak tájékoztatják, hogy úgy fog történni.

Az átok vállalására vannak halachikus következmények. Például; ha az eladó vissza akarja utasítani a pénzt, amíg nála van és nem adta vissza “felelős” a pénzért; tehát ha ellopják vissza kell adni. De amint felvállalta az átkot, már nem “felelős”, és ha elveszik a pénz, nem kell megfizetnie.9Lásd például; Bábá Meciá 49a-tól, és Sulchán Áruch, Chosen Mispát 198:15.

Mielőtt magára vállalta az átkot nem bizonyos, hogy a tárgy mennyire tartozik az eladóhoz és mennyire a vevőhöz. Például; a Divré Geonim10klál 63, 14. arról idézett eltérő véleményeket, ha valaki meggondolta magát és mielőtt felvállalná az átkot meghalt, vajon az öröklőknek oda kell-e adni a tárgyat, vagy nem kell.

Más szóval; az átok vállalása előtt, elvégzett kinjánként tekintendő, és kötelező a tárgyat a vevőnek adni (mivel érvényesen végrehajtotta a kinjánt), és az átok által válik megint a tulajdonává (a tárgy). Vagy a tárgy az övé, és nem kötelessége odaadni, csak ha úgy dönt, hogy nem akarja, az átkot vállalnia kell.

Hasonlóan az átkot nem lehet “örökbe kapni”. Például, ha az apa valamit eladott, és meghalt még mielőtt a vevő “meghúzná”, ha a gyereke meg akarja magát gondolni, nem kényszerül átkot vállalni.11Lásd például; Divré Geonim klál 63, 13 (és lásd 14). Ugyanígy a gyám (aki az árva érdekében cselekszik), ha meggondolja magát, nem kötelező átok-vállalásra.12Lásd például; Széfer Háchinuch 65:5 hogy a gyereknek ilyenkor nem kell átkot vállalni. És lásd Divré Geonim (az előző lábjegyzetben).

Az átkot csak akkor kell vállalni, ha már kifizette. Ha csak megegyeztek, bár magát meggondolni tilos, az átkot nem kell vállalnia. Az átkot, csak specifikus környezetekben és konkrét helyzetben alkalmazzák. Például, ha az eladott tárgy még nem létezik (pl. A fa termése), mivel nem lehet kinján által megszerezni, több vélemény szerint nem alkalmazódik ilyenkor az átok vállalása.13Lásd például; Kecot Háchosen 209:9.

Ugyanígy ha nem adott pénzt és a kinján semmilyen fajtáját hajtotta végre (ajándék, megegyezés), nem alkalmazzák az átkot.

Az átok-vállalás kötelességében vannak határok. Például ha elveszett a megvett tárgy, nem kell azt vállalni. Olyan vélemény is van, hogy még akkor sem kötelező az átok vállalás, ha azért lép vissza a tranzakciótól, mert attól fél, hogy el fog veszni.14Sulchán Áruch, Chosen Mispát 204:2.

Möchuszár ámáná

Ha a vevő nem adott pénzt, de megegyeztek az áruban; a Talmudban15Lásd például; Bábá Meciá 49a, a jeruzsálemi Talmudban is van szó a mechuszár ámánáról, lásd Bábá Meciá 2:4 (zárójelben) vita ha “mechuszár ámáná”-e vagy sem (azaz {szó szerint} olyan ember akinek hitbeli hiánya van, ez negatív kifejezés). A háláchában tiltottnak és mechuszár ámánának tartjuk.16Sulchán Áruch, Chosen Mispát 204:7.

A Misna (Sviit 10:9) azt mondja “Minden ingóságot „húzással” (héb. mesichá) vesznek. Aki betartja adott szavát, az a bölcseknek tetsző ember.”17https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/misna-magyarul-sviit-10 Hasonlóan a Talmud azt mondta; ha valaki nem tartja be a szavát (és meggondolja magát) az a bölcseknek nem tetsző ember.18Bábá Meciá 48a. Lásd például Ri Misánc Sviit 10:9, hogy ez nem ugyanaz mint a mechuszár ámáná, de ez nem a gyakori álláspont, és lásd Sut Cemách Cedek, Jore Deá 345 (12). Lásd Sáár Joszef, szimánim 9, hogy hosszan írt erről, és lásd Ájin Zocher, álef; 88.

Ha lényegesen megváltozott valami (pl. az értéke) nagy téma, hogy meg kell-e tartani szavát?

Hasonlóan tilos ajándékkal kapcsolatos ígéretet meggondolni. Ha nagy az ajándék (amelyből visszalép); mivel nagy esély van rá, hogy meg fogja gondolni magát (az eladó), a vevő nem számított rá, és nincsen megtiltva a meggondolás.19Sulchán Áruch, Chosen Mispát 204:8.

Erre a tilalomra a Talmud egyik versnek érdekes értelmezését hozza. Az van írva “hin cedek”203Móz. 19:36. a Talmud úgy fordítja hogy az “igened legyen igazságos”, ha valaki azt mondja, hogy valamit meg fog tenni, meg kell tennie. És a “nemed igazságos”; ha azt mondja, hogy nem fogja megtenni akkor ne tegye.

Ábájé véleményében csak akkor van megtiltva, ha eleve amikor azt mondta, hogy meg fogja tenni hazudott, de ha megváltozott az akarata, a fenti szöveg nem tiltaná meg. De a Mordecháj21Bábá Meciá végén 451, tsuvá. És lásd Meiri, Bábá Meciá 48a. ezek alapján mégis azt írta, ha valaki meggondolja magát, biblikus bűnt követ el.

A legtöbb rabbi más szöveg alapján tiltja meg: “…Izrael maradékát. Nem művelnek többé gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, nem lelsz majd csalfa nyelvet a szájukban.”22Szofoniás 3:13.
https://szentiras.hu/SZIT/Szof3#:~:text=Nem%20hagyok%20meg%20bel%C5%91led%2C%20csak,senki%20sem%20zavarja%20meg%20%C5%91ket.https://szentiras.hu/SZIT/Szof3#:~:text=Nem%20hagyok%20meg%20bel%C5%91led%2C%20csak,senki%20sem%20zavarja%20meg%20%C5%91ket
A Talmudban ezt a verset más szövekörnyezetben is meglehet találni arról, hogy a zsidók betartják és kötelező nekik betartani a szavaikat.23Lásd például Kidusin 45b, Pszáchim 91a, és Bábá Meciá 106b. Fontos elmíteni, hogy olyan vélemény is megtalálható, amely nem tartja bűnnek hanem csak erkölcstelennek, például Rábénu Simson, Sviit 10:9.

Ennek több halachikus következménye van, például; lehetséges, hogy meg lehet átkozni emiatt.24Aki “nem úgy viselkedik mint a ‘néped’ (a zsidók), alapvetően meg szabad átkozni. Mivel a fenti vers azt mondja; “Izrael maradékát… nem beszélnek hazugságot”, ha valaki ezt megszakítja, meg szabad átkozni. Több olyan vélemény van, hogy a mechuszár ámáná is megszakítja ezt a szöveget, talán szerintük meg szabad átkozni. Lásd például; Sut Máhárám Minc 101, hogy azt mesélte, hogy a rabbi azt  mondta az előimádkozónak, hogy mindenki előtt azt mondja róla; hogy nem jó amit csinál, és ezt a verset idézze, hasonlóan magában is hasonló itéletet itélt egy ilyen történetben. A Rif véleményéről is azt írta hogy nem számít annak, hogy úgy viselkedik mint “ te néped”. És lásd Nmuké Joszef, Bábá Meciá 29a dibur hámátchil itmár (és azelőtt dibur hámátchil beosze).
Josef Engel rabbi idézi (Giljoné Hásász Bábá Meciá 48b), hogy fordítva is találjuk; az van írva (Jálkut Simoni remez 919:4) hogy olyan prófétára hallgassatok aki nem úgy viselkedik mint a másik népek, hasonlóan a Talmudban (Ávodá Zárá 10b) arról van szó, hogy a észáv leszármazottainak is jut “az eljövendő világ”, csak annak nem aki úgy viselkedik mint az észáv (nem tudom, hogy az Észávnak miért pont a hazugság kötődik).
Hasonlóan, több rabbi szerint “rásá”vá válik, és úgy lehet nevezni.25Lásd például; a fenti Máhárám Minc (Sut 101), a Máhárám nevében, és lásd Jore Deá 264 Bét Joszef 6, Táz 5, Sách 7, a “rám” (máhárám) nevében. És lásd Mispát Sálom szimán 204 szeif 11-en, hogy  bíróságnak meg kell ezt akadályoznia, és úgy nevezni hogy “ávárján”. Fondtos említeni hogy nem mindenki ért ezzel egyet, lásd például Sitá Mekubecet, bábá Meciá 49a dibur hámátchil od. Van aki azt írja, hogy az aki meggondolja magát, nem megbízható specifikus igényekre vonatkozóan.26Lásd Nmuké Joszef, Bábá Meciá 29a dibur hámátchil itmár (és Sut Bcél háchochmá, Vol. 5, 159:1).

A Mechuszár ámánának is megvannak a határai, nem minden visszalépésből válik valaki mechuszár ámánává. Ha olyan igérettől lép vissza, melyet nem lehet kinján által elvégezni, nem követte el a fenti tilalmat. 

Például dávár seló bá láolám

Szó szerint: valami, ami még nem jött világra. E fogalom kettős jelentésű. 1. Valami, ami még nem létezik, például a meg nem született gyermek vagy a meg nem érett gyümölcs. 2. Valami, ami létezik ugyan, de még nincs az ember birtokában. Az ilyen dolgokra vonatkozó tranzakciókat (pl. tulajdon-átruházást) a törvény általában érvénytelennek tekinti. A törvény érelmében nem lehet eladni valamit, ami még nem létezik, sem olyasmit, ami nincs az eladó birtokában. Semmi nem adható el vagy ajándékozható olyan személynek, aki még nem született meg. Az ilyen tranzakciókat a Bölcsek csak bizonyos kényszerítő körülmények fennállása esetén tekintették törvényesnek.27https://library.hungaricana.hu/en/view/Talmud_2/?pg=310&layout=s

Vagy hasonlóan dávár seen bo mámás azaz olyan dolog amely nem létezik igazán (mint egy ötlet vagy egy jog).

Mivel ezeket a dolgokat nem lehet birtokba venni kinján által, az aki visszalép ilyen birtokbaadási igérettől, nem számít mechuszár ámánának.28Lásd; Sut Háros klál 102, 10. De lásd Sut Máhárám Sik, Jore Deá 306.

A Kicur Sulchán Áruch (62:15-17) érdekesen összefoglalja:

15. Aki a vételre árának – bár kis részét – megadta, vagy az eladó jelenlétében már megjelölte az árut, akár hogy az eladó mondotta neki: jelöld meg az árudat, – habár ezzel az áru nem ment át a másik tulajdonába, mégis aki visszalép az üzlettől, akár a vevő, akár az eladó, nem úgy cselekedett, ahogy zsidónak tenni kell, és magára kell vennie a “aki megbüntette” átkot, a zsidó törvényszék ugyanis ezt az átkot mondja ki az illetőre: “aki megbüntette az özönvíz, a bábeli nyelvzavar korának, Szodomának és Amórának embereit, miként az egyiptomiakat, kik a tengerbe süllyedtek, az büntesse meg azt, aki a szavát nem állja.”

16. Minden ember tartozik állni a szavát, ha nem is adott még pénzt, ha nem is jelölte meg az árut és nem is lett még teljessé a vétel, de ha az árban megegyeztek, nincs joga egyiknek sem visszalépni, és aki visszalép, akár a vevő, akár az eladó, megbízhatatlan ember, nem kedves a bölcsek szellemének, mert zsidó embernek illik állni a szavát, mint a próféta mondja (Cef. 3. 13.): “Izráel sarja ne cselekedjék jogtalanságot és ne mondjon hazugságot.” Az istenfélő embernek még azt is meg kell tartania, amit a szíve gondol, mert ha azt gondolta és tökélte el magában, hogy ennyiért eladja, a másik pedig nem tudva a gondolatáról már többet adna érte, ne vegyen el többet érte, mint amennyit szívében elhatározott, hogy ezzel is teljesítse az Írás szavát (Zsolt. 15. 2.): “kimondja az igazat, ami a szívében.” Akképpen a vevőnek sem szabad visszalépnie, ha szívében már elhatározta, hogy ennyit ad érte. Ugyanígy minden hasonló más dologban, mely az ember és felebarátja között előfordul, teljesítse még szívének a gondolatát is, ha pl. elhatározta, hogy valami jót teszen és meg is teheti. Ha azonban a maga szükségletéről van szó, ami nincsen semmiféle micvakötelességgel összefüggésben, nem kell teljesítenie azt sem, amit már ajkain kimondott.

17. Ugyanígy, ha valaki azt mondotta felebarátjának, hogy ad neki valamily kis ajándékot és a másik számított rá, hogy biztosan megadja neki, és mégis meghátrált a szava elől és nem adta meg, az megbízhatatlan.29https://zsido.com/fejezetek/az-adas-veves-szabalyai/

Többször előfordul, hogy nincsen átok, ilyenkor a “mechuszár ámáná” törvény még van.
Ha az átok kötelessége bizonytalan, az alperesnek nem kell magára vállalnia.30Lásd például; Mispát Sálom szimán 190 szeif 7-en, és hogy mit mond  Bách nevében, és lásd Sut Chátám Szofer, Chosen Mispát 102, hogy mondhatj azt, hogy “kim li”.

Chájáv láámod bdiburo

A fenti kötelességet úgy nevezik, hogy “chájáv láámod bdiburo” azaz “köteles a szavában állni”31Lásd Tur/Sulchán Áruch és kommentárjai, Chosen Mispát 204. tehát megtenni azt amit megígért. Érdekes fogalom birtokos szövegkörnyezetben.

Kim lé bidrábá miné

Szó szerint: a nagyobbikat váltja be. Bíróság által kiszabott büntetésekre vonatkozó általános szabály. Az a személy, aki egyetlen cselekedetével két vagy több törvénysértést követett el, mentesül a kevésbé súlyos bűntettért járó büntetés alól. így tehát, ha valaki olyan tettet követett el, amelyért halálbüntetés jár és amely ugyanakkor pénzbeli kártérítésre is kötelezi az elkövetőt, akkor a súlyosabb büntetést hajtják végre rajta (vagyis kivégzik), a pénzbeli kártérítés terhe alól pedig felmentik.32https://library.hungaricana.hu/en/view/Talmud_2/?pg=362&layout=s

A törvény alapján; amikor valaki olyan bűnt követ el, amely a halálbüntetésre kötelezi, olyan pénzbeli tartozás, amelynek fizetését ez a cselekvés kötelezné, nem szabályozható. Tehát nem lehet bíróságon beperelni (a fizetéséért).

A Talmud, Bábá Meciában (91a) arról beszél, hogy előfordulhat, hogy a kevésbé súlyos büntetésnek is van háláchikus hatása, következményként lehetséges, hogy ki kell fizetni. 

Például:

Etnán zoná – A prostituáltnak adott ajándék. A Tóra megtiltja, hogy a Szentélyben olyan állatból mutassanak be áldozatot, amelyet korábban egy prostituált kapott fizetségül (5Mó- zes 23:19.).33https://library.hungaricana.hu/en/view/Talmud_2/?pg=313&layout=s

Rává azt mondta, hogy bár az anyjának ígérte (és adta) fizetésként, akkor is etnánnak számít, következésképpen nem lehet bemutatni áldozatként. Bár megbüntetik mert az anyjával volt, a cselekvés következménye még érvényes. A Talmud34Bábá Kámá 71a-tól. azt mondja; bár nem kötelezheti (bét din) a fizetést, ha neki adta, fizetésnek számít (nem pedig ajándéknak), és ezáltal esznánnak.

A Rán (rábénu dávid nevében) megkülönbözteti a rendes “kim lé bidrábá miné”t a fentitől: amikor valaki elrabol valamit, Ráv véleményében nem is kell vissza adni. Az hogy meg lehet őt ölni, önmagában büntetés, és nem kell az elrabolt tárgyat visszaadni. De aki az anyjának tartozik prostituáltszerű fizetéssel, kötelessége kifizetni, bár őt is kötelezik halálbüntetésre, mivel “köteles a szavában állni”, és meg teljesíteni az üzlet-megegyezési kötelességét.

Fel lehet tenni a kérdést: mivel tilos az anyjával lenni és nem kell neki adni, mitől fizetés és nem ajándék? A Rán alapján válaszolni lehet; mivel kötelessége megtenni azt amit mondott, az kötelezi, hogy anyjának adja, és következtetésképp fizetésként tekintendő.35ראה שואל ומשיב (מהדורא רביעאה ג׳, ל״ט) ועוד שדימו זה לזה.

Szabályozása:

Nagy téma az, hogy kényszerítjük-e (bíróságon) azt, hogy teljesítse meg a szavát, vagy sem?
Kényszerítéséről, van aki azt írta, hogy nyilvánosan zavarba hozzák, van aki azt írta hogy “rásá”nak vagy “ávárján”nak lehet nevezni, volt aki azt gondolt hogy bár alapvetően meg is lehetne ütni. És mint említettem több vélemény szerint meg szabad átkozni.36Lásd lábjegyzet 24 és 25.

Van egy különbség a mi seporá (átok) és a mechuszár ámáná (hitbeli hiány) között (az egyiket csak akkor alkalmazzák amikor volt kinján; vagy keszef vagy biá, de valami ok miatt nem valósítjuk a kinjánt {vagy azért mert rabbik megszüntették a kinjánt vagy azért, mert bűnben volt végrehajtva}). De mindkét esetben valami kötelessége van, bár nem lehet bíróságon beperelni. (Lásd mit írtunk erről diné sámájim)

Chájáv bdiné sámájim

“Diné sámájim – Isteni (szó szerint: Mennyei) ítéletek, törvények. Jogi kötelezettség, amelyet emberi törvényszék nem tud betartatni. A zsidó törvény számos olyan esetet ismer, amikor valaki az emberi törvények szerint ártatlan, de az „isteni törvények” szerint bűnös. Ilyen esetekben az illetőnek erkölcsi kötelessége úgy viselkedni, hogy az Egek törvényeinek is eleget tegyen.”
Meghatározás: jogos tartozás, melyet csak az Isten kényszerít és szabályoz, erkölcsi vagy jogszerű okból.
A bűn elkövetéséért büntetés jár, de a hibás cselekvés nem ettől tilos. Lehet valami kötelező vagy tilos, büntetés és jogi kényszerítés nélkül. Klasszikus példa; amikor nincs meg valakinek, tartozásához megfelelő bizonyíték. Nem tudja kikényszeríteni a fizetést, de attól még jogosan és törvényszerűen tartoznak neki. A tartozást ki kell fizetni akár szabályozás és jogi kényszerítés nélkül.

Előfordul a Talmudban, hogy szabályozási törvények szerint kell (vagy nem kell) valamit csinálni, de jogszerűen mást. Egyéb eltérő okokból.37Diné Sámájim.

A mi seporá olyan helyzetről van írva, amikor nincs még “sámájim”os kötelessége sem.

Ráadásul, a Máhárám minc,38Sut 101. Tehát; ha meg lehet (meg kell) átkozni azt, aki mi seporás vagy mechuszár ámánás bűnt követ el, bizonyos hogy ez olyanra is vonatkozik aki jödé sámájimos bűnt követett el. a mi seporá törvénnyel érvelt, a diné sámájimos szabály meghatározására, mivel kevesebb a kötelessége (a mi seporának).

Amikor valaki chájáv bdiné sámájim, olyat cselekedett amely törvényszerűen tilos vagy fizetésre kötelezi, csak nem lehet szabályozni. Ettől abban eltérő a mi seporá, hogy bár a bíróság megátkozza, nincsen konkrét tilalom, amely megtiltaná. Tehát törvényszerűen megengedett, csak átkot kap érte.39Erre sok forrás van; lásd például Mispát Sálom szimán 204 elején, hogy bár sámájimos kötelességbe érvényes a tfiszá, mi seporában nem, és Divré Szofrim klál 63, 4, és lásd Or Hácáfun, brésit 20.

A mi seporának és a mechuszár ámánának több háláchikus jellemzője van.

Például, kötelező hogy a munkás időben végezze el a munkáját,40Lásd Pniné Háláchá, likutim II, 2:9. mohél nem léphet vissza a kötelezettségétől.41Lásd például; Bét Joszef, Jore Deá 264:6. Mose Feinstein rabbi azt írta,42Sut Igrot Mose Vol 4, Chosen Mispát 58, lásd ott, hogy arról is ír, ha van-e fontos ok rá, hogy visszalépjen. hogy ha egy csoport ember megegyezett abban, hogy sztrájkolni fognak, tilos az egyiknek visszalépni.

Mi a köze az özönvíznek a visszalépéshez?

Több magyarázat van arra, hogy miért hasonlítjuk az olyan embert aki – miután ki lett fizetve – meggondolja magát, az egyiptomiakhoz és azokra akik meghaltak az özönvízben.

Például a Meirát Énájim (204:8) úgy magyarázta, hogy azért választotta ezeket a büntetéseket példaként, mivel nyilvánosak voltak. Sokan máshogy magyarázzák,43Lásd Sitá Mekubecet, Bábá Meciá 48a hogy azért említi az egyiptomiakat, mert ugyanazt a bűnt követték el (és a özönvízről hasonlót ír mint a Meiri:), és hasonlóan lásd a Meirit (ott) aki mások közt úgy magyarázza, hogy olyan bűnöket követtek el, melyeket nem lehet szabályozni, vagy nincsenek konkrét megtiltva, ami hasonló ahhoz aki visszalép. Eltérően lásd; Chánukát Hátorá 119, és Kli Chemdá, Noách 4. van aki misztikus magyarázatot is ad.44Lásd például Sné Luchot Hábrit, “Torá Sebichtáv” Ki Técé. Torá Or (háré).

Ebben a cikkben az egyik klasszikus magyarázatot szeretném elmagyarázni:

Megengedett erkölcstelen viselkedés

Érdekes, hogy az átok kötelessége az ember szándékához kötődik.45Lásd Mispát Sálom 204 (szeif 11-en) hogy talán szegény emberre nem vonatkozik a mechuszár ámáná. Ugyanígy mechuszár ámáná törvényében, akár lényegesen megváltozott a szituáció, tilos visszalépni szegény embertől.
ועיין בנמק”י בב”מ הנ”ל ד”ה ובמתנה דהביא הך מירושלמי (בב”מ ד:ב) דנעשה נדר. ועיין בשו”ת צ”צ יו”ד סי’ שמ”ה.
Mint említettem, nem lehet örökbe adni. A Ritva azt írta, hogy gyerekre nem vonatkozik (az átok).46Lásd például; Chidusé Háritvá, Kidusin 28b. Hasonlóan van aki azt írta,47Cháim Zonenfeld rabbi nevében
https://torahlaw.org.il/english/%D7%9E%D7%97%D7%95%D7%A1%D7%A8%20%D7%90%D7%9E%D7%A0%D7%94
hogy aki gyereknek ígért valamit és visszalép, nem mechuszár ámáná.48Lásd Sut Soel Umésiv (máhádurá rviá 3:39), hogy bűnös tranzakcióból talán nincs átok ha visszalép.

Az is érdekes, hogy nincsen semmi kötelessége kifizetni, tehát még jödé sámájim (mennyei törvények szerint) sem kell kifizetni, de mégis a legkeményebb büntetés jár rá.

A törvényben mindig vannak és mindig lesznek hiányok, ha valaki “jogosan” lop vagy “törvényszerűen” okoz kárt, nem csak hogy nem lehet szabályozni; nem is szegte meg a törvényt. Amikor valaki chájáv bdiné sámájim; a szabályt megsértette, csak szabályozva nincs. Az aki “jogosan” szabja meg a törvényt, nem is cselekedett szabálytalanul. Az ilyen cselekvésre nincs törvény. Az akivel ez megtörtént, egyszerűen nem tehet semmit. Az van írva,49Lásd például https://minchasasher.com/he/shiur/%D7%A4%D7%A8%D7%A9%D7%94-%D7%A9%D7%99%D7%A2%D7%95%D7%A8%D7%99%D7%9D/%D7%92%D7%A0%D7%99%D7%91%D7%94-%D7%95%D7%92%D7%96%D7%99%D7%9C%D7%94-%D7%A4%D7%97%D7%95%D7%AA-%D7%9E%D7%A9%D7%95%D7%A4-%D7%AA%D7%A9%D7%A2%D7%95/ hogy szodomban (mint azok akik az özönvízben haltak meg50Lásd például, Meiri Bábá Meciá 48a, és lásd az előző lábjegyzetet.) loptak, de kevesebbet mint egy prutányit (kb 3 forint), tehát nem számít lopásnak. Ugyanígy, az egyiptomiak megígérték, hogy fel fogják szabadítani a zsidókat, és meggondolták magukat. Bár nem konkrétan tilos, természetesen erkölcstelen. 

A Rámbám azt írta,51More Nvuchim Vol. 3, 17. hogy az Isten nem csak az olyan bűnt bünteti, amely meg volt tiltva, hanem azokat is amelyek természet általiak, vagy amelyekre az embert az esze kötelezi52A Tel Aviv fordításban a természet van írva, de az Ibn Tibun fordításában az ész..

Az Ávné Nézer Chosen Mispát responsum 32 végén, azt mondja, hogy lényegtelen mi a háláchá (abban a konkrét helyzetben), ha a logika kötelezi, hogy tilos megtenni, ne tegye. A Chidusé Hárim nevében érdekes magyarázatot hozott:

…a Chizkuni (börésit 7:21) kérdezi hogy a mábul vagyis az özönvíz generációját hogyan büntette meg az Isten, még nem voltak törvények és szabályok, a rablást és a gyilkolást még nem tiltotta meg, és hogyan lehet valakit megbüntetni anélkül, hogy tilosnak vagy bűnösnek legyen minősítve, amit elkövetett. Erre azt válaszolja, hogy “vannak olyan micvák, amiket az emberek kötelesek betartani, logikai következtetés miatt, akár nem volt parancsolat, ezért voltak büntetve.”53Lásd szvoro deorájszó.

Ezek alapján mondta (a Chidusé Hárim); bár nincsen tiltva, hogy valaki meggondolja magát miután kifizette, magától értetődik hogy erkölcstelen. Ezért hasonlítja az átkot az özönvízhez.

Hasonlóan; Sziách Szárfé Kodes54536. a Chidusé Hárim nevében: bár lopni kevesebbet mint egy prutányit, engedelyezve van, “embertelen”. Ezért hasonlítjuk a visszalépést az ilyen bűnhöz, mert megengedett de nem “mencslich” azaz nem emberi.

Láttam hogy volt aki55https://daf-yomi.com/DYItemDetails.aspx?itemId=35151 ezt ahhoz hasonlította, amit az unokája a Szfát emesz írt. A Szfát Emet azt magyarázta, hogy azért hasonlítja a Misna azt aki meggondolja magát azokhoz akik az özönvízben haltak meg; mert derech erec kádmá láTorá azaz a “zsidó erkölcs és morál”56https://magyarhidabroot.hu/2022/02/18/ki-tisza-hetiszakasz-5782/ a Tórát is megelőzi.57Többek közt lásd Hegjonot El Ámi, Vol 2, Noách 2:5, és Or Hácáfun, brésit 20, hogy így magyarázzák a “mi seporá”t. És lásd Jerusálmi Bábá Meciá 2:4.

Mechuszár ámánával is így van.

A hamisságtól távol kell maradni, sok vélemény van arról hogy tilos-e hazudni mivel az van írva (Smot 23:7), hogy “midvár seker tirchák” azaz “Tartsd magadat távol a hazugság szavától58https://mazsihisz.hu/a-zsidosagrol/judaizmus/hetiszakasz/smot-mozes-ii-konyve/6-mispatim-21-24-18”.59Nagy téma ha ez bűn-e vagy sem, lásd például https://www.hamichlol.org.il/%D7%90%D7%99%D7%A1%D7%95%D7%A8_%D7%A9%D7%A7%D7%A8#cite_ref-6

Hasonlóan egy “jöré sámájim” nem mond semmit, ami hamis. Ha valaki más magától félreérti és többet fog emiatt fizetni, “jöré sámájim” tájékoztatni fogja, hogy félreértette.60Lásd például; Bábá Bátrá 88a, és a Rási ott; Mákot 24a, és Rási (ott) dibur hámátchil Ráv Száfrá, hogy száfráról azt mesélte, hogy valaki meg akart valamit venni tőle amikor a smát mondta, mivel imádkozott nem válaszolt. A vevő azt gondolta, hogy több pénzt akar érte, és többet ajánlott. Amikor Ráv Száfrá befejezte az imádságot, az eredeti áron megvette, a fenti szöveget alkalmazza rá a Talmud. És lásd Seiltut Deráv Áchá 36. Ez is egy versből (szöveg) ered (Zsoltárok 15:1-2) “Örökkévaló, ki időzhet sátorodban, ki lakhatik szent hegyeden? Aki gáncstalanságban jár, igazságot mível és igazat beszél szívében”61https://zsido.com/fejezetek/15/.

Az Orchot Cádikim arról írt;62Sáár Háemet dibur hámátchil hámáláchim. hogy még az álomban is maradjon az ember igazságos és ne álmodjon hamist.

De ettől eltérő a “mechuszár ámáná”.

A kötelesség, hogy valaki tartsa meg, amiben megegyezett mással, nem csak attól kötelező mert másként hazugságot mondan, hanem azért is tilos, mert másnak kárt okoz, más veszt tőle.63Ettől lehet kulá is lásd Birkát Ávráhám, Bábá Meciá 49a.
ועיין במשפט שלום הנ”ל שלמד מגמ’ בבכורות דאינו שייך לגבי נכרי.
És lásd Ben Jehojádá, Bábá Meciá 49a.

A Birkász Ávrohom,64Bábá Meciá 49a. Rási véleményéről65Mint említettem vita van a Talmudban ha meggondolhatja magát megegyezés után vagy nem (amikor nem adott pénzt), rási véleményében csak akkor van vita ha, valami megcserélődött, de ha mindig ugyanúgy maradt mindenki szerint ha meggondolja magát “mechuszár ámáná”nak tartják, és erre nem kell vers mert természetes. azt írta; hogy nem kell, hogy a szöveg letiltsa “döpsitá sekén ráuj linhog” azaz természetesen úgy kell viselkedni.


Talmudi Fogalmak Magyarul

  • 1
  • 2
    Lásd például Bábá Meciá jerusálmi 4:2, bávli 49b, és lásd Kidusin 28b. Több helyen is szerepel a Talmudban ez a logika.
  • 3
    Lásd kinjánim.
  • 4
    Elhúzta, vagy megemelte: két jelképes mozdulat, mely vásárlás szándékát jelenti.
  • 5
  • 6
    Például, több helyen a Szodoma és Gomora, és az Egyiptomiak büntetése is említve van, lásd például: Bábá Meciá 48a, és hasonlóan Rif Bábá Meciá 28b, és Sulchán Áruch, Chosen Mispát 204:4. És lásd Bábá Meciá 47b és Toszeftá Bábá Meciá 3:7, hogy csak az özönvizet említi. A mi seporá’s átok, meshol is jellemző, lásd például; Midrás Tánchumá, Bo 4, és Psiktá Rábáti 17.
  • 7
    Lásd például Sulchán Áruch, Chosen Mispát 204:4. És lásd Sut Máhárám Minc 101, hogy az ember nevét is megmondják az átokban “hu jifrá miploni ze…”.
  • 8
    Sulchán Áruch, Chosen Mispát 204(:4).
  • 9
    Lásd például; Bábá Meciá 49a-tól, és Sulchán Áruch, Chosen Mispát 198:15.
  • 10
    klál 63, 14.
  • 11
    Lásd például; Divré Geonim klál 63, 13 (és lásd 14).
  • 12
    Lásd például; Széfer Háchinuch 65:5 hogy a gyereknek ilyenkor nem kell átkot vállalni. És lásd Divré Geonim (az előző lábjegyzetben).
  • 13
    Lásd például; Kecot Háchosen 209:9.
  • 14
    Sulchán Áruch, Chosen Mispát 204:2.
  • 15
    Lásd például; Bábá Meciá 49a, a jeruzsálemi Talmudban is van szó a mechuszár ámánáról, lásd Bábá Meciá 2:4 (zárójelben)
  • 16
    Sulchán Áruch, Chosen Mispát 204:7.
  • 17
  • 18
    Bábá Meciá 48a. Lásd például Ri Misánc Sviit 10:9, hogy ez nem ugyanaz mint a mechuszár ámáná, de ez nem a gyakori álláspont, és lásd Sut Cemách Cedek, Jore Deá 345 (12). Lásd Sáár Joszef, szimánim 9, hogy hosszan írt erről, és lásd Ájin Zocher, álef; 88.
  • 19
    Sulchán Áruch, Chosen Mispát 204:8.
  • 20
    3Móz. 19:36.
  • 21
    Bábá Meciá végén 451, tsuvá. És lásd Meiri, Bábá Meciá 48a.
  • 22
  • 23
    Lásd például Kidusin 45b, Pszáchim 91a, és Bábá Meciá 106b. Fontos elmíteni, hogy olyan vélemény is megtalálható, amely nem tartja bűnnek hanem csak erkölcstelennek, például Rábénu Simson, Sviit 10:9.
  • 24
    Aki “nem úgy viselkedik mint a ‘néped’ (a zsidók), alapvetően meg szabad átkozni. Mivel a fenti vers azt mondja; “Izrael maradékát… nem beszélnek hazugságot”, ha valaki ezt megszakítja, meg szabad átkozni. Több olyan vélemény van, hogy a mechuszár ámáná is megszakítja ezt a szöveget, talán szerintük meg szabad átkozni. Lásd például; Sut Máhárám Minc 101, hogy azt mesélte, hogy a rabbi azt  mondta az előimádkozónak, hogy mindenki előtt azt mondja róla; hogy nem jó amit csinál, és ezt a verset idézze, hasonlóan magában is hasonló itéletet itélt egy ilyen történetben. A Rif véleményéről is azt írta hogy nem számít annak, hogy úgy viselkedik mint “ te néped”. És lásd Nmuké Joszef, Bábá Meciá 29a dibur hámátchil itmár (és azelőtt dibur hámátchil beosze).
    Josef Engel rabbi idézi (Giljoné Hásász Bábá Meciá 48b), hogy fordítva is találjuk; az van írva (Jálkut Simoni remez 919:4) hogy olyan prófétára hallgassatok aki nem úgy viselkedik mint a másik népek, hasonlóan a Talmudban (Ávodá Zárá 10b) arról van szó, hogy a észáv leszármazottainak is jut “az eljövendő világ”, csak annak nem aki úgy viselkedik mint az észáv (nem tudom, hogy az Észávnak miért pont a hazugság kötődik).
  • 25
    Lásd például; a fenti Máhárám Minc (Sut 101), a Máhárám nevében, és lásd Jore Deá 264 Bét Joszef 6, Táz 5, Sách 7, a “rám” (máhárám) nevében. És lásd Mispát Sálom szimán 204 szeif 11-en, hogy  bíróságnak meg kell ezt akadályoznia, és úgy nevezni hogy “ávárján”. Fondtos említeni hogy nem mindenki ért ezzel egyet, lásd például Sitá Mekubecet, bábá Meciá 49a dibur hámátchil od.
  • 26
    Lásd Nmuké Joszef, Bábá Meciá 29a dibur hámátchil itmár (és Sut Bcél háchochmá, Vol. 5, 159:1).
  • 27
  • 28
    Lásd; Sut Háros klál 102, 10. De lásd Sut Máhárám Sik, Jore Deá 306.
  • 29
  • 30
    Lásd például; Mispát Sálom szimán 190 szeif 7-en, és hogy mit mond  Bách nevében, és lásd Sut Chátám Szofer, Chosen Mispát 102, hogy mondhatj azt, hogy “kim li”.
  • 31
    Lásd Tur/Sulchán Áruch és kommentárjai, Chosen Mispát 204.
  • 32
  • 33
  • 34
    Bábá Kámá 71a-tól.
  • 35
    ראה שואל ומשיב (מהדורא רביעאה ג׳, ל״ט) ועוד שדימו זה לזה.
  • 36
    Lásd lábjegyzet 24 és 25.
  • 37
  • 38
    Sut 101. Tehát; ha meg lehet (meg kell) átkozni azt, aki mi seporás vagy mechuszár ámánás bűnt követ el, bizonyos hogy ez olyanra is vonatkozik aki jödé sámájimos bűnt követett el.
  • 39
    Erre sok forrás van; lásd például Mispát Sálom szimán 204 elején, hogy bár sámájimos kötelességbe érvényes a tfiszá, mi seporában nem, és Divré Szofrim klál 63, 4, és lásd Or Hácáfun, brésit 20.
  • 40
    Lásd Pniné Háláchá, likutim II, 2:9.
  • 41
    Lásd például; Bét Joszef, Jore Deá 264:6.
  • 42
    Sut Igrot Mose Vol 4, Chosen Mispát 58, lásd ott, hogy arról is ír, ha van-e fontos ok rá, hogy visszalépjen.
  • 43
    Lásd Sitá Mekubecet, Bábá Meciá 48a hogy azért említi az egyiptomiakat, mert ugyanazt a bűnt követték el (és a özönvízről hasonlót ír mint a Meiri:), és hasonlóan lásd a Meirit (ott) aki mások közt úgy magyarázza, hogy olyan bűnöket követtek el, melyeket nem lehet szabályozni, vagy nincsenek konkrét megtiltva, ami hasonló ahhoz aki visszalép. Eltérően lásd; Chánukát Hátorá 119, és Kli Chemdá, Noách 4.
  • 44
    Lásd például Sné Luchot Hábrit, “Torá Sebichtáv” Ki Técé. Torá Or (háré).
  • 45
    Lásd Mispát Sálom 204 (szeif 11-en) hogy talán szegény emberre nem vonatkozik a mechuszár ámáná. Ugyanígy mechuszár ámáná törvényében, akár lényegesen megváltozott a szituáció, tilos visszalépni szegény embertől.
    ועיין בנמק”י בב”מ הנ”ל ד”ה ובמתנה דהביא הך מירושלמי (בב”מ ד:ב) דנעשה נדר. ועיין בשו”ת צ”צ יו”ד סי’ שמ”ה.
  • 46
    Lásd például; Chidusé Háritvá, Kidusin 28b.
  • 47
  • 48
    Lásd Sut Soel Umésiv (máhádurá rviá 3:39), hogy bűnös tranzakcióból talán nincs átok ha visszalép.
  • 49
  • 50
    Lásd például, Meiri Bábá Meciá 48a, és lásd az előző lábjegyzetet.
  • 51
    More Nvuchim Vol. 3, 17.
  • 52
    A Tel Aviv fordításban a természet van írva, de az Ibn Tibun fordításában az ész.
  • 53
  • 54
    536.
  • 55
  • 56
  • 57
    Többek közt lásd Hegjonot El Ámi, Vol 2, Noách 2:5, és Or Hácáfun, brésit 20, hogy így magyarázzák a “mi seporá”t. És lásd Jerusálmi Bábá Meciá 2:4.
  • 58
  • 59
  • 60
    Lásd például; Bábá Bátrá 88a, és a Rási ott; Mákot 24a, és Rási (ott) dibur hámátchil Ráv Száfrá, hogy száfráról azt mesélte, hogy valaki meg akart valamit venni tőle amikor a smát mondta, mivel imádkozott nem válaszolt. A vevő azt gondolta, hogy több pénzt akar érte, és többet ajánlott. Amikor Ráv Száfrá befejezte az imádságot, az eredeti áron megvette, a fenti szöveget alkalmazza rá a Talmud. És lásd Seiltut Deráv Áchá 36.
  • 61
  • 62
    Sáár Háemet dibur hámátchil hámáláchim.
  • 63
    Ettől lehet kulá is lásd Birkát Ávráhám, Bábá Meciá 49a.
    ועיין במשפט שלום הנ”ל שלמד מגמ’ בבכורות דאינו שייך לגבי נכרי.
    És lásd Ben Jehojádá, Bábá Meciá 49a.
  • 64
    Bábá Meciá 49a.
  • 65
    Mint említettem vita van a Talmudban ha meggondolhatja magát megegyezés után vagy nem (amikor nem adott pénzt), rási véleményében csak akkor van vita ha, valami megcserélődött, de ha mindig ugyanúgy maradt mindenki szerint ha meggondolja magát “mechuszár ámáná”nak tartják, és erre nem kell vers mert természetes.