בס”ד

Rabbinikus kinján (biblikusan) – קנין דרבנן (מהני לדאורייתא)

Meghatározás:
Az olyan birtoklás és birtoki beszerzés, amit a rabbik állítottak, kinján derábánánnak (rabbinikus kinjánnak) nevezik. A Tórai birtoklást pedig kinján deorájtának (biblikus kinjánnak). 

Ebben a cikben arról lesz szó; hogy a rabbinikus birtoklásnak, van-e biblikusan hatása?

Például; ha a rabbik pénzügyi szabályt állítottak, hogy valami a “Jánoshoz” tartozik; biblikusan nem az övé, mivel csak a rabbik állitoták, de rabbinikusan az övé. Ha a János átutasítja egy szegény embernek, adott-e biblikusan cedákát?

Rabbinikus és biblikus kinján

Vannak olyan kinjánok (tulajdonváltási vagy beszerzési cselekedetek) melyek biblikusak. Ez egyértelmű, mivel a Tórában vannak, vásárok és üzleti ügyleteket. Például: az Ábrahám megvette a “máchpélát”.¹Brésit 23. De vannak olyan kinjánok, amiket a rabbik állítottak. Például a “máámád slostám”: “ha a hitelező egy kölcsönre vonatkozó követelését harmadik szermélyre ruházza át oly módon, hogy mindhárom fél jelen van, és ehhez a beleegyezését adja, akkor a követelés (tartozás) átruházása érvényes. A kinján általában tárgyra vonatkozik, amikor valaki árul egy dolgot, és azt a vevő kijnán által megszerzi. A kinjánt úgy hívják hogy “máámád slostám” ami azt jelenti hogy a “a három együttállása”, mivel csak akkor érvényes ha mindhárman ott vannak.”²https://www.talmudinfo.hu/kinjanok-2/#kinján-máámád-slostam

Házassági ajánlat, rabbinikus kinjánnal

Házasságot három módon lehet kötni. A Misna (Kidusin 1:1) azt írja:

A nőt háromféle módon „vásárolják”, és a nő az (eljegyzéstől) kétféle módon váltja meg magát. (Megvásárolható) pénzzel, írásos kötelezvénnyel vagy közösüléssel.³https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/misna-magyarul-kidusin-1

Az egyik házassági “kinján”, a pénz. Ha házasságért pénzt (vagy tárgyat) ad a menyasszonynak, ezáltal házasnak tekintjük. Sulchán Áruchban (Even Háezer 28:13) arról van szó; hogy vőlegény, ha átruházza zálogjogát a hitelezőtől a jövő feleségéhez, ha érvényes kinján és ezáltal házasok, vagy nem.

Bár házasnak tartjuk, mivel csak rabbinikusan adta neki a pénzt (mint említettem, a máámád slostám azaz pénz átruházása csak rabbinikus), talán csak “rabbinikusan kóser (házassági) kinján”. Esetleg az, hogy a rabbinikus állítás szerint adott, biblikusan nem elég, és a biblikus törvény nem ismeri fel “adásnak” és kóser házasság létrehozásnak.

Sulchán Áruchban erről nem ír, de a Bét Joszef könyvében (és a kommentárokban)⁴Even Háezer 28. vita lett. Több rabbi szerint; rabbinikus pénz-adásnak, nincs biblikus következménye.⁵A Bét Joszef (Even Háezer 28) hozta a Rábénu Jeruchám véleményét, és lásd Dárché Móse (ott), és lásd Chelkát Mechokek, Even Háezer 28:22. A Bét Joszef erre válaszként azt írta, hogy miután a rabbik azt állították hogy lehessen így pénzt adni, az aki a pénzt megkapja, teljesen az övéjé válik. A menyasszony, a biblikus törvény szerint is kapott pénzt, és biblikusan is kóser a házassági ajánlat (a kinján). Saját szavaiban: “a rabbik állítása miatt teljesen az ő⁶Két módon lehet ezt elmagyarázni: a vőlegény aki mástól ruházta át a pénzt, mivel az ő pénze odaadhatja a menyasszonynak biblikusan is. Vagy a menyasszony, a pénz átutalása után, mivel a rabbik állítása után az övé lett, igazán kapott valamit, és az ő pénzénak számít, és sintén biblikusan is házasok. pénzének számít, és biblikusan házas (a menyasszony)”.

Ávné Miluim véleményében,⁷28:33, dibur hámátchil völáchén-től. a Bét Joszef sem gondolta azt, hogy a rabbinikus állitás után biblikusan pénz adásnak számít, hanem máshogy értelmezi a Bét Joszef magyarázatát. Van olyan szabály “mekades behánáá”; az élvezetnek is van (pénzi) értéke. Ha valamiből valaki élvezetet kap, meg lehet határozni az értékét. Például; ha valaki jól énekel, és sokan meg akarják hallani, fizetni kell érte. Meg lehet adni, ennek az élvezetnek a pontos árát; annyi amennyiben a koncert kerül. Ha valaki pénz-adás helyett valamit elénekel, mivel valamit, pénzi értékkel adott a menyasszonynak, a Talmud szerint ez kóser házassági kinján. Ugyanígy, ha valaki rabbinikusan adott pénzt, attól, hogy csak rabbinikusan számít pénz adásnak, az élvezetet és annak az értékét a biblikus törvény is felismeri. Ezért gondolta Joszef Káró, hogy biblikusan is házasok, de a rabbinikus adást, nem nem ismeri fel a biblikus törvény.⁸Az Ávné Milumban arról is van szó, ha fordítva is mondanánk, hogy: mivel rabbinikusan nem számít pénz adásnak, akkor biblikusan sem adott pénzt, és nem kóser házassági kinján. Rámbámból bizonyítékot hoz, hogy attól hogy rabbinikusan valami nem tartozik valakihez mert rabbinikusan eladta, attól biblikusan még az övé. A Cemách Cedek, (Jore Deá 234) eleve nem így gondolta, azt írta; ha rabbinikus kinján szerint nem vette meg, akkor talán biblikusan sem az övé, például; ha egy tehenet pénzzel kifizette, de nem húzta meg, rabbik szerint még nem az övé de a biblikus törvény szerint igen, ha a rabbinikus kinjánt felismeri a biblikus törvény, akkor nem az övé. De végül egyetértett az Ávné Milummal, és azt írta, hogy csak akkor számít rabbinikus kinján biblikusnak ha nem ellentmond vagy “gyengíti” a biblikus kinjánt. De lásd Sách, Chosen Mispát 208.

A Talmudban⁹Bábá Meciá 47b. vita van; Rabbi Jochánán és Rés Lákis között.
Két fajta gyakori kinján van; a mesichá azaz húzás, és a keszef azaz pénz. Rabbi Jochánán véleményében; pénzzel lehet valamit biblikusan beszerezni, és a rabbik állították a “húzási” beszerzést. Rés Lákis szerint fordítva van; rabbik állították a pénzi opciót, “a Tórában a húzás van kifejezetten kiírva”. Rási¹⁰Bábá Meciá 48a. azt írja; mivel a pénzi kinján (Rés Lákis szerint) csak rabbinikus (nem pedig biblikus), nem számít ha “ilyen pénzzel” házassági ajánlatot (kinjánt) tesz.Más szóval: ha a vőlegény tárgyat vesz a menyasszonytól, és mielőtt hozzányúlt volna, ezzel a tárggyal (amit már kifizetett) házassági ajánlatot tesz; nem érvényes kinján. Mivel csak rabbinikus kinjánnal “vette meg”, Rási véleményében; nem az övé, és csak rabbinikus obligációja van (a menyasszonynak), hogy neki adja. Nincs olyan hogy valami “rabbinikusan az övé”, hanem csak az, hogy a rabbik miatt muszáj odaadni. Ettől nem lesz a tárgy az övé, és nem érvényes a házassági kinján, akár rabbinikusan sem.¹¹Joszef Rozin rabbi (Rogecsover), Párdesz, év 11, vol. 12, 39 oldal. Rásinak véleménye, más helyben a Talmudban, cserélődhet, és máshol máshogy is gondolja:
שו”ת צ”צ יו”ד רל”ג וז”ל אמנם לשטת רש”י בגיטין שם והסכים עמו הר”ן דקנין דרבנן חשוב קנין אפי’ מה”ת כו’. ע”כ.

Rabbinikusan és biblikusan birtokolt luláv és etrog (és cháméc)

A Talmudban (Gitin 59b) van olyan rabbinikus állítás, hogy a gyerek is árulhat (tárgyakat), de biblikusan bár beszerezni tud, eladni nem tud. A Rámbám (luláv szabályaiban 8:10) írja:

Szukot első napján nem lehet más lulávját lengetni, ha csak nem ajándékba adta neki. Ha ajándékba adta neki azzal a feltétellel, hogy vissza kell adni ajándékba, ez egy valódi ajándék, ha visszaadta. Ha visszaadta, kóser lengetés volt, és a micvát betartotta. Ha nem adta vissza, nem kóser, mivel olyan, mintha rabolt luláv lenne. És nem lehet odaadni (ilyen feltétellel) gyereknek, mivel a gyerek megszerezni tud (sehákátán kone) de adni bibilikusan, nem tud. Ezek szerint, ha a gyerek vissza adta, nem számít annak, hogy visszaadta (biblikusan).

Vannak akik ebből bizonyítékot hoznak arra, hogy a rabbinikus kinján, nem olyan mint a biblikus. De van aki meg azt írta, hogy ez nem bizonyíték.¹²Az egyszerű magyarázat a Rámbám megértésében, hogy mivel amikor a gyerek visszaadja a lulávot csak rabbinikusan számít “adásnak” nem pedig biblikusan, és biblikusan nem lett megint az övé, ezért nem érvényes luláv lengetés. Van aki ezért mondja, hogy igazán a Rámbám szerint, csak akkor van egy rabbinikus kinján biblikusan felismerve, ha az ember már biblikusan csinálhat más kinjánt és a rabbik új módszeres pénz utalást hoztak létre, de ha biblikusan nem tud egyáltalán árulni, akkor ha a rabbik azt állították hogy tudjon, azt nem ismeri fel a biblikus törvény. Van aki meg azt mondja, hogy igazán ilyen kinján is fel van ismerve, és a Rámbám nem azért érvénytelenítette a luláv lengetést, mert amikor visszaadta nem számít az övének mivel csak rabbinikusan kapta vissza, hanem annál bonyolultabb. A Rámbám olyan helyzetről beszél amikor az ajándék-kapónak meg kell ígérni, hogy vissza fogja adni az adónak, ha ezt nem teszi meg akkor olyan mintha ellopta. A Rámbám véleményébe, mivel nem tudja biblikusan betartani az ígéretét, nem is kell vissza adnia a lulávot, és csak azért adta vissza met ezt nem tudta, mikor a gyerek visszaadta, hibás ajándék volt, és ezért nem számít annak, hogy az ő lulávja, de nem azért mert gyerek adta. Több ilyen válasz van, lásd ezekre (amiket hoztam) például Sut Jábiá Omer, 9, chosen mispát 4. Olyan vélemény is van, hogy lehet gyereknek adni azzal a feltétellel, hogy vissza fogja adni, még szukot első napján is.¹³Rán véleménye, és Sulchán Áruchban is hozva van, erre lásd például a Sut Or Li (Szdé Chemed könyvben) 31. Van aki meg ebből hoz bizonyítékot, arra, hogy a rabbinikus kinján, biblikusan is elfogadható. Erre is van aki azt mondja, hogy nincs bizonyíték.¹⁴Ezzel bizonyítékként sokan nem értenek egyet, mivel nem bizonyos, hogy az ő véleményében a gyereké lett biblikusan, amikor eleve neki adta, és más ilyen álítások vannak az ő nevében. De az Ovádjá Joszef, Jábiá Omer, 9, Chosen Mispát 4ben, ennek ellenére bizonyítékként hozta.

Nagy kérdés lett; ha valaki lulávot és etrogot vett (szukot előtt), és csak az ünnepek után fizette ki; mivel a szukot első napján csak a “húzási kinján” volt meg, de a “pénzi kinján” nem, talán nem lehet vele szukot első napján lengetni.¹⁵Például a Sut Or Li és az Ovádjá Joszef, erröl írták a (fenti) responsumot.

Pészách előtt is praktikus, mivel a rabbi eladja a közösség chámécját (kovászos ételét), hogy ne legyen a közösség tagjainak tulajdonában pészáchkor, mivel az biblikus bűn. Az a kérdés, ha el lehet adni rabbinikus kinjánnal, és biblikusan már nem az övé, mivel el van adva, vagy ha biblikus kinjánnal kell eladni.¹⁶Lásd például, Kecot Háchossen, (Chosen Mispát) 194:3.

[Ez óriási téma, és sok bizonyíték van mindkét oldalra, de nem fogunk itt erről beszélni.]

Mikor és miért hat biblikusan

A máramarosszigeti rabbi, Teitelbaum Zalmen Léb, Ávné Cedek könyvében (Orách Chájim 102), kompromisszumot csinál. Az ő véleményében, nem az összes (rabbinikus) kinjánt állították úgy, hogy a biblikus törvényben fel legyen ismerve, de volt olyan kinján amelyet felimer (a biblikus törvény). Szerinte ez attól függ, hogy miért állították a kinjánt eleve; ha valami praktikus állítás volt, rendszeres élő-folyam fentartásáért, azért, hogy lehessen rendesen élni birtokos törvényekkel, akkor csak rabbinikusan hat. Például: a kinán árbá ámot: “A rabbik egy olyan kinjánt is meghatároztak, ami „benne van egy ember négy ámájában” (az ámó egy hosszmérték, kb. fél méternek felel meg, négy ámó tehát kb. két méter).¹⁷Bábá Meciá 10a-tól. Például ha valaki sétál az utcán, és meglát valamit, amire azt mondja, hogy meg akarja szerezni, akkor ha két méteren belül van tőle az adott tárgy, az övé lesz, és más már nem veheti el.” Ennek a kinjánnak lényegtelen, hogy biblikusan is el legyen fogadva. De ha valamilyen micva betartásáért (amihez kell, hogy az övé legyen) új kinjánt állítottak, például: ha árva pénzéért gyámot állítottak, fontos, hogy biblikusan is el legyen fogadva. Ha nincsen, akkor nem tud (például) rabszolgát kiszabadítani, vagy “terumát adni”. Mivel (az ilyenre) fontos, hogy a biblikus törvény is elfogadja, úgy állították a kinjánt.

Ezek szerint megérthető, hogy a rámbám azt írta, hogy nem lehet visszakapni a gyerektől, mivel a gyerek-eladás kinján, egyetértően praktiku okból lett állítva, nem pedig micváért (amihez kell, hogy az övé legyen).

Megérteni azokat akik szerint a rabbinikus kinján biblikusan is hat, sok magyarázat van. A klasszikus magyarázat; a “hefker bét din hefker” szabály alapján van. A törvény szerint, a bét dinnek (a bíróságnak), megvan a joga és lehetősége emberektől pénzt venni. Ez a jog biblikus, ezek szerint, ha a rabbik új kinjánt állítottak, ez a szabály által, elvették az eredeti embertől, és így biblikusan is hat.

Ámiél rabbi ezek alapján azt mondta,¹⁸Darké Móse, Darké Hákinjánim, 8:12. hogy akik azt mondták, hogy aki máámád slostam által, csinált házassági ajánlatot (kinjánt), biblikusan nem számít házasnak; lehetőséges, hogy csak máámád slostámról gondolják azt, hogy nem ismeri fel a biblikus törvény, de más rabbinikus kinjánt felismer:
Vannak olyan vélemények, hogy a hefker bét din hefker, csak elvenni az embereknek a pénzét engedélyezi, de a bét din, nem tud ezáltal valakinek adni. Azt, csak kinján által lehet. Tehát, ha átruházza a pénzt a jövő feleségéhez (máámád slostám), ebben, a rabbik pénz-adásos kinjánt állítottak, amit nem tudnak biblikusan. De a legtöbb kinjánban, mástól vesznek, nem pedig adnak. Például; a kinján árbá ámotban, nem engedik, hogy más megemelje a tárgyat, mivel valaki közelében van. Csak akkor tudnak biblikus kinjánt állítani, ha a kinján lényege; mástól elvenni, nem pedig valakinek odaadni.

Ez azért érdekes, mert máshol máshogy magyarázata azt, hogy miért hat biblikusan, a rabbinikus kinján. Hámidot Löchéker Háháláchá könyvében (11:5) arról ír, hogy vannak előtételként megállapított valósági törvény amely a természetnek szabálya, és a Tóra ezeket elfogadja. A tulajdonságot nem a tóra találta ki, és nem Ő határozza meg, ez magától létezik. Ezek szerint, ha a rabbik új törvényt állítottak, tulajdonság váltásért; ha emiatt a tulajdonjog átment a másikhoz (természet szabájai szerint is), ha az emberek közötti megértés és birtokos megegyezés megváltozott, a biblikus törvénynek is el kell fogadnia.¹⁹Azt írta hogy “ezért egy teljesen elfogadott dolog az hogy egy rabbinikus kinján biblikusan is érvényes”, ez egyetértően hülyeség, erről írtam már: Heárot Hátmimim Veánás, Morisztown 920, (5782es év) 170, oldal. Most már megvan az újra nyomtatott könyv, láttam, hogy a lábjegyzetekben a nyomtatók is írtak hasonlót. Ami szerintem nagyon fura, hogy ő írt más helyekben azokról a véleményekről, például: Darké Móse, Darké HáKódes 8:15 és ott Milúimban. De igazán mindig abban az irányba megy, hogy a rabbinikus kinján számítson biblikusan is.
Én nem értek egyet az egész ötlettel, hogy azért mert a tóra nélkül is létezik a tulajdonjog ezért a rabbinikus kinján biblikusan is el van fogadva, lásd amit írtam ott. Az sem biztos ha igaz egyáltalán a felvetése hogy a tulajdonjog az természet szabálya és nem pedig tórai szabály, ez egy vita korábbi rabbik közt.

De vannak akik máshogy magyarázzák. Például: (az én kedvenc magyarázatom) a Joszef Engel rabbi, Ciunim Látorában (szimán 39, héber oldalban 56a, oldal 111) arrol beszél, hogy ha valamit csak egy pár napra oda lehet valakinek adni, tehát amint “lejár” a kinján, megint a saját tulajdona,²⁰Egyáltalán nem egyértelmű, hogy lehet ilyet csinálni, csak hogy van olyan vélemény, erre írja ha lehetne ilyet miért más az ilyen kinján, a házassági kinjántól. miért nem lehet, egy pár napos házassági kinjánt végezni, és (mint a rendes kinjánban) amint “lejár” (a kinján) megint egyedülálló? Erre azt írja; a tulajdon, az emberek megértésükön múlik, ha emberek úgy gondolják, hogy valami valakié, ettől az övé lesz. A tulajdon váltási cselekedet csak azért kell, mert nélküle emberek nem tudták volna, hogy attól az időtől a vevőhöz tartozik a megvásárolt dolog. Nélküle nem lehet tudni, hogy volt tulajdon váltás, még a vevő és az áruló sem tudhatja biztosan. A tulajdonjog teljesen szubjektív; ezzel érvelni lehet; a biblikus tulajdonjog, nem a kinjánon múlik, hanem a konszenzuson amit a kinján hoz létre. De a házassági “tulajdonjog” az objektív, nem megegyezésen múlik, hanem a kinján cselekedetén. Akár senki nem tudja hogy házasok, ha nem váltak el, halachikusan még azok.

Ha a kinján létrehozza ezt a konszenzust, mindegy ha a rabbik állították vagy a bibliában van, biblikus és rabbinikus törvények fenntartására, az övének számít.²¹Sokan azt mondják hogy “derech hászochrim” azaz olyan kinján ami elfogadott emberek között de nem rabbik állították és a Tórában sincs benne, biblikusan is el van fogadva. Ezek szerint ezt is meg lehet érteni.

Talmudi Fogalmak Magyarul

• 1
  Brésit 23.
• 2
  https://www.talmudinfo.hu/kinjanok-2/#kinján-máámád-slostam
• 3
  https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/misna-magyarul-kidusin-1
• 4
  Even Háezer 28.
• 5
  A Bét Joszef (Even Háezer 28) hozta a Rábénu Jeruchám véleményét, és lásd Dárché Móse (ott), és lásd Chelkát Mechokek, Even Háezer 28:22.
• 6
  Két módon lehet ezt elmagyarázni: a vőlegény aki mástól ruházta át a pénzt, mivel az ő pénze odaadhatja a menyasszonynak biblikusan is. Vagy a menyasszony, a pénz átutalása után, mivel a rabbik állítása után az övé lett, igazán kapott valamit, és az ő pénzénak számít, és sintén biblikusan is házasok.
• 7
  28:33, dibur hámátchil völáchén-től.
• 8
  Az Ávné Milumban arról is van szó, ha fordítva is mondanánk, hogy: mivel rabbinikusan nem számít pénz adásnak, akkor biblikusan sem adott pénzt, és nem kóser házassági kinján. Rámbámból bizonyítékot hoz, hogy attól hogy rabbinikusan valami nem tartozik valakihez mert rabbinikusan eladta, attól biblikusan még az övé. A Cemách Cedek, (Jore Deá 234) eleve nem így gondolta, azt írta; ha rabbinikus kinján szerint nem vette meg, akkor talán biblikusan sem az övé, például; ha egy tehenet pénzzel kifizette, de nem húzta meg, rabbik szerint még nem az övé de a biblikus törvény szerint igen, ha a rabbinikus kinjánt felismeri a biblikus törvény, akkor nem az övé. De végül egyetértett az Ávné Milummal, és azt írta, hogy csak akkor számít rabbinikus kinján biblikusnak ha nem ellentmond vagy “gyengíti” a biblikus kinjánt. De lásd Sách, Chosen Mispát 208.
• 9
  Bábá Meciá 47b.
• 10
  Bábá Meciá 48a.
• 11
  Joszef Rozin rabbi (Rogecsover), Párdesz, év 11, vol. 12, 39 oldal. Rásinak véleménye, más helyben a Talmudban, cserélődhet, és máshol máshogy is gondolja:
  שו”ת צ”צ יו”ד רל”ג וז”ל אמנם לשטת רש”י בגיטין שם והסכים עמו הר”ן דקנין דרבנן חשוב קנין אפי’ מה”ת כו’. ע”כ.
• 12
  Az egyszerű magyarázat a Rámbám megértésében, hogy mivel amikor a gyerek visszaadja a lulávot csak rabbinikusan számít “adásnak” nem pedig biblikusan, és biblikusan nem lett megint az övé, ezért nem érvényes luláv lengetés. Van aki ezért mondja, hogy igazán a Rámbám szerint, csak akkor van egy rabbinikus kinján biblikusan felismerve, ha az ember már biblikusan csinálhat más kinjánt és a rabbik új módszeres pénz utalást hoztak létre, de ha biblikusan nem tud egyáltalán árulni, akkor ha a rabbik azt állították hogy tudjon, azt nem ismeri fel a biblikus törvény. Van aki meg azt mondja, hogy igazán ilyen kinján is fel van ismerve, és a Rámbám nem azért érvénytelenítette a luláv lengetést, mert amikor visszaadta nem számít az övének mivel csak rabbinikusan kapta vissza, hanem annál bonyolultabb. A Rámbám olyan helyzetről beszél amikor az ajándék-kapónak meg kell ígérni, hogy vissza fogja adni az adónak, ha ezt nem teszi meg akkor olyan mintha ellopta. A Rámbám véleményébe, mivel nem tudja biblikusan betartani az ígéretét, nem is kell vissza adnia a lulávot, és csak azért adta vissza met ezt nem tudta, mikor a gyerek visszaadta, hibás ajándék volt, és ezért nem számít annak, hogy az ő lulávja, de nem azért mert gyerek adta. Több ilyen válasz van, lásd ezekre (amiket hoztam) például Sut Jábiá Omer, 9, chosen mispát 4.
• 13
  Rán véleménye, és Sulchán Áruchban is hozva van, erre lásd például a Sut Or Li (Szdé Chemed könyvben) 31.
• 14
  Ezzel bizonyítékként sokan nem értenek egyet, mivel nem bizonyos, hogy az ő véleményében a gyereké lett biblikusan, amikor eleve neki adta, és más ilyen álítások vannak az ő nevében. De az Ovádjá Joszef, Jábiá Omer, 9, Chosen Mispát 4ben, ennek ellenére bizonyítékként hozta.
• 15
  Például a Sut Or Li és az Ovádjá Joszef, erröl írták a (fenti) responsumot.
• 16
  Lásd például, Kecot Háchossen, (Chosen Mispát) 194:3.
• 17
  Bábá Meciá 10a-tól.
• 18
  Darké Móse, Darké Hákinjánim, 8:12.
• 19
  Azt írta hogy “ezért egy teljesen elfogadott dolog az hogy egy rabbinikus kinján biblikusan is érvényes”, ez egyetértően hülyeség, erről írtam már: Heárot Hátmimim Veánás, Morisztown 920, (5782es év) 170, oldal. Most már megvan az újra nyomtatott könyv, láttam, hogy a lábjegyzetekben a nyomtatók is írtak hasonlót. Ami szerintem nagyon fura, hogy ő írt más helyekben azokról a véleményekről, például: Darké Móse, Darké HáKódes 8:15 és ott Milúimban. De igazán mindig abban az irányba megy, hogy a rabbinikus kinján számítson biblikusan is.
  Én nem értek egyet az egész ötlettel, hogy azért mert a tóra nélkül is létezik a tulajdonjog ezért a rabbinikus kinján biblikusan is el van fogadva, lásd amit írtam ott. Az sem biztos ha igaz egyáltalán a felvetése hogy a tulajdonjog az természet szabálya és nem pedig tórai szabály, ez egy vita korábbi rabbik közt.
• 20
  Egyáltalán nem egyértelmű, hogy lehet ilyet csinálni, csak hogy van olyan vélemény, erre írja ha lehetne ilyet miért más az ilyen kinján, a házassági kinjántól.
• 21
  Sokan azt mondják hogy “derech hászochrim” azaz olyan kinján ami elfogadott emberek között de nem rabbik állították és a Tórában sincs benne, biblikusan is el van fogadva. Ezek szerint ezt is meg lehet érteni.