בס”ד

Dijuk – דיוק

Meghatározás:
Beleértés, beleolvasás, következtetés és levezetés, mondat/szavak precíz szövegkörnyezetéből és megfogalmazásából:

Felelősségkizárás: többfajta dijuk van, itt csak egy fajta specifikus dijukról van szó, az nem jelenti azt, hogy nincs más jelentése. Ebben a cikben, a dijuk gyakori jelentését magyarázzuk. Ez egy alapvető fogalom a Talmud tanulásához és megértéséhez.

Mi az a dijuk?

Ha valaki azt mondja; “fiam fussál ki a boltba, húst venni”. Fiának nem mondta; hogy ne vegye hentestől vagy szomszédtól, ne vigye ingyen, még azt sem mondta, ha van bolt bent a házban, hogy ne ott vegye, hanem menjen ki, vagy azt hogy nem kocsival menjen hanem fusson.

De a fiú ha átgondolja apjának mondatát, kontextustól függően megértheti ezeket. Ha mindig a szomszédtól kérnek húst és most azt mondta, hogy boltba menjen, a fiú megértheti azt, hogy nem a szomszédtól kérje (hanem boltból vegye). Ha van a házban hentes, aki drágábban árulja a boltnál, és apja megkérte, hogy a boltba fusson; szintén bele lehet olvasni, hogy ne a házba vegye, hanem boltba.

De, ha van a házban drága eladó, és azt kérte (az apja), hogy boltba fusson, nem mondta azt, hogy ne a hentestől vegye, ne a szomszédtól kérje, hanem csak azt, hogy ne a drága húst vegye.

Amikor valaminek nincsen megadva a precíz szövegkörnyezete, de logikai valószínűséggel meg lehet állapítani, a Talmud általában dijukot állít.

A Talmudban

Dijuk a Misnából

A Misnából dijukot állítani, kétség eloszlatásának, periodikus a Talmudban. Például, ha valaki valutaváltó üzletben pénzt¹ talál, megtarthatja-e vagy nem? A Misna (Bábá Meciá 2:4) azt mondja; ha (az üzletben) a vásárlók területén találta, az aki megtalálta, megtarthatja. Ha pedig a kassza és a pénzváltó között találta, valószínűleg a pénzváltó ejtette le,² és vissza kell adni. A Misna tovább felosztja a területet; ha a pénzváltó előtt (a földön³) találta, megtarthatja, ha pedig a pénzváltó és (a pénzváltó) széke között találta, valószínűleg a pénzváltó ejtette le, és vissza kell adni.

A Misnában nincsen kiírva mi a szabály, ha az asztalon találta. Erre a Talmud (Bábá Mecia 26b) dijukot próbál állítani a Misnából: az van írva, “ha a pénzváltó előtt (a földön) találta, megtarthatja”; csak akkor tarthatja meg (a megtalált pénzt), ha a földön előtte esett le, ha pedig az asztalon találta, valószínüleg a pénzváltó hagyta ott, és vissza kell adni. Ez dijuk: a Misna csak arról beszél, amikor a földre esett, azt nem mondta, hogy ha az asztalra esett, a pénzváltó ejtette, de ha beleolvasunk (a Misnában) meg lehet ezt érteni.⁴

Igazán, fordítva is lehet utasítani a dijukot: a Misna azt mondta “ha pedig a pénzváltó és (a pénzváltó) széke között találta, valószínűleg a pénzváltó ejtette le, és vissza kell adni”. Ebből is lehet dijukot állítani; csak akkor kell vissza adni, ha a pénzváltó és széke között esett, ha pedig az asztalon volt, nem kell vissza adni.

Mivel a (Misnából) dijuk mutathatja azt, hogy a pénzváltó ejtette le, de azt is, hogy vásárló ejtette, a Talmud azt mondja, hogy ebből a Misnából, dijuk által, ezt nem lehet bebizonyítani.

Dijuká D’Résá és Dijuká D’Széfá

Az, hogy egy Misnából ellentmondó dijukot lehet állítani, elég gyakori folyam a Talmudban. Általában, két szomszédos mondat, amiből teoretikusan bele lehetne olvasni, úgy van nevezve hogy “résá” (héberül/arámiul valaminek feje vagyis eleje) és “széfá” (héberül/arámiul vége). Az első mondat a résá, a második pedig a széfá. A résá és széfá, nem csak dijuk kontextusban van használva, hanem rendszeresen, amikor egy misnának két részéről van szó, vagy két szomsédos mondat amelyeket akármilyen okból összehasonlítunk vagy megkülönböztetünk, az első a résá a második meg a széfá.

“Dijuka d’résá” azaz dijuk a résából, és “dijuka d’széfá”, dijuk a széfából.

A Talmudban is megtalálható ez a kifejezés. Például, a Talmud Menáchotban (13a), ilyen helyzetről (amikor a Misnából két dijuk ellentmondó) azt mondja; “hi gufa ka másmá lón” azaz (mivel nem lehet dijuk által bebizonyítani), csak azt tanítja (a Misna), ami kifejezetten van kiírva (és nem, amit további beolvasással lehet csak megérteni). Erre azt kérdezi a Talmud, hogy akár azt (amit kifejezetten tanít) sem kellett volna, hogy mondja. Meg lehet érteni az első mondatból, ha beleolvasunk, héberül: “midijuka d’résá smát minó” azaz megtanulhatjuk a résából dijuk által, és lényegtelen kifejezetten kiírni.

Dájek mérésá, dájek mészéfá, dejká námi, námi dájká

Az is előfordul, hogy két rabbi közti vita, dijukon múlik. Az egyik rabbi a résából állította, és emiatt jutott ilyen következményre, a másik rabbi pedig a széfából.
Példák erre: “Ábájé dájek merésá Rovó dájek meszéfá” azaz Ábájé a résából állította a dijukot, Rovó a széfából (Chulin 4a, Bábá Kámá 108a). Ugyanígy “Rávina dájek merésa Ráv Áchá dájek meszéfa” (Ktubot 31b) és így tovább.

Előfordul, hogy rabbi dijukot említ, véleményét megerősíteni. A Talmudban többször megtalálható a kifejezés; “dejka námi” (például Bráchot 26a) vagy “mászniszin námi dájká” (például Sábát 130a) azaz (ezt) Misnánkból is lehet, dijuk által bebizonyítani.

A dijuk általában, egy mondat folyamatában van, és megérthető módon van kifejezve. Általában a Talmud nem mondja meg, hogy dijukot állít, hanem a mondat rendes folyamatán beleolvas valamibe. De vannak szavak amik (általában, kontextustól függően) dijuk felhasználásra kerülnek. Például a “ha” szó, dijok előtt található. A Misna, Ávot traktátusban (3:8): “ne veszítsd el szívedből egész életedben” (Mtörv 4:9), a Misna dijukot állít; “ha” azaz tehát, “nem felelős, csak akkor, ha saját akaratából veszítette el szívéből”. A “ha” nagyon gyakori a Misnában, Talmudban és Talmud utáni rabbiknál is, dijukra.

Olyan is van, hogy a Talmud nem mondja kifejezetten hogy dijukot állít. Például Názír traktátusban (7b) a Misnábol dijukot állít. A Misna (Názir 1:3) írja:

“A közönséges názirság⁵, amely nem tűz ki határidőt, harminc napra szól. Ha valaki azt mondja: „hosszú időre názir leszek” vagy „rövid időre názir leszek” vagy „mostantól a világ végéig” az harminc napig názir legyen, (vagy azt mondja): názir vagyok és még egy napig, vagy názir és még egy órát, vagy názir vagyok egyszer és egy fél időig, abból názir lesz két názir periódusig. (Ha azt mondja): názir vagyok harminc napig és egy óráig, az harmincegy napig názir, mivel a názirságnál az órák nem számítanak”.⁶

Erre mondja a Talmud “ló sanu” azaz “nincsen írva”, csak az, hogy ha harmincegy napot mond, csak harmincegy napig názir, de abban az esetben, amikor azt mondja, hogy harminc napig és még egy napra názir lesz, (talán) két názir periódusig válik názirrá. Érdekes, hogy a Talmud azt írja, hogy “nincsen írva, csak az, hogy ha harmincegy napot mond, csak harmincegy napig názir”, mivel a Misna nem mondta. Csak dijuk által (ha beleolvasunk a Misnába) lehet ezt megtudni/megérteni.⁷ Joszef Káró rabbi, “Klálé HáGmárá” könyvében, emiatt írta, hogy a Talmud azt mondja; “nincsen írva csak az” bár nincs kifejezetten kiírva (a Misnában), és csak dijuk által lehet megérteni.

Nagy téma, hogy amikor valaki szavaiból dijuk által meg lehet valamit érteni; vajon milyen a kapcsolat, a következmény, és az eredeti ember (és szavai) közt.⁸

Dijuk a Talmud, és az utáni könyvekből

A dijukoknak vannak szabályai; a Tórából dijukot állítani, természetesen más, mint a Misnából. A dijuk kevésbé gyakorolt, a Tórából, mint a Misnából vagy a Talmudból, Halachikus kontextusban.

De előfordul, akár Talmud utáni rabbik Halachikus írásaikban is. Például a Nahmanidész⁹ az elsőszülött jogairól, dijukot állított a Tórából (Mtörv 21:16): “Azon a napon, a melyen az ő fiait örökösökké teszi a maga jószágában, nem teheti elsőszülötté a szeretettnek fiát a gyűlöltnek fia felett, a ki elsőszülött”.¹⁰ A héberben “ál pné” azaz “fia felett”, szó szerint “fia fején”. A Tóra letiltja, hogy az elsőszülött öröklését, örökbe adja, fiatalabb gyerekének. Tehát “ne add örökbe fiatalabb fiadnak, az elsőszülött fiad helyében (felyén)”. Dijukot lehet érteni; csak akkor tilos a második fiának adni, az elsőszülött öröklését, ha az elsőszülött még él. Ha már meghalt, és nem a helyében van, megengedélyezet. Nahmanidész folytatja a dijukot, és azt állítja, hogy az “ál pné”, csak olyan szövegkörnyezetben található, amikor akire vonatkozik még él.

Mivel dijukoknak vannak szabályai, dijuk amellyel a Misnából lehet következtetni, nem feltétlenül vonatkozik olyanra, amivel a Talmudból próbálunk valamit kivonni. Például; a Misnában írva van: “Kiűrít [kihord] négy vagy öt kosár szénát és gabonát a vendégek miatt”¹¹ a Talmud (Sábát 126b) kérdezi; miért írja a Misna azt, hogy “négy vagy öt” és nem csak azt, hogy öt? De máshol (Éruvin 2b) amikor Rabbi Yehuda azt mondta, hogy “kóser akár negyven vagy ötven ámáíg” a Talmud nem teszi fel ezt a kérdést. Ezt megérteni a Ritvó¹² (Toszfot nevében) azt írta, hogy csak akkor kérdezi a Talmud ezt a kérdést, ha Táná (misnai rabbi) ismételte meg magát.¹³ Ha pedig Ámóra (talmudi rabbi), a Talmud nem teszi fel ezt a dijukos kérdést.

Ilyen generációs szakadékra, klasszikus példa, amit a Máhárik (responsum 10 ben) írt:

Dijukot nem csak talmudi vagy rabbinikus irodalomból lehet állítani, hanem akárki írott vagy akár szóbeli szavaiból. A Máhárik esetén, egy házaspár összeveszett. Amikor véget ért a veszekedés, a férj beleegyezett hogy “az összes vád” alól felmenti feleségét. Nagy vita lett rabbik közt, ha lehet-e dijukot állítani, a férj szavaiból. Az ottani bét din szerint, csak (ez) a veszekedés közötti “vád alól” mentette fel a feleségét. Voltak más és régi pénzügyi vádok, melyeket a bét din szerint nem adott fel. Máhárik pedig azt gondolta; mivel a férj azt mondta, hogy “az összes vád” alól menti fel, azokra a vádokra is vonatkozik. Ebben a vitában, több dijukról vitatkoztak, és szintén a dijuk szabályaiban is több vita volt.

Én lömédin min háklálot.

Ha a Misnában található, egy általános szabály, nem lehet feltétlenül kizárni azt, ami nem fér be a szabály meghatározásába. Például, Éruvin traktátusban (3:1) “Minden fajta [étel és ital] alkalmas az eruv és a situf aktusához, a víz és a só kivételével”.¹⁴ A Talmud kérdezi; “de van szarvasgomba és gomba?” Tehát a gomba sem alkalmas az éruv és a situf aktusához. Azt válaszolja a Talmud, hogy “nem lehet háláchát tanulni, az általános állításokból, bár azt mondja, hogy kivéve”. Amikor van egy általános szabály, még akkor is, ha a mondat úgy szól, hogy “minden…”, és kivétel is van, lehet más kivétel is. A Misnában az van írva, hogy “Minden fajta [étel és ital] alkalmas az eruv és a situf aktusához, a víz és a só kivételével” és mégis, kivételes a gomba. Ugyanígy, a férj azt mondta, hogy “az összes vád” alól felmenti feleségét, talán lehet kivétel. Máhárik meg azt gondolta, hogy ez csak Táná (misnai rabbi) szavára igaz, nem pedig a talmudi és az utáni rabbi szavára.

Ámóra (talmudi rabbi) szavából nem lehet dijukot állítani úgy mint a Táná szavából, mivel máshogy beszéltek és másképp írtak.¹⁵

Talmudi Fogalmak Magyarul

1
הבנת הרמב”ם אך יש הבנות שונות בענין זה ואכ”מ.
2
A pénzváltó mögött volt a kassza és előtte asztal, az emberek besétáltak az asztalig ott beszéltek a pénzváltóval aki az asztal mögött volt. Amit a pénzváltó ejtett le, valószínüleg a kassza és maga között esett, amit pedig a vásárlók ejtettek, valószínüleg a bolt területén esett. Ugyanígy van a székkel, a szék a pénzváltó előtt volt de az asztal mögött (vagy alatt). Ha a pénzváltó ejtett valamit le, maga és a kassza között esett, de ha a szék és a pénzváltó között esett, logikus hogy a pénzváltó ejtette, ugyanígy ha valami a földre előtte esett, tehát nem mögötte vagy a széknél, logikus, hogy vásárlótól esett, és az aki megtalálta, megtarthatja.
3
Rási.
4
Mivel azt írta, hogy “ha a pénzváltó előtt (földön) találta akkor megtarthatja” lehet úgy érteni hogy csak akkor tarthatja meg, ha a pénzváltó előtt a földön találta, nem pedig az asztalon (főleg mival ha az asztalon hagyott dolgot is megtarthatja, inkább azt írta volna a Misna (Rási)). De úgy is lehet magyarázni, hogy nem pontosan mondta azt, hogy “előtte a földön” hanem csak megkülönböztetni a Misna folytatásától; “ha pedig a pénzváltó és a széke között találta akkor valószínűleg a pénzváltó ejtette le, és vissza kell adni”. Csak akkor ha a székénél ejtette le, nem pedig előtte. A kontextus mindig fontos, nélküle teljes bizonyíték lenne a Misnából arra, hogy az asztalon talált pénzt, vissza kell adni.
5
A névadó „názir”, (názirita, názáreus) azt a fogadalomtevőt jelöli, aki fogadalmával megkülönbözteti magát embertársaitól azzal, hogy minden szőlőből készült italtól (bortól) tartózkodik. Ezt a fogadalmat (amely a mózesi bibliához köthető) a férfiaknál a hajvágás tilalma kíséri. A hős Sámson názir volt.https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/misna-magyarul-nazir-1
6
https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/misna-magyarul-nazir-1
7
Rási.
8
A Talmudban is vannak ilyen hasonlitások és megkülönböztetések. Például: “láv bférus itmár” azaz ez nincs kifejezetten mondva, hanem… ugyanígy a dijukok a Tórából, ha olyan e mint, ha a Tórában írva lett volna vagy sem, nagy téma rabbik közt. Lásd például, Toszfot, Szotá 32b, hogy mivel dijukot állít a Talmud, biztosan biblikus (a smá imája).
9
Bibliához fűzött kommentárjában Mtörv 21:16.
10
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/BibliaKaroli-biblia-karoli-gaspar-forditasa-1/mozes-v-konyve-3E0B/5-moz-21-45C4/
11
https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/misna-magyarul-sabat-18
12
A Talmudhoz fűzött kommentárjában Éruvin 2b.
13
Rabbi Yehuda Táná azaz misnai rabbi volt, ezért a Ritvó magyarázatát egy kicsit nehéz megérteni. Későbbi rabbik beszélnek erről és próbálnak magyarázatot adni.
14
https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/misna-magyarul-10
15
Jesájá Horowitz rabbi, Sné Luchot HáBrit című könyvében, az ámora szabályaiban (6), hozza a Rásbámot, Rásbót és a “Gáont” akik ezt írták, Máhárik responsuma is meg lett említve. A tánáim és ámoráim külömböztető írás stílusa, még hálachában is szerepel több helyben. Lásd például Turé Záháv, Joré Déá 75:1.

Olvass!

1. Talmudi Fogalmak

Talmudi Fogalmak Magyarul

Talmudi Fogalmak Magyarul

Dijuk

Talmudi Fogalmak Magyarul

Olvass!

Táromet

Mákin Veonsin Selo Min Hádin

Gólem Gyilkolás

Diné Sámájim

Mi Seporá Midor Hámábul

Kinjánim