בס”ד
Derábánán és deorájtá – rabbinikus és biblikus – דרבנן ודאורייתא
A rabbik által meghatározott vagy alkotott törvények és szabályok rabbinikusak, és “derábánán“-nak nevezik azokat. A törvények és a szabályok, amelyeket Isten Mózes öt könyvében parancsolt, biblikusak, és “deorájtá” néven ismertek.
Jelentős megkülönböztetés létezik a két parancsolattípus között.
Száfék deorájtá lechumrá – száfék derábánán lekulá1Lásd Szféká Deorájtá & Száfék Derábánán
Halachikus kétség esetén, ha valaki bizonytalan abban, hogy egy tevékenység elvégzése megengedett-e vagy sem, és ez a kétség a biblikus törvényeket érinti, szigorúan kell eljárni. Tehát, ha a bizonytalanságból adódó nem kívánt lehetőség a valóságos, és ez biblikus bűnbeesést eredményezne, tilos a kívánt cselekvést végrehajtani, még akkor is, ha nem biztos abban, hogy a bűnbeesést követné el. Ha a kétség rabbinikus törvényeket érint, akkor viszont lazábban lehet eljárni. A kívánt cselekvés megengedett, bár nem bizonyos, hogy nem fog valamilyen bűnt elkövetni.2Lásd száfék deorájtá lechumrá – száfék derábánán lekulá
Például, ha valaki előtt van egy tojás, és kétséges, hogy az kóser-e vagy sem, akkor a halachikus kérdéssel kell szembenéznie: ha a bizonytalansága arra irányul, hogy az egyik csirke nem kóser, és talán a tojás tőle származik, akkor még a bizonytalanság állapotában is tilos lenne a tojást elfogyasztani.3Lásd például Sulchán Áruch Jore Dea 86:3 és lásd Táz ott. Ennek oka az, hogy ha a tojás valóban nem kóser csirkéből származik, az biblikus szinten tiltott lenne. De ha a tojás tilalma csak rabbinikus lenne (például ha a csirke csak rabbinikusan lenne tiltva), akkor még a bizonytalanság állapotában is elfogyasztható lenne.
Ugyanígy, ha két rabbi között vita van: biblikus törvényt illetően, a szigorúbb véleményt kell követni, de rabbinikus törvényben megengedőbb vélemény is lehet.4Lásd, Ávodá Zárá 7a. És lásd Sulchán Áruch Chosen Mispát 25, ez sokkal bonyolultabb mint egy szabály, sok más szabályt is figyelemben kell venni.
Kol seejno mechujáv bádávár, ejno moci esz horábim jödé chovátám
Az embernek vannak olyan micvái, amelyeket magában kell elvégeznie, másokat pedig más által is teljesíthet. Például, a sófár-fújás micva teljesítésére nincs szükség arra, hogy az ember maga fújja a sófárt; elegendő a sófár-fújjót Hasonlóan, a Megila (olvasás) micvájában is, elég más olvasását meghallgatni. Mindazonáltal, ha valaki más által kívánja teljesíteni kötelezettségét, jogosan kell eljárnia. Fontos megjegyezni, hogy nem mindenki fújhatja a sófárt, és nem mindenki olvashatja fel a Megilát. Feltételezés, hogy az, aki megteszi, szintén köteles. Például, feltételezés van arra, hogy az, aki másnak fújja a sófárt, zsidó, és köteles sófárt fújni (vagy hallani). A Misna, Ros Hásánában (3:8) írja: “Így szól a szabály: aki nem köteles teljesíteni, mások se teljesíthetnek általa”.5https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/misna-magyarul-ros-hasana-3
Az asztali áldást elmondani az evés után “biblikus” micva. A Misnában (Bráchot 3:3) írva van:
“Asszonyok, rabszolgák és kiskorúak nem mondanak smát, valamint imaszíjjal sem imádkoznak. De az ámidá, a mezuzá és az ételáldás számukra is kötelező.”6https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/misna-magyarul-3
Nőnek is kötelező az asztali áldást elmondani. Erről a Talmud7Lásd Bráchot 20b. azt kérdezi: “Násim bbirkát hámázon deorájtá o derábánán?” vagyis “A nők kötelessége az asztali áldásban, biblikus vagy rabbinikus?” Miért fontos ez? – folytatja a Talmud -, tehát mi a halachikus következménye annak, hogy rabbinikus vagy biblikus? Erre a Talmud azt mondja: ha a nőnek is biblikus a kötelessége, másnak (vagyis férfinek) is olvashatja. Férfi kötelessége biblikus, és mint a sófár micvájában, más elmondhatja helyében, neki csak meghallgatni kell, és az áment követően elmondani. Ha a nő kötelessége is biblikus, akkor tőle is meghallgatható (férfi számára). De ha csak rabbinikus, a férfinek magában el kell mondania (vagy más férfitől meghallgathatja). Mint a fenti Misnában: “aki nem köteles teljesíteni, mások se teljesíthetnek általa”, ha a nő biblikusan nem köteles, nem teljesítheti általa a férfi kötelezettségét, aki biblikusan köteles.
Rabbinikus bűn következménye eltérő a biblikus bűn következményétől:
Pászul leedut derábánán
Aki vétkezik, az nem minősül kóser tanúnak. Klaszikus példa erre, a Misna Szánhedrinben (3:3):
“A tanúskodásra alkalmatlan emberek: Aki dobókockával játszik, aki kamatra kölcsönöz, aki galambversenyeket rendez, aki a szombatév termékével kereskedik.”8https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/a-harom-biro-misna-magyarul-szanhedrin-3
HaHa valaki rabbinikus bűnt követett el, akkor csak rabbinikusan “tréfli” (értéktelen) a tanúságtétele,9Lásd például Sulchán Áruch, Chosen Mispát 34:3. de ha biblikusan vétkezett, biblikusan sem lehet elfogadni a tanúságtételét. Például a Rámbám (válás szabályai 12:17) írja:
“hasonló törvények vonatkoznak arra a személyre is, akit a szentírás törvénye a bűn elkövetése miatt kizárt a tanúságból. Ha egy nő számára tesz tanúvallomást; mondván, hogy annak férje meghalt, szavát nem fogadják el. Ha ezeket a kijelentéseket egy beszélgetés során teszi szavát elfogadják mert nem tekintik egy nem zsidónál kevesebbnek. Ezzel szemben az, aki rabbinikus törvényt tagad meg, tanúvallomást tehet egy nő férjének haláláról.”10Magyarul itt lehet meghallgatni: https://youtu.be/QC1PEQQmyJg?t=697
Nő újraházasodásához szükség van bizonyítékra, vagy válásra, illetve a férj halálára. Ha a férj halálát csak biblikusan elfogadható tanúval tudjuk bizonyítani, az már elegendő a nő újraházasodásához. Tehát, ha olyan tanú áll rendelkezésre, aki csak biblikusan elfogadható, és az alapján bizonyítható a férj halála, akkor a nő újra férjhez mehet, bár a tanúságtétel rabbinikusan nem fogadható el.11Lásd mit mondott a Ráv Menáse a Talmudban, Jevamot 25a-b.
Kápárá leiszur derábánán
A Netivot Hámispát (Chosen Mispát 234:3) előáll egy innovatív véleménnyel, mely szerint csak azokért a véletlenszerű vétkezésekért kell “kápárá”, azaz “engesztelés”, ami biblikus szintű. Rabbinikus bűn esetén, ha az szándéktalanul történt, nem szükséges.
Rabbik ezt így magyarázták: a biblikus tilalom tiltottá teszi az adott tárgyat. Például, a disznóhús, mivel tilalma biblikus, önmagában “nem kóser”. Azonban a rabbik nem változtathatják meg az ételt, hogy “nem kóserré” váljon, inkább az embernek tilthatják az evését. Tehát a rabbinikusan tiltott étel esetén, bár az embernek tilos megenni, az étel önmagában nincs megtiltva. Ezek alapján arra lehet következtetni, hogy a véletlenszerű fogyasztása nem bűnös, míg a biblikusan tiltott étel véletlen fogyasztása az.12Lásd például, Sut Torát Cheszed 31:5. És lásd Ászvon Deorájtá 10.
A rabbik saját törvényeikre feltételeket és meghatározásokat állítottak fel. Ez teszi lehetővé a halachikus eltérést a rabbinikus és biblikus szabályok között.
Kách hitnu
Amikor a rabbik új törvényt hoztak, előfordulhatott, hogy eleve beiktatták a lehetőségét annak, hogy egy későbbi szánhedrin (zsidó bíróság) felülvizsgálhassa és esetleg eltörölje azt.
Rendszerint, nem lehet egy korábbi szánhedrin törvényeit hatályon kívül helyezni. A Misna (Edujot 1:5) így szól:
“Egyik bíróság sem tekinthet el a másik döntésétől, csak akkor, ha számban és bölcsességben felette áll. Ha csak számban vagy csak bölcsességben áll a másik felett, az nem elég, mind számban és mind bölcsességben felette kell álljon.”13A Misna fordítása: https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/tanusagok-misna-magyarul-edujot-1
A bíróságnak el kell fogadnia a korábbi rabbik vagy bíróságok állításait. (Csak akkor lehet megszüntetni egy meglévő szabályt, ha az új bíróság nagyobb és bölcsebb, mint az, aki eredetileg megalkotta azt.14Lásd Dávár Seneeszár B’minján.) Ám ha az eredeti állításban előre rögzítették, hogy szükség esetén megszüntethető lesz, akkor még egy kisebb és kevésbé bölcsebb bíróság is jogosult ezt a döntést meghozni.
Az askenázi zsidóknál hagyományosan tilos volt a “kitniot” vagyis a hüvelyesek fogyasztása pészáchkor.15Erről lásd: https://zsido.com/mi-az-a-kitniot/ Európában, a zsidó közösségek anyagi nehézségei miatt megkérdőjelezték ezt a hagyományt, és azt akarták, hogy eltöröljék. A rabbik között nagy és érdekes vita alakult ki arról, hogy lehetséges-e ezt megtenni. Az egyik fő akadályt az jelentette, hogy a tilalmat korábbi rabbik állították fel, és úgy vélték, hogy talán nem lehet egyszerűen megszüntetni. Slomo Kluger rabbi egy érdekes véleményt osztott meg erről:16Chochmát Slomo, Orách Chájim 453:1. És lásd Sut Misptej Uziel, vol. 1, Orách Chájim 14, hogy ilyet ír, de szerinte szokásról nem lehet azt mondani, hogy feltétellel állították.
Lehetséges, hogy amikor a rabbik létrehozták ezt a szokást, előre látták annak megszüntetésének lehetőségét, ha szükség lesz rá. Csak akkor nem lehet meglévő állítást megszüntetni, ha a törvény, szabály vagy szokás alapszabályába nem volt beírva a megszüntetés lehetősége. Mivel nem tudjuk, hogy a “kitniot” tilalma esetén be volt-e írva a megszüntetés lehetősége, kétséges annak lehetősége. És mivel a “kitniot” tilalma nem biblikus eredetű, bizonytalanságból adódóan nincs is megtiltva.17A cikkíró fordítása héberből.
A “kách hisznu” azaz “ilyen feltétellel állították eleve”, gyakori talmudi fogalom.18Lásd például Moed Kátán 3b.
A rabbinikus törvényekkel kapcsolatos esetekben gyakran kevésbé szigorúak a szabályok. Például, rabbinikus törvény esetén:
Gyerekek tanúskodását is elfogadjuk, és nem szükséges hozzá két kóser tanú19Lásd például Sulchán Áruch, Chosen Mispát 35.(ez eltér a biblikus szabályoktól, ahol kóser tanúkra van szükség). Vannak olyan helyzetek, amikor megengedett a rabbinikus törvény megszegése, ha nagy szükség van rá,20Van az hogy nehéz vagy fáj, és ilyen helyzetbe nem tiltották meg “bemákom cáár lo gázru, lásd erre például a Rámó, Sulchán Áruch, Orách Chájim 317:1. főleg, ha van olyan vélemény, amely eleve engedélyezi.21Ha pénzt fog veszíteni, vagy nagy szüksége van rá, egyetérthet kisebbségi véleménnyel bár általába nem követjük azt a véleményt, ha rabbinikus a lehetőséges bűn lásd Sziftej Kohen, Jore Deá 242:68. Ha valakit rendkívül kényelmetlen helyzetbe hozna egy rabbinikus tilalom, előfordulhat, hogy nem kell azt betartania.22Bráchot, 19b-től.
Ezek a különbségek szintén azért léteznek, mert a rabbinikus törvényeket eleve ezekkel a feltételekkel állapították meg.23Az hogy a dillemájában nem kell szigorúan viselkedni az azért van mert eleve ilyen feltétellel állították a tilalmat, lásd például Lechem Misne, Mámrim 1, ugyanígy a többiért lásd például Drásot Hárán 7:
“ונכללו בלאו זה שני דברים, האחד שנצטוינו לילך אחר הסכמתם במה שיסכימו ויכריעו במשפטי התורה, כגון טהור וטמא וחייב ופטור. והשני שלא לסור מהסייגים והתקנות שיתקנו עלינו לעשות סייג לתורה. ולפיכך כל העובר מהשבותין עובר בלא תעשה מן התורה, שנאמר לא תסור. אין הפרש בין המטלטל מחט מחמה לצל בשבת (שבת נז.), או יוצא בסנדל המסומר כמעשה שהיה (שם ס, א), לאוכל חלב (ויקרא ג, יז), ולחורש בשור ובחמור (דברים כב, י). ומה שאומר בגמרא ספיקא דרבנן לקולא, והאמינו הקטנים בשל דבריהם, ולא העמידו דבריהם במקום הפסד ממון ומפני כבוד הבריות ובשמחת יום טוב בהרבה מקומות, כל זה הוא מפני שכך התנו. זהו דעת הרמב”ם ז”ל, וכן כתב מפורש בסוף ספר שופטים.”
Több megkülönböztetés létezik, rabbinikus és biblikus törvények közt, például: ha elkövetett egy biblikus bűnt, a bűn következményei tilosak, tehát ha valaki bűnben sütött vagy főzött, tilos megenni, de ha a bűn amit elkövetet csak rabbinikus volt, akkor meg lehet (ha rabbinikusan nem kóser akkor általában nem szabad megenni, de ha rossz ízű edénybe főzte ami csak rabbinikusan van letíltva, mivel már megfőzte nem kell kidobni és meg lehet enni).
Többféle rabbinikus rendelkezés létezik. Van olyan, amelyet valaki megsegítésére hoztak létre. Előfordul a Talmudban, hogy ha valaki nem igényli a “segítséget”, nem kell a szabályt követnie.24Lásd például, Bábá Bátrá 49b. Ez is azért van, mert az adott szabályt eleve csak azért hozták létre, hogy segítsen. Ha valaki nem kívánja a segítséget, a rabbik nem kényszerítik rá.
Kidum
Általában, ha valaki két micva között dilemmában áll, akkor a micvák hierarchiáját kell követnie.
Ha két micva között választani kell, hogy melyiket végezze el előbb, érvelni lehet amellett, hogy a biblikusat végezze el először.25A Yechezkel Landau rabbi pár helyen ilyen véleményt osztott például, Tzion Lönefes Chájó 4b. De azért lásd Sut Sáágász Árje 22, szerinte nem kell biblikus parancsolatot rabbinikus előtt megcsinálni.
Ugyanígy, ha egy halálos betegnek az orvos azt javasolta, hogy egyen, és nem kóser étel áll csak rendelkezésre, akkor először a rabbinikusan tiltott ételt egye meg, és csak utána fogyasszon abból, ami biblikusan tiltott.26Juma 83a.
Amikor gyakori micva és kevésbé gyakori micva között kell választani, rendszerint más tényezőket kell figyelembe venni. Először a gyakori micvát kell teljesíteni, és csak utána azt, ami kevésbé gyakori. Például ünnepi és szombati kidusban először a bort áldjuk meg, és csak azután az ünnepet. A Talmud ezt többek között azzal is magyarázza, hogy a bor áldása gyakoribb.27Lásd Peszáchim 114a.
Előfordulhat, hogy a fent említett két rangsor egymással ellentmondó. Vegyük például azt az esetet, amikor valaki kenyeret evett, majd mielőtt az asztali áldást elmondaná, mosdóba megy. Kenyér evése után (ha jóllakott), biblikusan kötelező az áldás, bár ez kevésbé gyakori. Tehát melyik áldást mondja el előbb: a biblikusat, vagy azt, amelyik gyakoribb?28Lásd Rabbi Ákíva Éger, Sulchán Áruch, Orách Chájim 7.
Én hátzibur jecholin láámod bá
Rabbinikus “gzérá”, vagyis rendelet, amit az emberek eleve nem fogadtak el, érvénytelen, és nem kötelező a megtartása.29Lásd páldául Rámbám, Mámrim, 2:6. A rabbinikus törvények csak abban az esetben hatnak, ha betartják azokat. Ez a szabály mai napig valamennyire érvényes a izraeli bíróságokban.30Volt egy híres jogeset, olyan anyával aki gyermekeit megszokta ütni, azt mondta, hogy mivel nem erősen üti, nincsen teljesen letiltva büntetőjogilag. Erről a szabályról (hogy tilos megütni akár lazán a gyereket) azt mondta bíró, hogy attól fél, hogy ez egy olyan szabály amit az emberek nem tudják megtartani, ami aztán érvénytelen. Sokan úgy gondolják, hogy gyermeket úgy kell nevelni. “Az ember mondani fogja, hogy mivel olyan sokan ütik lazábban a gyerekeit, ez egy gezeirá seejn hátzibur jecholin láámod bá.
ע”פ 4596/98 – פלונית נ’ מדינת ישראל [4.2.99, 25.1.00], במסגרת ערעור על פסק דינה של השופטת ס’ רוטלוי, ת.פ. 511/95, אשר נדון בבית המשפט המחוזי בתל אביב-יפו.
Lásd például itt http://www.avantgarden.co.il/88108/%D7%9C%D7%94%D7%9B%D7%95%D7%AA-%D7%99%D7%9C%D7%93%D7%99%D7%9D-%D7%91%D7%A9%D7%9D-%D7%94%D7%AA%D7%A0-%D7%9A
A szabály bíróságba lett hozva, azzal kapcsolatban, hogy terroristáknak testeit vissza kell adni a családnak, és a kovid szabályainál is, lásd például:
https://www.gov.il/BlobFolder/reports/lectures_bibliography/he/mifgashim-mekorot_aviad_hacoen_2.pdf és https://www.daat.ac.il/mishpat-ivri/skirot/skira.asp?id=317
Ezzel szemben, a biblikus állítás – még ha nem is fogadták el – érvényes és kötelező.
Hém ámru vöhém ámru
Ugyanígy, a rabbik nem vitatkozhatnak a Tórával. Többször előfordul, hogy egy rabbinikus tilalom engedélyezve van, noha ellentmond egy másik, ezzel szemben álló rabbinikus törvénynek. “Hém ámru vöhém ámru”, azaz “ők mondták (hogy meg van tiltva), és ők mondták (hogy ebben az esetben nincs megtiltva)”. Biblikus tilalom megszakítását viszont nem tehetik lehetővé.31Lásd például Ketubot 28a, és Rási ott.
Vitatkozhatnak-e a rabbik a Tórával?
Dávid Szegál rabbi “híres” és eredeti véleménye szerint az, ami a Tórában kifejezetten megengedett, azt a rabbik nem tilthatják meg.32Lásd például Táz, Jore Dea 117:1. És lásd Kuntresz “Hátáz Hájáduá” – “a közismert Táz”: https://www.hebrewbooks.org/52069
Ugyanakkor előfordul, hogy biblikus szabályokat is megszüntetnek. Például, ha úgy vélik, hogy egy adott micva betartása vétkezési veszélyt hordoz magában, megfontolhatják az adott micva eltörlését. Ugyanígy, egy (zsidó) bírósági ítélet néha nem a háláchá törvényei szerint alakul, mert a bíróság úgy látja, hogy az adott esetben másfajta büntetésre van szükség. (lásd mákin veonsin selo min hádin)33Ezekért lásd például Jevámot 89b-től. Azért teljesen megszüntetni egy micvát nem tudnak, lásd például Ritvó, Ros Hásáná 32. És az előbbi Tázban is. Nem csak a Tóra szabályai betartásáért tudják megszüntetni a micvát, de azért általában olyankor szokták, lásd pldául Gitin 36b, és ott a Rásit, és lásd, Toszfot Bráchot 16a.
A rabbik szabályai biblikus szinten kötnek
A Tórában (Devárim 17:11) írva van:
“a tan szerint, amelyre téged tanítanak, és az ítélet szerint, amelyet kimondanak neked, cselekedjél; ne térj el a szótól, amelyet neked mondanak se jobbra, se balra.”34https://mazsihisz.hu/a-zsidosagrol/judaizmus/hetiszakasz/devarim-mozes-v-konyve/5-softim-16-18-21-9
Bár a rabbinikus törvények kronológiailag és fontosságukban másodrendűek, a fenti szöveg alapján érvelhetünk amellett, hogy a rabbinikus szabályok betartása is biblikus micva, és hogy az összes rabbinikus micva vagy törvény betartása biblikusan kötelező.35Lásd például, Bráchot 19b, Menáchot 38a, Szuka 46a, Sábát 23a. A rabbinikus rendelkezések valóban eltérnek a biblikusaktól, azonban csak azért, mert a rabbik eleve ezekkel a feltételekkel állították őket. Ahogy korábban említettem; “kách hitnu“.
Általában a jesivákban és a rabbik között ezt a magyarázatot találjuk, és a Rámbám (Maimonidész) is híresen ezt az álláspontot képviseli.36Lásd például Mámrim 1:1. Azonban a Rámbán (Nahmanidész) nem ért egyet ezzel a nézettel; véleménye szerint a rabbinikus törvények betartása kizárólag rabbinikus kötelesség.37A Rámbán Széfer Hámicvoton, sores 1.
Fontos említeni, hogy mint mindig, sok vélemény van: van aki azt írja, hogy igazán a Rámbám szerint, nem igazán biblikus parancsolat. Van aki pedig azt gondolja, hogy még a Rámbán szerint is biblikus. Van aki szerint a Rámbám csak olyan rabbinikus szabályokra mondta, hogy biblikusan kötő, ha biblikus parancsolat fenntartására és meghatározására állították. Erről sokat lehet írni és lásd ló tászur. De azért lásd például, Ciunim Látora 10, és lásd https://minchasasher.com/he/shiur/%D7%A4%D7%A8%D7%A9%D7%94-%D7%A9%D7%99%D7%A2%D7%95%D7%A8%D7%99%D7%9D/%D7%9C%D7%90-%D7%AA%D7%A1%D7%95%D7%A8/ Nem csak negatív parancsolat van hanem van pozitív is, például, “áser jomru lechá láászot táásze”, vagy “seál ávichó”, vagy más.
Érdekes és nagy téma, hogy mennyire biblikus a rabbinikus törvény. Például: van olyan vélemény, hogy aki hanukai gyertyát gyújt, biblikus micvát teljesít.38Lásd például, Máhárál Miprág, Gvurát Hásem 48 dibur hámátchil Veod. És lásd Dárké Mose, Derech Hákinjánim, 1:4.
Beszélnek arról is, hogy esetleg csak a szabályokra és bírósági ítéletekre vonatkozik a vers, és nem szokásokra. Vegyük például a kitniot (“hüvelyesek”) fogyasztását pészáchkor, ami az aszkenázi zsidóknál szokásszerűen tilos. Ha valaki elutasítja ezt a szokást, és a hagyomány ellenére kitniotot eszik, az biblikusan vétkezik, vagy csak rabbinikusan?39A Máháril véleménye, hogy a lo tászur a kitniotra is vonatkozik, szerite ha valaki nem tartja meg ezt a szokást, halálbüntetéssel köteleződik. Lásd Szefer Máháril, Háláchot, oldal: 18b, Hilchot Mááchálot Ászurot B’pészách. Hasonlóan, Rábénu Gersom szokásszerűen megtiltotta a többnejűséget. Az aszkenázi zsidóknál; mint a kitniot, a többnejűség is szokásszerűen tilos (szefárdi zsidóknál ez nem lett elfogadva). A fentiek alapján érvelhetünk amellett, hogy a szokás megszakítása nem csak “szokatlan”, hanem biblikusan is tilos lehet.40Ezekre a példákra, lásd például; Sut minchász Elázár vol. 1, 16 dibur hámátchil Ách, és vol. 4, 30. És lásd például Sut Máhárám Sik, Orách Chájim 249. Igazán a Rámbámból is úgy tűnik, hogy a szokás is biblikus.
Tóra derábánán
A Tóra-tanulás biblikus micva.41Lásd például, Rámbám, Szefer Hámicvot, Pozitív micvák 11. Van olyan vélemény, hogy a rabbinikus törvények tanulmánya csak “rabbinikus Tóra”, míg a biblikus törvények tanulmánya “biblikus Tóra”1.42Rámó, Sulchán Áruch, Jóré Dea 246:5. Amikor valaki “rabbinikus Tórát” tanul, csak rabbinikus micvát teljesít. A fentiek alapján a Rámbám véleményéről következtethetünk, hogy a rabbinikus törvények biblikus Tórának számítanak, és a rabbinikus állítások tanulmánya biblikus Tóra-tanulásnak.
Előfordul, hogy a “derábánán” fogalom nem szabállyal és törvénnyel kapcsolatos, hanem valamilyen konkrét dologgal. Például a “kinján” (birtoklás megszerzése), amelyet a rabbik állítottak fel, “kinján derábánán”-nak, azaz rabbinikus kinjánnak nevezik.43Lásd például Bábá Kámá 114b. És lásd Piszché Tsuva, Chosen Mispát 201:1. Lásd Kinján derábánán. Hasonlóan, ha valamit (rituálisan) tisztátalannak tartanak, azt “rabbinikus tisztátalanság”-nak nevezik.44Lásd például Nidá 4b. Ugyanígy beszélhetünk “rabbinikus mértékről” is,45Lásd például Toszfot, Pszáchim 49b, Tur, Orách Chájim 186. és így tovább.
Mi számít biblikusnak?
Mint említettem, ha a rabbik új törvényt vagy ünnepet vezettek be, az rabbinikusnak minősül. Ami Mózes öt könyvében kifejezetten parancsolva van, az biblikus. Van azonban olyan is, ami a kettő között helyezkedik el. Például, amikor valami nincs kifejezetten leírva a Tórában, de következtetni lehet rá a jud gimel midot sehátóra nidreset báhem (vagyis a “tizenhárom levezetési módszer”, amit a háláchá levezetésére használnak) alapján. Az ilyen törvényt általában biblikusnak tekintjük, de vannak, akik szerint a Rámbám úgy vélte, hogy az ilyen törvények csak rabbinikusnak számítanak.46Igazán úgy tünik a Rámbámból, Szefer Hámitzvot, második “Ikár”. Mások viszont úgy vélik, hogy a Rámbám is biblikusnak tartotta ezeket a törvényeket.47Lásd például, Sziftej Kohen, Chosen Mispát 33:1.
Hasonlóan, léteznek olyan szabályok, melyeket a hagyomány szerint Isten Mózesnek (Szináj hegyén) mondott el. Ezek a törvények nem kerültek bele a Tórába, és nem voltak leírva, de szóban átadták őket a következő generációknak.48Lásd háláchá lmose miszináj. Ezeket a szabályokat a Misnában és a Talmudban találhatjuk meg. Bár ezeket Isten állította, így biblikus törvényekhez hasonlítanak, de nem teljesen azonosak azokkal.49Lásd például, Szdé Chemed, Klolim, Máárechesz 5, Klál 24.
Többször előfordul, hogy a szigorításokat, amelyek általában biblikus törvényekre vonatkoznak, rabbinikus törvényekkel kapcsolatban is be kell tartani.
Deorájszá seniszgálgél lihjot derábánán
Biblikus kétség, ami rabbinikus kétséggé válik; például: mikor valakinek kétsége van azzal kapcsolatban, hogy a hús, amit megfőzött, kóser-e vagy sem. Mivel biblikus a tilalma, kétség esetén sincs engedélyezve. A húst nem eheti, és a fazekat nem használhatja, amíg ki nem lett “kóserítva”. Amit huszonnégy órán belül ebben a fazékban főz, nem szabad megenni. Amit huszonnégy óra után főz, meg szabad enni, mivel az étel a fazék falaiban rosszá válik. A nem kóser fazék huszonnégy órával a főzés után biblikusan kóserré válik, és csak rabbinikusan marad megtiltva. Olyan fazék, amely eleve csak kétség miatt lett megtiltva, látszólag huszonnégy óra múlva megint kósernek kell lennie, mivel kétségből volt (eleve) letiltva, és most csak rabbinikus lenne a bűn, és (mint említettem) a rabbinikus tilalom kétsége engedélyezve van. Joszef ibn Lev rabbi erről azt írta,50Itt: https://hebrewbooks.org/pdfpager.aspx?req=44402&st=&pgnum=211 azt írta, hogy a “biblikus kétség, ami rabbinikussá válik”51A héberben “rabbinikusnak gurul”. szigorúan kezelendő, mintha még biblikus lenne. Más esetekben is található olyan, hogy rabbinikus törvény biblikus következményt von maga után.52Például, dávár seikró min hátórá, ha valami biblikusan van letiltva de rabbinikus a bűn a szituációban, például nem biblikus mérték vagy mérésben tette úgy hogy csak rabbinikusan van letíltva, lásd például Rámbám, Mikváot 8:6. Ezekkel nem mindenki ért egyet.Van olyan is hogy rabbinikus állításban szigorúan viselkedünk akkor is ha nem viseli biblikus következményeket, ha mondjuk statisztikailag logikusabb hogy nem tilos akkor szigorúbban viselkedünk, lásd chezkát iszur.
Rabbinikus és biblikus állítások korrelációja.
Sokat lehet írni arról is, hogyan kötődnek a rabbinikus állítások a biblikusakhoz. Például: létezhet-e olyan rabbinikus szigorítás, ami már biblikusan is tiltva van?53Bét Háocár, Álef 117.Vagy, ha egy rabbinikus állítás szigorú biblikus törvény fenntartásáért született, vajon fontosabb és szigorúbb-e, mint az, amely egy kevésbé szigorú biblikus törvény fenntartására vonatkozik?54Lásd Ciunim Látora 6. Sok ilyen kérdés merül fel.55Lásd például, Ciunim Látora 30.
1
הרבה יש להאריך בעניין זה, דהרמ”א מתיר לקבל תשלום עבור ת”ת דרבנן ואין בזה משום “מה אני חינם” ומזה יש לדייק דאין זה נכלל בת”ת דאורייתא. והירבו האחרונים להשיב על דברי הרמ”א, ומהם שחלקו וכ’ דאסור לקבל מעות עבור ת”ת ואף בדינים דרבנן, ויש שכתבו כדברי הרמ”א אך מ”מ הוי ת”ת דאורייתא, וליישב דברי הרמ”א כ’ תי’ שונים, יש שכתבו דאיסור מה אני חינם לא שייך במצוות דרבנן אף דמקיים ת”ת דאורייתא, ויש שכתבו לחלק ע”פ דברי הגר”ח דהוי תורה דאורייתא אך אין חיוב דאורייתא ללמדה וכמו נשים דלימודם הוי חפצה של לימוד התורה אלא שאין בזה את המצווה דאורייתא של לימוד התורה ויש שכתבו להיפך. ויש שכתבו דבתורה דרבנן אסור ליקח תשלום אבל במלמד הוראה לקיים המצוה אין בזה לימוד התורה דאורייתא, דהוי כמלמד טעמים. וראיתי שיש גם פוסקים דס”ל דאין בזה לימוד התורה דאורייתא, לכאורה בסברא הי’ אפשר לומר דבהגדר ד”חפצה של תורה” אין דיני חנוכה בכלל, ופשוט דאין כל מה שבתלמוד נכלל בגדר זה דאטו כל הרפואה בתלמוד שעליו כ’ הגאון דהעושה כן מתחייב בנפשו הוי חפצה של תורה? אך מ”מ בגדר המצוה דלימוד התורה האריכו האחרונים ביסוד החיוב ויסוד המצוה ואין רצוני לכתוב כאן בענין זה, אך מ”מ האחרונים האריכו דבגדר פר”ו לאחר מתן תורה הוא להמשיך היהדות לדור הבא וע”כ יש שכתבו (וביניהם הגר”י ענגיל ויש שכתבו כן ע”פ הזהר) דמקיים ע”י לימוד התורה, וע”כ אין בזה נפק”מ כלל אי התורה שלומד הוי חפצה של תורה דאורייתא או לאו דמ”מ עוסק בתורה הוא, ועיקר המצוה דלימוד התורה מקיים בזה שעוסק ובפרט מתייגע בתורה. דהנה במצוות ידיעת התורה מחוייב לדעת חפצה של תורה וטעמיה, וכמ”כ באיסור שיכחת התורה יש לעיין אי עובר בתורה דרבנן, אך במצוות ת”ת אין צריך שהתורה תהי’ חפצה של תורה דאורייתא לקיים עצם החיוב. ובפרט יש לחזק זאת דיכול לבטל תורה לעשות צרכיו ואמאי לא יהא ת”ת בדינים דרבנן לכה”פ כצרכיו, וכמ”כ מבטלין ת”ת למקרא מגילה ואף דמגילה נמי תורה דרבנן הוא מ”מ מבטלין תורה בדינים דאורייתא למקרא מגילה פחות בגדר תורה הוי אך מיהו וודאי שאין בזה העדר קיום ת”ת או ח”ו איסור ביטולו. ועפ”ז לגבי ברכה”ת אי הוי דאורייתא והחיוב חל על התורה לא יברך (ולא כמ”ש האחרונים בשם הגר”ח) אך אי החיוב הוי על מצוות ת”ת שפיר יכול לברך. ובאמת אי הברכה חיובו רק מדרבנן אך שפיר הוי רק ת”ת דרבנן לכאורה הוי ממה נפשך בדרבנן דמדאורייתא אינו מחוייב לברך, ומדרבנן הוי חפצה של תורה ואכהמ”ל.↩︎
Talmudi Fogalmak Magyarul
- 1
- 2
- 3Lásd például Sulchán Áruch Jore Dea 86:3 és lásd Táz ott.
- 4Lásd, Ávodá Zárá 7a. És lásd Sulchán Áruch Chosen Mispát 25, ez sokkal bonyolultabb mint egy szabály, sok más szabályt is figyelemben kell venni.
- 5
- 6
- 7Lásd Bráchot 20b.
- 8
- 9Lásd például Sulchán Áruch, Chosen Mispát 34:3.
- 10Magyarul itt lehet meghallgatni: https://youtu.be/QC1PEQQmyJg?t=697
- 11Lásd mit mondott a Ráv Menáse a Talmudban, Jevamot 25a-b.
- 12Lásd például, Sut Torát Cheszed 31:5. És lásd Ászvon Deorájtá 10.
- 13
- 14Lásd Dávár Seneeszár B’minján.
- 15Erről lásd: https://zsido.com/mi-az-a-kitniot/
- 16Chochmát Slomo, Orách Chájim 453:1. És lásd Sut Misptej Uziel, vol. 1, Orách Chájim 14, hogy ilyet ír, de szerinte szokásról nem lehet azt mondani, hogy feltétellel állították.
- 17A cikkíró fordítása héberből.
- 18Lásd például Moed Kátán 3b.
- 19Lásd például Sulchán Áruch, Chosen Mispát 35.
- 20Van az hogy nehéz vagy fáj, és ilyen helyzetbe nem tiltották meg “bemákom cáár lo gázru, lásd erre például a Rámó, Sulchán Áruch, Orách Chájim 317:1.
- 21Ha pénzt fog veszíteni, vagy nagy szüksége van rá, egyetérthet kisebbségi véleménnyel bár általába nem követjük azt a véleményt, ha rabbinikus a lehetőséges bűn lásd Sziftej Kohen, Jore Deá 242:68.
- 22Bráchot, 19b-től.
- 23Az hogy a dillemájában nem kell szigorúan viselkedni az azért van mert eleve ilyen feltétellel állították a tilalmat, lásd például Lechem Misne, Mámrim 1, ugyanígy a többiért lásd például Drásot Hárán 7:
“ונכללו בלאו זה שני דברים, האחד שנצטוינו לילך אחר הסכמתם במה שיסכימו ויכריעו במשפטי התורה, כגון טהור וטמא וחייב ופטור. והשני שלא לסור מהסייגים והתקנות שיתקנו עלינו לעשות סייג לתורה. ולפיכך כל העובר מהשבותין עובר בלא תעשה מן התורה, שנאמר לא תסור. אין הפרש בין המטלטל מחט מחמה לצל בשבת (שבת נז.), או יוצא בסנדל המסומר כמעשה שהיה (שם ס, א), לאוכל חלב (ויקרא ג, יז), ולחורש בשור ובחמור (דברים כב, י). ומה שאומר בגמרא ספיקא דרבנן לקולא, והאמינו הקטנים בשל דבריהם, ולא העמידו דבריהם במקום הפסד ממון ומפני כבוד הבריות ובשמחת יום טוב בהרבה מקומות, כל זה הוא מפני שכך התנו. זהו דעת הרמב”ם ז”ל, וכן כתב מפורש בסוף ספר שופטים.”
Több megkülönböztetés létezik, rabbinikus és biblikus törvények közt, például: ha elkövetett egy biblikus bűnt, a bűn következményei tilosak, tehát ha valaki bűnben sütött vagy főzött, tilos megenni, de ha a bűn amit elkövetet csak rabbinikus volt, akkor meg lehet (ha rabbinikusan nem kóser akkor általában nem szabad megenni, de ha rossz ízű edénybe főzte ami csak rabbinikusan van letíltva, mivel már megfőzte nem kell kidobni és meg lehet enni). - 24Lásd például, Bábá Bátrá 49b.
- 25A Yechezkel Landau rabbi pár helyen ilyen véleményt osztott például, Tzion Lönefes Chájó 4b. De azért lásd Sut Sáágász Árje 22, szerinte nem kell biblikus parancsolatot rabbinikus előtt megcsinálni.
- 26Juma 83a.
- 27Lásd Peszáchim 114a.
- 28Lásd Rabbi Ákíva Éger, Sulchán Áruch, Orách Chájim 7.
- 29Lásd páldául Rámbám, Mámrim, 2:6.
- 30Volt egy híres jogeset, olyan anyával aki gyermekeit megszokta ütni, azt mondta, hogy mivel nem erősen üti, nincsen teljesen letiltva büntetőjogilag. Erről a szabályról (hogy tilos megütni akár lazán a gyereket) azt mondta bíró, hogy attól fél, hogy ez egy olyan szabály amit az emberek nem tudják megtartani, ami aztán érvénytelen. Sokan úgy gondolják, hogy gyermeket úgy kell nevelni. “Az ember mondani fogja, hogy mivel olyan sokan ütik lazábban a gyerekeit, ez egy gezeirá seejn hátzibur jecholin láámod bá.
ע”פ 4596/98 – פלונית נ’ מדינת ישראל [4.2.99, 25.1.00], במסגרת ערעור על פסק דינה של השופטת ס’ רוטלוי, ת.פ. 511/95, אשר נדון בבית המשפט המחוזי בתל אביב-יפו.
Lásd például itt http://www.avantgarden.co.il/88108/%D7%9C%D7%94%D7%9B%D7%95%D7%AA-%D7%99%D7%9C%D7%93%D7%99%D7%9D-%D7%91%D7%A9%D7%9D-%D7%94%D7%AA%D7%A0-%D7%9A
A szabály bíróságba lett hozva, azzal kapcsolatban, hogy terroristáknak testeit vissza kell adni a családnak, és a kovid szabályainál is, lásd például:
https://www.gov.il/BlobFolder/reports/lectures_bibliography/he/mifgashim-mekorot_aviad_hacoen_2.pdf és https://www.daat.ac.il/mishpat-ivri/skirot/skira.asp?id=317 - 31Lásd például Ketubot 28a, és Rási ott.
- 32Lásd például Táz, Jore Dea 117:1. És lásd Kuntresz “Hátáz Hájáduá” – “a közismert Táz”: https://www.hebrewbooks.org/52069
- 33Ezekért lásd például Jevámot 89b-től. Azért teljesen megszüntetni egy micvát nem tudnak, lásd például Ritvó, Ros Hásáná 32. És az előbbi Tázban is. Nem csak a Tóra szabályai betartásáért tudják megszüntetni a micvát, de azért általában olyankor szokták, lásd pldául Gitin 36b, és ott a Rásit, és lásd, Toszfot Bráchot 16a.
- 34
- 35Lásd például, Bráchot 19b, Menáchot 38a, Szuka 46a, Sábát 23a.
- 36Lásd például Mámrim 1:1.
- 37A Rámbán Széfer Hámicvoton, sores 1.
Fontos említeni, hogy mint mindig, sok vélemény van: van aki azt írja, hogy igazán a Rámbám szerint, nem igazán biblikus parancsolat. Van aki pedig azt gondolja, hogy még a Rámbán szerint is biblikus. Van aki szerint a Rámbám csak olyan rabbinikus szabályokra mondta, hogy biblikusan kötő, ha biblikus parancsolat fenntartására és meghatározására állították. Erről sokat lehet írni és lásd ló tászur. De azért lásd például, Ciunim Látora 10, és lásd https://minchasasher.com/he/shiur/%D7%A4%D7%A8%D7%A9%D7%94-%D7%A9%D7%99%D7%A2%D7%95%D7%A8%D7%99%D7%9D/%D7%9C%D7%90-%D7%AA%D7%A1%D7%95%D7%A8/ Nem csak negatív parancsolat van hanem van pozitív is, például, “áser jomru lechá láászot táásze”, vagy “seál ávichó”, vagy más. - 38Lásd például, Máhárál Miprág, Gvurát Hásem 48 dibur hámátchil Veod. És lásd Dárké Mose, Derech Hákinjánim, 1:4.
- 39A Máháril véleménye, hogy a lo tászur a kitniotra is vonatkozik, szerite ha valaki nem tartja meg ezt a szokást, halálbüntetéssel köteleződik. Lásd Szefer Máháril, Háláchot, oldal: 18b, Hilchot Mááchálot Ászurot B’pészách.
- 40Ezekre a példákra, lásd például; Sut minchász Elázár vol. 1, 16 dibur hámátchil Ách, és vol. 4, 30. És lásd például Sut Máhárám Sik, Orách Chájim 249. Igazán a Rámbámból is úgy tűnik, hogy a szokás is biblikus.
- 41Lásd például, Rámbám, Szefer Hámicvot, Pozitív micvák 11.
- 42Rámó, Sulchán Áruch, Jóré Dea 246:5.
- 43Lásd például Bábá Kámá 114b. És lásd Piszché Tsuva, Chosen Mispát 201:1. Lásd Kinján derábánán.
- 44Lásd például Nidá 4b.
- 45Lásd például Toszfot, Pszáchim 49b, Tur, Orách Chájim 186.
- 46Igazán úgy tünik a Rámbámból, Szefer Hámitzvot, második “Ikár”.
- 47Lásd például, Sziftej Kohen, Chosen Mispát 33:1.
- 48Lásd háláchá lmose miszináj.
- 49Lásd például, Szdé Chemed, Klolim, Máárechesz 5, Klál 24.
- 50
- 51A héberben “rabbinikusnak gurul”.
- 52Például, dávár seikró min hátórá, ha valami biblikusan van letiltva de rabbinikus a bűn a szituációban, például nem biblikus mérték vagy mérésben tette úgy hogy csak rabbinikusan van letíltva, lásd például Rámbám, Mikváot 8:6. Ezekkel nem mindenki ért egyet.Van olyan is hogy rabbinikus állításban szigorúan viselkedünk akkor is ha nem viseli biblikus következményeket, ha mondjuk statisztikailag logikusabb hogy nem tilos akkor szigorúbban viselkedünk, lásd chezkát iszur.
- 53Bét Háocár, Álef 117.
- 54Lásd Ciunim Látora 6.
- 55Lásd például, Ciunim Látora 30.