בס”ד

Gávró és chefcó¹ – גברא/חפצה

A gávrónak és chefcónak több jelentése van, ebben a cikkben csak egy specifikus megkülönböztetésről van szó.

Lehetséges, hogy más nézőpontból is vizsgálható egy dolog, ezek ontológiai megkülönböztetések és meghatározások, el lehet őket magyarázni és meg lehet őket érteni. Egy klasszikus példa a talmudi és jesivai fogalomtárból. A “gávró” a cselekedet és cselekvő szemszögéből indul. Például, “ne edd meg a disznóhúst”. A “cheftzó” pedig a tárgy “nézőpontjára” vonatkozik (vagyis az amire a cselekedet hat). Például, “a disznóhús nem kóser”.

Egy jó példa erre az objektív és szubjektív. A méreg alanyként objektíve rossz, mivel megöli azt, aki megeszi, inkább azt mondanám hogy a méreg “nem ehető”, mint azt, hogy “nem lehet megenni”. De ha valami gusztustalan, inkább azt mondanám “hogy nem lehet megenni” nem pedig, hogy “az étel nem ehető”. Valójában mind a kettőt lehet mindkettőről mondani, mert ugyanaz a jelentése, de ha az ételnek tulajdonsága az ehetetlensége, logikus a “nem ehető” kifejezés, ha pedig az embernek gusztustalan nem az ételnek tulajdonsága, hanem az emberi ehető-képességi hiánya. Logikusabb a “nem lehet megenni” vagy “nem tudja megenni” kifejezés. Így van a micvákkal. Van olyan törvény amely a tárgyra vonatkozik, a tárgy van letiltva az embernek, és van amikor az ember van eltiltva a tárgytól. Valójában ugyanaz a kettő, csak két más nézőpontból tekintve.

A gávró arámiul azt jelenti hogy ember, chefcó pedig azt, hogy tárgy. Ha valami gávró az az emberre vonatkozó törvény vagy érvény, ha pedig chefcó az, amire a törvény hat.

A Talmudban

A Talmudban általában kétféle kötelezettség-vállalás létezik. Valakinek megígérni, hogy valamit megtesz vagy nem, két módon lehet; a két módot héberül úgy nevezik hogy “svuá” és “néder”.

A Talmud.² elmagyarázza a különbséget a kettő közt, “néderben, magát a dolgot tiltja önmagára nézve, svuában pedig önmagát tiltja le a tárgytól.” Ha valaki azt mondja, hogy “ez az étel nekem tilos vagy legyen tilos, úgy mint egy áldozat” az “néder”, amikor az ember azt mondja hogy “én, magamat letiltom erről az ételről”, vagy “nem fogom megenni ezt az ételt” az svuá.

Ez a klasszikus és eredeti gávró/chefcó eltérés. Lehet úgy fogalmazni hogy az ember nézőpontjából látjuk, hogy “neki tilos megenni”, de lehet az étel “nézőpontjából” is látni hogy “az étel nem ehető”, vagyis nem kóser.³

Ha valaki megígéri hogy valakivel beszélni fog, és aztán letiltja a száját attól hogy beszéljen vele, megint az első igéretben magát kötelezte meg svuában, a másodikban pedig néderes fogadalmat tett, vagyis a dolog nézőpontjából tiltotta le, és a száj val letíltva nem pedig az ember, de ez mégis nem teljesen a klasszikus gávró és chefcó.

Sok halachikus eltérés van a néder és a svuá közt, a fenti megkülönböztetés miatt. Például, ha valaki olyan fogadalmat tesz, ami a micva megszakítását ígéri, vagy olyat fogad meg, ami már úgyis kötelező. Például:

Ha valaki azt mondja hogy “én nem fogom magamra kötni (ezt) a tfilint”, nem egy érvényes fogadalom, mivel a micva megszakítását ígérte. De ha azt mondaná, hogy a tfilin önmagában tiltott a fogadalomtevőnek (néder), akkor érvényes a fogadalom. Ugyanígy nem lehet svuás fogadalmat tenni, hogy nem fog disznóhúst enni, mivel már úgyis tilos az evése. Ha valaki ilyen fogadalmat tesz és aztán disznóhúst eszik, csak egyetlen bűnt követ el, a fogadalom-megszakítási bűnt nem. Ha pedig a disznóhús van önmagában tiltva (néder) érvényes a fogadalom, mivel néderes fogadalom akár bűnre is hat, és ha aztán megeszi a disznóhúst két bűnt követett el.

Ez a halachikus eltérés logikus is, mivel köteles tfilint rakni, nem tudja magát kizárni a tfilin felrakásából. De ha a tfilint tiltja le, az érvényes, mivel a tfilinnek nincsen “kötelezettsége”, hogy rá legyen rakva.

Korbán

A néder fogadalma olyan, mint a korbán azaz áldozat. A Misna (Nedárim 1:4) arról beszél, hogy mi számít jogosnak a néder fogadalom-vállalásához, például: ha valaki meg akarja magának tiltani, hogy elvegye vagy hasznot húzzon barátja tulajdonából, és azt mondja: “barátom dolgai legyenek nekem olyanok mint az áldozat” jogos néderről beszélünk, és barátja dolgai “tilosak”:

Ha valaki azt mondja: Ez korbán, Ez olá (égő áldozat), ez vétek áldozat, ez hála áldozat, ez béke áldozat, – mindezt tilos ennem nálad. Rabbi Jehuda megengedi. A korbán, mint korbán, vagy (egyszerűen) korbán. Vagy legyen korbán, amit nem eszem a tiédből. Rabbi Meir megtiltja. Ha valaki azt mondja a társának: legyen konám (korbán) a szám, amely hozzád beszél, vagy a kezem, amely neked dolgozik, vagy a lábam, amely veled sétál, tilos.
Következtetni lehet hogy a korbán fogyasztása is chefcós letiltás, mivel a néder, ami olyan, mint a korbán, chefcós módon van letiltva.⁴

Következtetni lehet hogy a korbán fogyasztása is chefcós letiltás, mivel a néder, ami olyan, mint a korbán, chefcós módon van letiltva.⁵

Cicesz: chovát máná és chovát gávró

A Talmudban⁶ a “chovát máná” a ruhadarab “kötelessége”, vagy “chovát gávró” az emberé. Tehát a cicesz “micvája”, vajon a ruhának parancsolja e (hogy a ruhán legyen cicesz), vagy az ember kötelessége, hogy amikor ezt a ruhát viseli, kössön rá ciceszt (és hogy anélkül ne hordja.⁷) Ha “a ruha obligációja”, akár a dobozban van, és ott marad, kell rá ciceszt kötni. De ha “az ember obligációja” akkor csak abban az esetben köteles, hogy ciceszt kössön, ha hordani akarja a ruhát.

A Talmud azokat a szavakat használta hogy “gávró” vagyis “ember” és “monó” vagyis ruha, ami azonos a “chefcó”val vagyis tárggyal, mivel a ruha a micva tárgya. Logikus, hogy a Talmud ezeket a szavakat választotta a megkülönböztetésre, de azért nem teljesen olyan, mint a klasszikus és modern “gávró és chefcó” megkülönböztetés. Itt nem két nézőpontból látják ugyanazt, és nem egy absztrakt ontológiai nézőpontbeli eltérésről van szó , hanem a micva meghatározásának kétféle felfogásáról. De azért megtalálható a klasszikus gávró/chefcó megkülönböztetés is.

Akár elfogadjuk, hogy a cicesz “chovát gávró”, vagyis “az ember obligációja”, és csak akkor micva a kötése, ha hordja. Két módon lehet mégis látni. Gávrós módon, hogy az embernek micva ciceszt ruhára rakni (amikor hordja),⁸ vagy hogy az embernek micva hordani (ha rá van kötve a cicesz).⁹ De lehet chefcós módon is látni: a ruhának “dolga”, hogy ciceszje legyen, amikor hordják. A különbség a kettő között rejlik, vagyis ha valaki hordja a ruhát, vagy ha a ruha hordva van, már inkább a klasszikus “gávró” és “chefcó” megkülönböztetés. Valójában, ha valaki ruhát hord, lehet úgy látni hogy a ruhát az ember hordja, ami a cselekvő és cselekvés nézőpontjából indul, vagyis “gávró”, de lehet úgy is látni, hogy a ruha hordva van, ami pedig a “dolog” nézőpontjából indul vagyis “chefcó”.

A Szolovejcsik rabbi magyarázta,¹⁰ hogy igazán mindkét nézőpont igaz. A cicesz parancsolatában a cicesz hordásában is van micva, de van olyan obligáció is, hogy a ruhában legyen cicesz, és ez a “kötelezettség a ruháé”, de csak akkor “köteles” a ruha “hordani” ciceszt, amikor viselik.¹¹

A hanukai gyertyák

A Talmudban¹² a hanukai gyertyagyújtás-micva meghatározásában vita van arról; “a gyújtás teszi-e micvát” vagy pedig ”az állítás”, azaz, miben teljesül a micva abban-e hogy a gyertyát meggyújtjuk, vagy abban, hogy a helyén tartja¹³ a gyertyát (miután meggyújtotta).¹⁴ Vagyis micva-e a gyújtás önmagában, vagy pedig nem a gyújtás a micva, hanem az, hogy a gyújtás után a gyertya égve marad. Ezt is meg lehet érteni gávrós és chefcós módon; a vita lényege abban van, hogy a gyújtás önmagában micva-e, vagy abban hogy a gyertya meg lett gyújtva. A cselekvő és cselekedet nézőpontjából, micva hanukai gyertyát gyújtani, de a dolog vagyis a gyertya “nézőpontjából” az a micva, hogy a gyertya meg van-e gyújtva.¹⁵

Halachikus eltérések is vannak a két nézőpont között, például az áldás szövegében. Ha a micva a gyertyagyújtás, akkor azt mondjuk hogy “lehádlik nér sel chánuka” vagyis az istent megáldjuk, hogy megparancsolta nekünk hogy gyújtsuk meg a hanukai gyertyát. De ha a micva nem a gyújtás hanem az, hogy meglegyen gyújtva, más szöveg kell az áldáshoz.¹⁶

A szentélyi menóra

Attól, hogy hanukakor a micva esetleg az ember obligációja, nem pedig a gyertyáé, a szentélyi menorához nem kötődik. Van aki Rámbám véleményéről azt mondja, hogy a szentélyi gyújtás nem a gyújtó obligációja, hanem a gyertyának kellett gyújtva lennie. Megint gávró és chefcó megkülönböztetés van, a szentélyi gyújtás és a hanukai gyertya gyújtás között: a hanukai gyertyákat micva meggyújtani, de a szentély menoráját nem volt micva meggyújtani, hanem az volt a micva, hogy a menóra meg legyen gyújtva.¹⁷

Chóvát bétá vagy chovát gávró

Mint a cicesz micvában másfajta gávró és chefcó van, az hogy mire hat a parancsolat, a ruhára vagy az emberre. Ilyen gávró és chefcó található a hanuka-gyertya gyújtásánál is.

Érdekes kérdés¹⁸ a hanukai gyertyagyújtás kötelessége; hogy “chovát gávró”-e, vagy “chovát bétá”, (azaz “az ember obligációja”, vagy “a ház obligációja”,) azaz, ha az embernek van kötelezettsége otthon gyertyát gyújtani -ez az ember nézőpontjából indul, vagy a háznak kell, hogy a gyújtás cselekvése benne játszódjon le, ami a ház nézőpontjából indul. Mint ciceszben ez nem pont ugyanaz, mint a klasszikus gávró és chefcós megkülönböztetés, de azért hasonló hozzá.¹⁹

Dávár ácher gárám lá

A Talmud²⁰ megkülönbözteti a tevelt és a mükcét.
A Tevel:

Olyan termény, amelyből a kohéni járandóságokat (trumá) és a többi tizedet (máászrot) még nem különítették el, vagy olyan tészta, amelyből a hálát még nem választották le. A Tóra megtiltja a tevel fogyasztását.²¹

Mükce:

Azt jelenti, hogy ha valamely tárgy használatáról bármilyen okból lemondtunk a szombati napra: az “Mükce”. Magyarul: elkülönítve; azt nem szabad szombaton megmozgatni.²²

Ahhoz, hogy valamit a szentélyben áldozatként lehessen bemutatni, vagy akár csak, hogy része lehessen az áldozatnak, feltétele, hogy zsidó számára kóser és ehető legyen. Ha nem elég kóser az étel, hogy meg lehessen enni, akkor a mizbéachra vagyis az oltárra sem elég kóser. A Talmud írja, hogy ha valami tevel nem lehet a mizbéáchra rakni, mivel nem lehet megenni, de a mükcét rá lehet rakni az oltára, bár nem szabad megenni.

Magyarázza a Talmud, hogy ez azért van, mert a tevel “önmagában” tilos, de a mükce az “más okból” tilos. Tilos áldozatnak hozni olyan ételt, ha az ehetés tilalmát az étel maga okozta. A Talmud szavaiban “gufó gorám lo” vagyis saját maga okozta, és nem valami más. A tevel mivel önmagában tilos, kósertalansága miatt nem lehet áldozatként hozni, de a mükcét, mivel önmagában kóser, és csak más dolog okozta a tilalmát, nem zárja ki az áldozatból az, hogy nem lehet meglenni. Látszólag a Talmud egy gávró és chefcó megkülönböztetéssel próbálkozik: a tevel önmagában tilos, és ettől nem ehető az étel, a mükcés étel amit tilos megenni, mivel szombaton le kell róla mondani, az étel önmagában nem tilos, csakhogy az embernek tilos megennie. Megint érthető, hogy gávró és chefcó megkülönböztetésre vonatkozik, ha az étel tilos, vagy ha az embernek tilos megennie, más szavakkal úgy is lehet ezt kifejezni, hogy az ember eszik, vagy az étel van elfogyasztva.²³

Talmudi Fogalmak Magyarul

1
Illetve gávrá és chefcá
2
Nedárim 2b.
3
Svuában is van gávrós és chefcós alkotóelem, miután megígéri hogy nem fog valamit megenni két halachikus következtetése van ha megeszi, az hogy megette ami egy gávrós letiltás, de az is hogy a szava hamissá vált, ami pedig chefcós, megevése hamissá váltja fogadalmát és ígéretét. Az ételben van letiltott rész hogy hamissá váltja fogadalmát, és az embernek is van letiltása hogy az ételt tilos megenni.

Ha valaki megígéri hogy valakivel beszélni fog, és aztán letiltja a száját attól hogy beszéljen vele, megint az első igéretben magát kötelezte meg svuában, a másodikban pedig néderes fogadalmat tett, vagyis a dolog nézőpontjából tiltotta le, és a száj val letíltva nem pedig az ember, de ez mégis nem teljesen a klasszikus gávró és chefcó.
4
https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/misna-magyarul-nedarim-1.
5
Lásd Sut Ávné Nézer 37:4.
6
Menáchot 41a.
7
Lásd Mordecháj, Menáchot végén (háláchot ketánot) 944 תתקמד. Ez egy nagy téma lásd például Ászvon Deorájtá 11. A gávró és chefcó megértéséért, lényegtelen ha a cicesz micvája, parancsolat magárakötni, vagy tilalom hogy ne hordja kötés nélkül.
8
https://minchasasher.com/shiur/%D7%A9%D7%9C%D7%97/%D7%9E%D7%A6%D7%95%D7%95%D7%AA-%D7%A6%D7%99%D7%A6%D7%99%D7%AA-%D7%97%D7%95%D7%91%D7%AA-%D7%92%D7%91%D7%A8%D7%90-%D7%95%D7%97%D7%95%D7%91%D7%AA-%D7%98%D7%9C%D7%99%D7%AA-%D7%AA%D7%A9%D7%A2%D7%94/
9
Lásd, Siurim Lözécher Ábó Mari, kilájim böcicisz. p. 231.
10
Lásd, Siurim Lözécher Ábó Mari, kilájim böcicisz. p. 231.
11
Nagyon sokszor van, hogy egy micvában ez a két nézőpont van, sok rabbi még a Szolovejcsik rabbi előtt ilyeneket mondtak de ilyet sokszor láttam az ő írásaiban, például: a korbán evésének a micvájában, két rész van, az hogy megegye, és hogy meglegyen evve (általa), Resimát Siurimban (Bráchot 2a) a lábjegyzetben, a (Szolovécsik) rabbi nevében.
12
Sábesz 22b-től.
13
Ez a vélemény szerint köteles hogy le rakja a gyertyát, és nem elég hogy magától ott marad, de a gyújtás szempontjából az a lényeg hogy égve tartja. Ez hasonló a vita a talmudban ha “kávtá zákuk lá” azaz ha meggyújtotta és kiment ha megint újra kell gyújtani; ha a gyújtás teszi a micvát, akár egyből kialudt, már elvégezte a micvát amikor meggyújtotta, de ha a rakás teszi a micvát, ujra kell gyújtani (hogy égjen tovább), mivel az hogy ég miután meglett gyújtva is fontos, (nem csak a meggyújtás cselekvése). Lásd moádé háráv, siur böszugját chánuka, hogy a chanukai gyújtásban a lényeges a gyújtás cselekvése és nem hogy gyújtva legyen (és égve maradjon), ezért szabad a fényt élvezni (mivel már elvégezte a micvát), és ugyan ezért nem kell újra gyújtani. De ha a micva abban teljesül, hogy meglett gyújtva, és ég, ha kiment újra kell gyújtani, és ugyanígy, tilos élvezni amíg ég. És lásd szfát emet sábát 21b.
14
Lásd például rásbó sabesz 22b, van aki szerint nem kell hogy utána lerakja hanem az azelőtti rakás is elég, lásd például rási ott.
15
Ezt a cháim szolovécsik rabbi nevében mondják, én nem néztem utána. De azért sokkal korábbi források vannak erre, lásd például toefet hárém 401, hogy úgy látszik ő is így értette. És lásd cofnát páánéách bámidbór 8:3, és hár cvi, orách chájim 140.
16
Több halachikus eltérés van, például a talmudban ugyanott egy másik eltérést is hoz, ha egy gyerek aki nem köteles gyújtani gyújthat e másnak; ha a gyújtás önmagában nem micva, és csak meg kell hogy legyen gyújtva, akkor nem feltételes hogy a gyújtó köteless legyen a micvában, ahhoz hogy másoknak gyújthasson.
17
Lásd például cofnát páánéách, bámidór 8:3, és chidusé rábénu cháim hálévi, biás hámikdós 9.
18
Lásd például szfát emet sábát 21b, dibur hámátchil tánu rábánán micvát chánuka.
19
Ez inkább olyan mint amikor valaki autót vesz és megkérdezi az eladót ha a garancia az autón van vagy az emberen, itt is lehet a gávró és chefcó kifejezést használni, úgy mint a ciceszben a gávró és chefcó frazeológiát használják elmagyarázni a kétséget, ha az ember vagy a cicesz kötelessége, vagy a hanuka gyertyánál, ezt a kifejezést használják “a ház” vagy “az ember kötelessége” (a kétségbeesés elmagyarázásában), sok ilyen gávró és chefcó van, például izrael földjében élni és meghódítani micva az embernek, de van micva ami a földre vonatkozik, hogy legyenek rajta, ugyanígy mezuzával, ha a micva az emberre vonó-e, hogy rakjon mezuzát a házára, vagy a ház micvája hogy legyen rajta mezuza (amit a lakó felrakot). De ez nem pont ugyanaz mint a klasszikus gávró és chefcó, ahol ugyanazt a dolgot, a fenti két nézőpontból lehet megérteni vagy megkülönböztetni.
20
Pszáchim 48a.
21
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Talmud_2/?pg=463&layout=s
22
https://mazsihisz.hu/a-zsidosagrol/judaizmus/torvenyek/mukce
23
Lásd dárké mose, derech hákódes 1:1, nem pont ilyen gávró és chefcós módon értette, szerinte bonyolultabb egy kicsit, és akár valami gávrós letiltás, az oka lehet attól még saját okozatos, vagy más okozatos, de a tilalom attól ígyis úgyis gávrós, és a tevel sincsen letiltva önmagában, hanem csak az embernek tilos megennie, de az oka magától van.

Olvass!

1. Talmudi Fogalmak

Talmudi Fogalmak Magyarul

Talmudi Fogalmak Magyarul

Gávró és Chefcó

Talmudi Fogalmak Magyarul

Olvass!

Táromet

Mákin Veonsin Selo Min Hádin

Gólem Gyilkolás

Diné Sámájim

Mi Seporá Midor Hámábul

Kinjánim